Egy nap a bölényekkel – Sziget -2

Mikor délután kiértem a Szigetre azt gondoltam, felesleges ez az egész, a MDN – Magyar Dal Napja – ebben a formában nem működik és már a kutyát sem érdekli. A nap végére aztán kiderült, hogy igazam volt, miközben tévedtem. Az ellentmondás feloldására a hajtás után teszek kísérletet.

Nem sok kedvem volt az egész naphoz.  A Magyar Dal Napja nagyszerű kezdeményezés, egyetlen komoly bajom vele csak az, hogy mindig vasárnap rendezik, de ezt a szigeti MDN-t kínnal kitalált programnak éreztem. El nem tudtam képzelni, hogy déltől aszalódom a napon a nagyszínpad előtt azért, hogy 1-3 szám erejéig meghallgassak egy-egy előadót. Egy árnyas réten, elterülve a fűben, úgy más lett volna, de a Sziget már rég nem ilyen.

Ennek megfelelően már 5 óra is elmúlt, mire átértem a K hídon. Tömeg sehol nem volt, sem a kapuknál, sem a motozós embereknél. A Szigetre befelé tartók szemlélése mindig szórakoztató mulatság, és különösen az ilyenkor, mikor két holland és három, már teljesen buli hangulatban lévő francia között két, a Szigethez képest kicsit túlöltözött, fesztiválhoz egyáltalán nem szokott magyar is található. Utóbbiaknak nagyobb élmény ez az egyetlen nap, mint előbbieknek az egész hét. Nem baj az sem, hogy a Sziget valójából ilyenkor édes keveset látnak, ők akkor is boldogok és jókedvűek, ráadásul másnap el is mesélhetik a hüledező barátoknak, barátnőknek, hogy ők bizony jártak a Szigeten.

Sokan voltak családdal. Kedvencem a szülő – tizenéves, kora húszas gyerek összeállítás (mi más lehetne?). Meg kell adni, pár lány/srác hős módjára viselkedett. Órákig képes volt ácsorogni a színpad előtt elviselve, hogy atyja egyik extázisból esik a másikba, miközben folyamatosan énekel, és mindezt „hallod?!?”, „na most figyelj!”, „hű, ez kva jó lesz!” felkiáltásokkal fűszerezi, gondosan a gyermek fülébe üvöltve minden alkalommal. Mondom, hős!

Ahogy csökkent a nap ereje, ahogy szürkült az ég (a vihar szele érintette csak a Szigetet, meg volt pár rémítőnek szánt dörgés, de látva, hogy senki nem mozdul a színpad elől, vihar apó feladta a dolgot és a város más részein öntötte ki dézsáját), ahogy előbújtak az első bölények, úgy fokozódott a színpad előtti hangulat is.

Volt produkció, mit szánalmasnak éreztem (Charlie), volt akiből kicsit sok volt (Bródy), és volt akiből jóval többet is el tudott volna viselni a nép (Fenyő, LGT).
Sosem fogjátok kitalálni, hogy kire volt a legnagyobb őrjöngés!
Koncz Zsuzsára.
Kijött, énekelt és csodát csinált két percben. Ő, aki még soha nem lépett fel, nem a nagyszínpadon, de talán még magán a Szigeten sem. Őrület volt.

Ahogy jöttek sorban a bölények, úgy jöttek az ikonikus dalok is, és úgy jött a lúdbőr érzés is, válaszul az együtt éneklésre. Működött az este, működött minden. A maga módján.

A képekért kattanj ránk!