Voltatok már mozi éjszakán? Ha nem, akkor a legközelebbire azonnal tessék elmenni! Felmentés nincs – ne mondd, hogy nem szereted a filmeket! -, sem orvosi, sem anyai igazolást nem fogadunk el! Hidd el, 12 óra mozi nem sok! 12 óra mozi jó! Feltéve, hogy jó filmeket választasz.
Nem tudom mennyien vannak még rajtam kívül, akik idáig minden budapesti mozi éjszakán ott voltak. Lehetett az akár mozifanatikus, vagy egy adott mozi által szervezett, nekem mindegy volt, én mentem, néztem.
Az Artmozik éjszakáját először rendezték meg három, a Művész, a Puskin és a Toldi mozi termeiben. A műsor fő gerincét természetesen az ún. művész filmek adták, de a egy-egy vetítésre termet kapott a Jégkorszak 4 és a Batman film is, szerintem mondjuk teljesen feleslegesen.
A filmeket alapból két részre választottam: már látottakra és még nem látottakra. Természetesen az esti programot a ‘még nem’ csapatból állítottam össze és természetesen a filmek többségét nem sikerült megnézni. De ez így szokott lenni az ilyen éjszakákon.
Ha az ember gond nélkül akar mozizni és minél több filmet meg akar nézni, akkor nem árt pár dologra figyelni. Először is nem árt összeállítani a programot, az utat, melyben legalább egyszer van két film között egy óra szünet. Folyamatosan filmezve a termeken kívül töltött óra pillanatok alatt elrepül, épp csak annyira elég, hogy a megfáradt néző kis élelmet vegyen magához. Részemről kávé és energiaital nélkül nyomom ezeket az éjszakákat, a filmek simán ébren tartanak. Nem árt a kényelmes öltözék sem, az éjszaka nem kibírható, ha nagyon szorít a nadrág. Én sálat is szoktam vinni magammal, jó takarónak, ha fáznék a fáradtságtól, meg párnát, melyet nem alvásra, hanem a derekam kipolcolására használok.
A filmek összeállítására visszatérve még egy tanács: amint halad az idő úgy ajánlott könnyebb filmeket választani.
Az artmozik éjszakáján egyébként volt egy extra kihívás is, mégpedig a helyek. Mert az artmozikban bizony szűkebbre van méretezve az egy nézőre jutó hely, mint a multiplexekben. Ezekben a mozikban épp csak elfér a láb, kinyújtásról, ne adj isten, hajnal felé közeledve felpolcolásról szó sem lehetett.
De ez a kényelmetlenség nem tűnt túlélhetetlennek, miután pedig a programot megismertem egyenesen el is felejtettem.
És, hogy mit sikerült megnézni?
Elsőnek a Toszkán szépséget, melyből világosan kiderült, hogy nem fenékig tejfel szépnek és csinosnak lenni.
Másodiknak a Kínai elvitelre című filmet, melyből sokkal kevesebbet tudtam meg a kínaiakról, mint reméltem, de ennek ellenére nagyszerű film volt.
Harmadikként következett az este legnehezebb darabja, a Bikanyak, melynek története annyira szörnyű, hogy elmesélni sincs kedvem. Komolyan mondom, vártam a film végét, melyre csak egy verziót tartottam elképzelhetőnek – igen, az lett a vége -, mivel feltételeztem, hogy a film készítőibe szorult egy kis humánum.
Negyedikként jött a felezős film – minden éjszakában van egy film, amit nem tudunk végignézni, mert menni kell valami másra -, a Szégyentelen, melynek a végét már online, itthon néztem meg. Engem ez a film is megviselt, mint minden film, melyben tisztán érzem a magányt.
Az este ötödik és egyben utolsó filmje volt a legjobb, legnagyszerűbb, legkülönlegesebb. Pálfi György Final Cut – Hölgyeim és Uraim című filmje hajnali fél 5-kor került sorra a Toldiban. Ezt a filmet karszalag nélkül is meg lehetett tekinteni és biztos vagyok benne, hogy a tömött teremben tényleg voltak olyanok, akik csak ezért a filmért jöttek. A filmet mozikban nem vetítik, így nem csak mi éreztük úgy, hogy ezt a lehetőséget nem lehet elszalasztani. Ha nem lettél volna ott azon az éjszakán és nem láttad volna ezt a filmet, akkor csak két dolgot mondhatok:
1. legközelebb gyere mozizni egész éjjel!
2. figyeld a netet és ha vetítenék el ne szalaszd ezt a filmet!
Kedvcsinálónak ennyit leltem fel a neten. Kevés, de a semminél több: