Szerkesztőségünk tagjai a napokban számot vetnek az év számukra meghatározó zenei eseményeivel, és a konklúziót nem is tartjuk magunkban: megosztjuk veletek szilveszter alkalmából, számunkra melyek voltak 2012 legkiemelkedőbb (vagy éppen legkínosabb) zenei fesztiváljai, eseményei. A hajtás után szubjektív vélemény következik, listák nélkül, csak úgy rázva, de nem keverve.
Idén nyáron a fesztiválok közül a Hegyalja már többéves ismerősként köszönt vissza nekem, amire bár nem a fellépők miatt járunk még mindig, hanem a hangulatért, a szokott szintet idén is hozta, teljesen meg voltam elégedve. Jövőre pedig már jó előre felkészülni egy jó kis TÖP-TÖP-re, ugyanis 2013-ban ismét jön Tokajba a Scooter!
A Balaton Soundra idén jutottam el először, kezdésként csak egy napra, és nagyon kellemesen csalódtam: a neten terjengő legendák közül nem sok bizonyult igaznak. Például (a nem csak alkoholtól) bekómált arcokból sokkal több volt idén a VOLTon, mint a Balaton partján. Nem mellesleg itt volt a fesztiválszezon egyik legjobb koncertje, a Gossip fellépése. Fantasztikus volt, amit lenyomtak, ahogy azt már itt megírtam. A többi kiemelkedő produkcióért Sopronig kellett utazni idén, nekem a Faith No More és Iggy koncertjei voltak még az év abszolút top kategóriás bulijai. Iggyről elég megnézni az oldalsó képet, és elképzelni, hogy ez az ember úgy nyom le egy másfél órás showt, hogy azzal nála fele (negyed) olyan fiatalokat is simán megszégyenítene. A FNM fellépésén pedig igaz, hogy nem volt most cipőfűző, amit láttunk eltűnni és visszatérni, de cserébe másfél órán át le sem tudtuk venni a szemünket (és fülünket) a színpadról.
A PaFe idén sem hazudtolta meg önmagát, megmutatta, hogy az új helyszínen, Szántódon is képesek botrányosan szervezetlenül lenyomni négy napot, de erre a fesztiválra nem tudok haragudni egyszerűen. A Gödör Kempingre pedig nem is érdemes szót vesztegetni, mert már így is épp annyi volt ebben a mondatban, ahány látogató az összes napon.
Az év legjobb fesztiválja nálam egyértelműen a SZIN lett. Hogy miért? Röviden: mert szegedi, mert ifjúsági, mert napok. Bővebben: képzeld el, ahogy ott ülsz a negyven fokban a Tisza partján, lógatod a lábad a vízbe, közben szürcsölöd a hideg gin-tonicot, hátad mögött pedig épp zenél valami banda, akikről jobb esetben még el tudod még dönteni, hogy most játszanak vagy beállnak. Emellett volt itt idén Parov Stelar és Lou Bega, akiket persze sikerült egy időbe tenni a fesztivál egymástól két legtávolabbi pontjára, de ez sem akadályozott meg abban, hogy mindkettőt csekkoljam. Emellett a hangulat végig jó volt, a fröccs hideg, a lányok szépek, úgyhogy jövőre kihagyhatatlan program lesz a SZIN, annyi szent!
Amit idén kár volt kihagyni a fesztiválokkal kapcsolatban: dEUS és Snoop Dogg a Szigeten, Avicii a Soundon, Ozora, Fishing On Orfű, EFOTT.
Az év közbeni, nem fesztiválos koncertek közül nálam a szerény számú buli közül a Fish! és a Supernem közös estéje jött be legjobban a Barba Negrában. Hogy miért? Itt a válasz. Az év pozitívuma az új Emil.Rulez! lemez, ami első hallásra még nem az igazi, de kis ismétlés után rendben van a korong. Reméljük, koncertek is mihamarabb lesznek! Emellett meg kell még említeni a Corvinus Gólyabált, ami szintén remekre sikeredett idén, itt a beszámolónk róla. Pozitívum még, hogy a Rolling Stones nem oszlott fel (és mindannyian életben vannak még, inkább ez a csoda!), így van esély rá, hogy még egyszer eljöjjenek kis hazánkba.
Általános nagy plusz nálam a koncertekhez kapcsolódóan, hogy a klubok végre füstmentesek. Oké, ezt a törvényt is ki lehet játszani, és meg lehetett volna alkotni életszerűbben is, de szerintem mindenképp örvendetes, hogy egy koncert után nem kell az összes ruhámat egyből szagtalanítani, mert olyan érzésem van hazafelé az éjszakain, mintha egy hamutál lennék.
Az év felfedezettje nálam az Ocho Macho zenekar, akik akár délben is nagyon jó kis bulit tudnak varázsolni a tűzforró nézőtérre, remek a hangulat, ahol csak megjelennek.
Az év negatívuma volt a Tankcsapda új lemeze, ami sajnos nem sikerült a legjobbra, pedig Sidi beállásával kapcsolatban csupa pozitívat tapasztaltunk. Szerencsére, ha az ember eltéved egy ‘Csapda koncertre, ahol a régebbi számokat játsszák, akkor nem lehet nagy baj. Sokkal zavaróbb a TCSnél Kowalsky esete, akinek az utóbbi egy évét nem tudom hova tenni. Amikor múlt ősszel egy Kowalsky koncerten járt a szerkesztőség, le is írtuk, hogy mennyire szimpatikus nekünk, amit a banda csinál. Vagyis: „Az, hogy nézeteinket zene útján terjesszük, lehet nagyon veszélyes is, de például míg a számomra értelmezhetetlen „nemzeti rock” és hasonló zenekarok csupán ezen témáikkal igyekeznek embereket megszólítani, addig a Kowalsky meg a Vega ezt végtelenül SZIMPATIKUSAN teszi, véletlenül sem átlépve azt a bizonyos határt.” Nos, azt hiszem, Kowa éppen ebbe a rossz irányba ment el, amikor összeállt FankaDelivel egy közös lemezre. Sajnos nekem így már nem áll össze a kép, és koncertre sem megyek, mert mindig akad egy-két közös szám a repertoárban, amit nem viselek túl jól.
Az év negatív pontja még a ZP és a Gödör körüli mizéria, szerencsére végül mindkettő megoldódni látszik, és a szórakozni vágyóknak gyakorlatilag már csak annyit kell megjegyeznie, hogy a Gödör vagy az Akvárium előtt találkozzanak-e. Viszont nyílt még egy remek helyszín a nyári pesti életben, a Park, ennek csak örülni lehet.
Amit idén kár volt kihagyni a (nem fesztiválos) koncertek közül: Muse, Sting, Prodigy, The Subways és dEUS.
Ez az év remek volt a fesztiválszerető közönségnek, valljuk be. És elég csak előre tekinteni, a már bejelentett VOLT, FEZEN és Hegyalja nevekre (Example, Queens of The Stone Age, Parov Stelar Band, Scooter, Down, Deep Purple) vagy a hazánkban koncertező külföldi sztárokra (Roger Waters, Billy Talent, Mumford & Sons, Slash) gondolni. Hazai fronton is el leszünk látva rendesen már az év elején, lesz LGT duplakoncert az Arénában és a bátrak Mága Zoltánt is megpróbálhatják végighallgatni január elsején. Reméljük a VOLTnak is sikerül új helyszínt találni Sopronban jövőre, ahol a Csilpcsalpfüzikék költését nem zavarja majd a sok részeg, és a PaFe szervezői is kicsit jobban odafigyelnek majd, hogy ne a rajongóknak kelljen kitolni Bill kapitány buszát a nyakig érő sárból (bár ez idén életre szóló élmény volt)
Hogy mit várok jövőre? Legalább olyan jó koncerteket és fesztiválokat, mint idén voltak, ami az első nevekből úgy tűnik, simán lehetséges. Találkozunk jövőre, fesztiválokban gazdag új évet kívánok minden likeolónknak a Facebookon!