Garancia az önfeledt szórakozásra – Mumford & Sons koncertbeszámoló

Március 8-án a PeCsában lépett fel először Magyarországon a friss Grammy-díjakkal büszkélkedő Mumford & Sons zenekar. Irigylésre méltó helyzetben volt az a 2500 szerencsés, aki velem együtt jelen lehetett aznap este a PeCsában, de hogy csalódniuk nem kellett az ott lévő rajongóknak, az egészen biztos. Kattintás után bővebben is olvashatsz a mulatságról!

Érkezésemkor már a PeCsa előtt letámadtak, hogy nem szeretnék-e jegyet venni esetleg, illetve nincs-e nálam eladó tiketta. Csak kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mégis, mennyiért adnának egy belépőt a fél óra múlva kezdődő bulira – a válasz: hetven ezer, alku nincs. Talán az utolsó pillanatokban majdnem tízszeresére nőtt jegyár is jól jelzi a hatalmas érdeklődést, ami a zenekar koncertje iránt volt kis hazánkban. A belépők hivatalosan már novemberben, egy héttel az árusítás kezdete után elfogytak, utána pedig már gyakorlatilag lehetetlen volt bejutni a koncertre. Nem is csoda, hogy ekkora a felhajtás jelenleg a Mumford & Sons körül, hiszen szinte mesébe illő, ahogy öt évvel ezelőtti indulásuk óta gyakorlatilag meghódították a világot, aki pedig ennek ellenére mégsem hallott róluk, a Grammy díjátadó kapcsán biztos, hogy találkozott a nevükkel. Részben ennek köszönhetően is lett mostanában igazán nagy divat őket hallgatni, nem utolsó sorban persze azért is, mert (egyszerűen mondva) kurva jó zenét csinálnak.

Simán megtöltötte volna ez a koncert akár a Sportarénát is, azonban a zenekar szerette volna, ha első magyarországi koncertjük különleges lenne és valóban csak a legnagyobb rajongók lehetnek ott. Nos, hogy ez úgy sikerült-e, ahogyan tervezték, azt nem tudom, mivel a körülöttem állókkal beszélgetve a következő volt a helyzet: előttem két holland srác állt, akik csak a koncert miatt jöttek ide, mögöttem spanyol lányok, mellettem pedig román és horvát embercsoportok. Úgy éreztem magam, mint a Szigeten bármelyik koncerten az utóbbi években, a tömegnek legalább a fele külföldi volt. Ebben lehet, hogy az is közrejátszott, hogy ez volt a „legkeletibb” állomása a Mumford turnénak, így még Oroszországból is érkeztek rajongók, és egy igazi multi-kulti mulatság vehette kezdetét pár perccel kilenc után.

„Jó estét, Budapest!” – ezzel a mondattal indult útjára a majdnem két órás őrület a színpadon, mert amit láttunk, tényleg őrület volt a köbön. Ezek a srácok gyakorlatilag egy olyan koncertet adtak, amire mindenki vágyott: izgalmas, mozgalmas és -talán ez a legjobb jelző- zseniális. Mert a Mumford & Sons tényleg zseniális. Azt hiszem, ha definiálnom kellene egy igazán feledhetetlen koncertet, vagy egy űrlénynek el kellene mondanom, miért éri meg koncertekre járni, egy ilyen élményt írnék le neki.

A Mumford & Sons csupán kettő nagylemezzel rendelkezik, így nem volt csoda, hogy az aznap este elhangzott összes szám minden sorát a kívülről fújta mindenki. A közönség mellesleg igazán fantasztikus volt aznap este a PeCsában, néha hátborzongató érzés volt érezni azt a szeretetet, ami a színpad felé áradt a nézőtérről (és itt nem a Kozsó féle szeretetre gondolok). A közönség ugrált, tapsolt, őrjöngött, üvöltött és énekelt, igazi nagy mulatság volt ez az este. És be kell vallani, ezek a zenészek meg is érdemelték a szeretetet, ami feléjük áradt: ahogy az a képeken, de még a PeCsa legtávolabbi csücskéből is jól látszódott, a színpadon igazán őszintén játszó, mosolygós, rendkívül szimpatikus embereket láttunk. Nem csoda hát, hogy majdnem minden lány a csarnokban odáig volt valamelyik fiúért, főleg miután Marcus egy „Boldog nőnapot!” kívánsággal még jobban belopta magát a szívükbe. Tudom, ez viszonylag olcsó népszerűség egy zenekar részéről, de szerintem nagyon szimpatikus dolog, ha pár szót megtanul a frontember az adott ország nyelvén a koncert kedvéért (még ha bevallottan a buli végére el is felejtik őket).

Az köztudott a Mumford & Sons-ról, hogy mindegyik tagjuk legalább három-négy hangszeren képes játszani, nos, ezt bizonyították a koncerten is, ha összeszámolnánk több, mint húsz hangszert láttunk a színpadon, ez egészen biztos. Látványilag semmi különöset nem hozott a koncert, maximum a közönség fölé kifeszített égősorokat lehet kiemelni, ami igazán szép látványt keltett, de nem ez volt a lényeg aznap este. Itt nem a kiemelkedő látványelemek számítottak, hanem csak a zene, az pedig csodálatos volt.

A koncert mellesleg tökéletesnek is nevezhető, hiszen majd’ két óra felhőtlen szórakozást kaptunk. Ha nagyon kötekedni akarnék, akkor a fúvósok hangosításán lehetett volna még finomítani, illetve rettentően meleg volt a PeCsában (szokás szerint), de egy ilyen este után kinek van kedve kötekedni?!

Ha esetleg még valaki nem találkozott volna a Mumford & Sons nevével, azonnal hallgassa meg az alábbi számot és jegyezze fel a nevüket! Egészen biztos, hogy fogunk még velük bulizni (itt Magyarországon is), csak már sokkal nagyobb koncerteken. Idén nyáron Amerikában fesztiváloznak, de reméljük, mihamarabb visszatérnek Európába! Minden esetre, ha legközelebb errefelé jönnek, ne habozzatok már az első pillanatokban jegyet venni a bulira, ugyanis hatalmas vétek kihagyni egy ilyen koncertet!

Setlist:

Babel

I Will Wait

Winter Winds

Below My Feet

White Blank Page

Broken Crown

Timshel

Little Lion Man

Lover of the Light

Thistle & Weeds

Ghosts That We Knew

Holland Road

Awake My Soul

Roll Away Your Stone

Dust Bowl Dance

Ráadás:

Whispers in the Dark

The Cave

 

További képeink a koncertről a Facebook oldalunkon, ahol a likeokat is szívesen vesszük!