Semlegesen kellene kezdenem, de sosem volt erősségem a lényeg kerülgetése, ráadásul erősen ki is kívánkozik belőlem a mondanivaló, ezért már most szólok, ez nem lesz egy öt csillagos értékelés.
Olyan volt ez a négy nap, mintha egy leszállóágban lévő fesztiválon vendégeskednék, ahol legkevésbé én, a vendég, a fesztivál látogató vagyok fontos. Soha ennyire mellőzöttnek még nem éreztem magam.
A szántódi helyszín idén méretében csökkent, a metál sátor felkerült a bejárat mellé és a tavalyi főbejárat felé vezető rész le lett zárva. Ez a méretbeli csökkenés nem okozott volna gondot, ha az Unicum színpadát nem tolják rá a nagyszínpadra, vagy legalább arra figyelnek kicsit, hogy a tájolásban ne legyen átfedés. De nem figyeltek, erre sem. Így aztán, ha a nagyszínpad bal oldalán állva egyszerre két koncertet is lehetett élvezni. Vagy épp az egyiket sem. Mert, természetesen (?), a koncertek is átfedésben voltak.
Na és az milyen, hogy sátor is állt ferdén? Nem kicsit lejtett az egyik oldala felé, hanem nagyon, eljutni a pultig kész mászóteljesítmény volt.
Ebben az évben már csak hátulról, az erdészeti útról lehetett megközelíteni a fesztivált. Ésszerű döntés, tavaly tanakodtunk is, hogy nem szerencsés fesztiválozókat mászkáltatni a hetes út mellett.
Az erdészeti út mentén idén végre megjelentek a szemetesek, de – szerintem – azokat mind az erdészet tetette ki, a PAFEsoknak ez eszükbe sem jutott. Mint ahogyan arra sem pazarolták a pénzt, hogy világításról gondoskodjanak az út mentén. A sötét éjszakában telefonok, fejlámpák és a meglehetősen nagy forgalmat adó taxik fényszórójának fénye mellett botorkáltak a látogatók. Na ezt, a taxi forgalmat sem gondolta át senki.
A PAFEra soha nem a koncertek miatt jártunk, de annyi unalmas produkciót, mint ezen a pár napon, még sosem láttam. Az, hogy mégis van mire jókedvvel emlékezni pár zenekarnak köszönhető.
A Subscribe-nak, akik lendületükből egy csöppet nem vettek vissza, dacára a délutáni időpontnak és a maroknyi közönségnek, ráadásul arra is futotta jókedvükből, hogy köszöntsék az Unicum színpadon dübörgő másik bandát is, pedig nyugodtan szidhatták is volna azt, aki ezt a zavaró helyzetet teremtette.
A Paddy and the Rats-nek, akik koncertjébe a vihar rendesen beleszólt, de akik mindent megtettek azért, hogy a zsúfolásig telt sátorban nyugton tartsák és szórakoztassák a közönséget.
Végül pedig a Dub Pistols-nak, akik őrületes koncertet nyomtak. Szégyen, hogy produkciójukra kevesebben voltak kíváncsiak, mint a Kiscsillagra, akik a koncertjükbe beleordibáló Majkán – Unicum színpad, természetesen -, annyira megsértődtek, hogy még egy számnyi ráadásra sem jöttek vissza. Na nem mintha a dögunalmas koncert után olyan kitartóan követelte volna ezt a ‘tömeg’. De a Dub Pistolst nem érdekelte a létszám, ha érdekelte volna, akkor cirka 20 percet szántak volna az egész produkcióra.
Összefoglalva: rosszkedvűen, a régi PAFE érzést siratva hagytam el Szántódot. Valami nagyon ottmaradt Várpalotán.
És most a nagy értékelés:
Az egész idei PaFét tekintve…
Legjobb magyar koncert: Subscribe és Paddy and the Rats. (sosem gondoltam volna, hogy valaha ezeket a neveket fogom leírni, ráadásul úgy, hogy a második gyakorlatilag egy erősen rövidített programra kényszerült.)
Leggyengébb magyar koncert: nem is tudom hirtelen eldönteni, hogy ki kapja a díjat? Talán a Kiscsillag, akik a nagyszínpadon produkálták a tökéletes semmit.
Legjobb külföldi koncert: Dub Pistols, ez egy pillanatig nem kérdés. Ez volt a második alkalom, hogy koncertjükön voltunk és ők azok, akiket a jövőben sem fogunk kihagyni. Komolyan ajánlom, hogy ha még nem láttad őket élőben, akkor ezt sürgősen pótold!
Leggyengébb külföldi koncert: Foreign Beggars. Unalmas medvék.
Következzen a már megszokott szempontrendszer szerinti értékelése az idei Pannónia Fesztiválnak!
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 3
Szántód még mindig nem Várpalota és a hátsó út világításán sem ártana legalább eltanakodni.
Kaja, pia – 3
A PAFEe a minden idők legszarabb fesztiválos pizzája és sült krumplija díj. Az utóbbinak viszont legalább állandóan pocsék volt a minősége, mindez 3 kuponért.
Árfekvés (belépő, belső árak) – 2,5
A bérlet és napijegy ára, oké. Bérlettel a PAFE igazán gazdaságos fesztivál. Na de ez a kuponosdi, de tényleg, ezt miért kellett?!?!? Nem sikerült tavaly elszámolni a kártyás céggel,vagy mi? Kinek tűnt jó ötletnek, hogy minden a 95 forint többszörösébe kerüljön a fesztiválon?!? Pohár szóda 200 forint? Komolyan? Mert csak a fröccshöz volt ‘ingyen’ a szóda. Ingyen, na ja.
Környék népe (barátságosság) – 5
Szántód népével nem nagyon találkoztunk, a szállásunkon és a boltokban mindenki barátságos volt, és a maximális pontszám azért is kijár nekik, mert nem restelltek tanulni a tavalyi fesztivál tapasztalataiból. Respect, de komolyan.
Biztonság (személyzet, előírások) – 3
A bejáratnál az első két napon a bunkók álltak őrt, komoly felsőbbrendűségi tudattal és mínuszos intelligenciával. A fesztivál területén ugyanakkor találtunk jó pár udvarias, intelligens és még humorral is felszerelt őrt, sőt, merem azt mondani, hogy a többségük ilyen volt, így aztán tényleg nem lenne kár, ha a színvonalat erősen rongáló pár kopasztól, barátságtalan nőtől megszabadulnának.
Hangulat – 3
Hiányzott a hely, ahol a koncertek végeztével el lehetett volna tölteni az időt táncolással, hülye zenékre való ugrálással, iszogatással, beszélgetésekkel. Egyszer, mintha a kólásoknál elkezdett volna kialakulni valamiféle táncos mulatság, de hajnali 2 körül jöttek a tömegoszlató zenék, elvégre nekik akkor volt a záróra, addig szólt a megbízásuk.
A hangulatot befolyásolja még a tömeg is, ami a PAFE négy napját tekintve egyiken sem volt. Még kisebb méretű sem. Kevesen voltunk, ezt nyugodtan kijelenthetem.
Zenei felhozatal – 2,5
A felhozatal az, ami gyakorlatilag nem volt, de mint írtam, a PAFEt soha nem a zenei színvonala miatt szerettük. Most viszont, mikor elveszett az a hangulat, az a valami, ami miatt kedves volt szívünknek a fesztivál, most nagyon is feltűnt és ordító hiánnyá vált az igazán jó koncertek hiánya.
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 2
A hangosítás nem múlta alul más fesztiválok átlagát, de a nagyszínpad és az Unicum pódium egymásra tolására nincsenek szavak, talán csak egy: amatőr.