Olyannyira belecsúsztunk a fesztiválszezonba, hogy a májusi PaFe után már a Fishing On Orfűre készülve dobáljuk a ruhadarabokat és túléléshez nélkülözhetetlen tárgyakat a bőröndbe. Mielőtt teljesen eszünket vesztenénk az elfogyasztott fesztiválsörök és a bikiniben tomboló lányok látványától, még eleget teszünk egy régebbi elmaradásunknak, és bemutatjuk az idei nyár legizgalmasabbnak ígérkező koncertjeit összegyűjtő sorozatunkat utolsó részét. Az első és a második tízes lista után itt a záró felvonás, szerencsére volt miből válogatni még mindig (leginkább az izmos Sziget lineupnak köszönhetően).
Editors, Sziget, augusztus 10.
Tom Smith és bandája hamarosan új lemezzel jelentkezik, már két dalt fel is tettek a netre a készülő anyagról. Az egyik egész tetszetős, bár több köze van a U2 munkásságához, mint ahhoz, amit eddig az Editorstól megszokhattunk. A zenekar hangzása biztosan meg fog változni, tekintve, hogy nemrég csere zajlott le náluk gitáros fronton. A másik új dal meg tömény unalom, így egyelőre vegyes érzésekkel viseltetünk a The Weight Of The World című lemez iránt. A régi számokat viszont továbbra is bírjuk, el sem tudunk képzelni jobb gyógyírt egy fagyos, sötét, hétfő reggelre, mint a Well Worn Hand. Ja, hogy most nyár lesz és szikrázó napsütés (remélhetőleg)? Az sem olyan nagy baj! A koncertre készülvén majd az új lemezt pörgessük, úgyis az adja a setlist gerincét.
Bonobo, Volt, július 4.
Bonobo (aka Simon Green) zenei zsenijét már régóta ismerjük és elismerjük. Legújabb lemezével (The North Borders) ismét egy tökéletes munkát tett le az asztalra, aminek dalairól ugyan nem mondható el, hogy tömegek kezdenének eszeveszett pogózásba, ha valahol felcsendülnek, de mondjuk egy másnaposan átszenvedett vasárnap délutánhoz tökéletesen passzolnak. Vagy egy fűben ülős, lábat vízbe lógatós balatoni estéhez. Vagy egy végtelen vonatúthoz, mely alatt a fagyott tájat bámuljuk. Sőt, igazából minden hangulathoz igazítható a nyugalom offical soundtrack-je, amit Bonobo prezentál. Külön öröm, hogy egy nagyzenekaros, elő fellépésre van kilátás Sopronban! (Hallgatáshoz ajánljuk természetesen a The North Borders-t.)
Slayer, Hegyalja, június 26.
Egy év kihagyás után visszatér a Slayer Tokajba, hogy szétkergesse a szőlőtőkéket, és megtornáztassa a fej rázásáért felelős izmokat. Amire számítani lehet: metálhörgés (siralom), a Nagyszínpad előtt lebegő porfelhő, lángok és füst, valamit pár, a meghatódottságtól könnyező rocker arc. ByeAlex fanok azért jobban járnak, ha erre a két órára elbújnak egy borospincébe, de a zsigeri ősmetál rajongóinak az első sorban a helye! És, hogy mit hallgassunk, amíg eljön a június 26.? Bármelyik Slayer albumot, de rohadt hangosan!
Biffy Clyro, Sziget, augusztus 8.
Nem az egyszerű megoldások híve a Biffy Clyro. Ahhoz képest, hogy a 3 skót srácot nem igazán lehet elfedett felsőtesttel látni, és inkább gondolnánk őket alaszkai favágóknak mint zenészeknek, elég trükkösen építik fel dalaikat. A legváratlanabb pillanatokban előadott váltások, a szokatlan struktúrájú nóták illetve a tavaly megjelent, Opposites című, 20 dalos dupla album mind-mind bizonyítékok arra, hogy a Biffy Clyro kiemelkedik a tucat rock zenekarok közül. Egyébként is egy zenitjén lévő bandáról van szó, headlinerként turnézzák végig a nyarat, így külön öröm, hogy most jutnak el hozzánk. Vigyázat, sikoltozó holland csaj veszély! (Kezdőknek a legújabb 20 dalt ajánljuk, ellesznek vele egy darabig.)
Billy Talent, Volt, július 5.
A kanadai punkok nem ma kezdték az ipart, legjobb barátnőnk, Wiki szerint már 20 (!) éve nyomják. Az ezredforduló környékén futottak be igazán, azóta folyamatosan turnéznak, tavaly viszont megálltak pár hétre, és összehozták ötödik nagylemezüket. Sajnálatos események miatt a februári A38-as bulit el kellett halasztani, de most duplán pótolnak Ben Kowalewiczék: az Artemovszk kapitány után Sopronban is tiszteletüket teszik, aminek mi kifejezetten örülünk, tekintve, hogy amúgy nem leszünk elkényeztetve rockzenei produkciókkal az idei Volton. Kedvenc lemezünk tőlük: Billy Talent II.
Tito & Tarantula, Fezen, augusztus 1.
Tavaly elmaradt a Tito & Tarantula koncertje a Fezenen, de a srácok akkor megígérték: idén bepótolják az elmaradást. A dél-amerikai rocker pedig egy kifejezetten szavatartó állatfaj és lám, valóban ki lesznek engesztelve a csalódott rajongók. Robert Rodriguez (aki ugyebár legendásan nagy barátja a zenekarnak, több filmjében is feltűntek már Titoék) remélhetőleg elkíséri a bandát Magyarországra, hogy legújabb, vértől tocsogó filmjéhez itt keressen főszereplőt. Ha már igazi hentesre van szüksége, ajánljuk neki Székesfehérvár egyik híres lakóját, bizonyos Torghelle Sándort. (Aki még nem hallott a zenekarról, tolja be a DVD lejátszóba az Alkonyattól pirkadatig című opuszt!)
Fall Out Boy, Strand, augusztus 19.
Az mondjuk jó kérdés, volt-e szüksége az országnak további 3 fesztiválra, amikor már így sincs nyáron olyan hétvége, hogy valahol ne ugrálhatnánk egy nagyszínpad előtt Brainsre meg Irie Maffiára. A választ az idei szezon fogja megadni, egyelőre a nemrég bejelentett 3 újabb (Strand, B My Lake, LGT) program közül a Strand tűnik a legérdekesebbnek, ugyanis nekik sikerült megszerezniük a nemrég az élmezőnybe sikeresen visszatérő Fall Out Boy-t. Az új album kifejezetten élvezetesre sikerült, az MR2 ronggyá játssza The Phoenix című dalukat, és bár nem mondható, hogy sok egyediség szorult volna a srácokba, pár korsó sör után bizonyára jót lehet vadulni soft rock zenéjükre. Augusztus 19-én kiderül, addig is barátkozzunk az új lemezzel.
Nick Cave and the Bad Seeds, Sziget, augusztus 7.
Az ausztrál jelenség (elkezdtem írni, hogy dalnok, rocker, költő, punk, őrült, stb. míg végül rájöttem, ő mind egyszerre) és zenekara jó pár évvel legutóbbi PeCsás koncertje után visszatér, valószínűleg nagyobb érdeklődésre számot tartva a külföldi vendégeknek köszönhetően. Idén jött ki legújabb albumuk, amely meg sem közelíti mondjuk az életmű ékkövének számító The Boatman’s Call-t, de a maga nemében így is köröket ver a jelenlegi mezőnyre. Nick Cave egy ikon, akit az életben egyszer legalább látni kell, és ha nekünk ehhez meg kellett várnunk, míg a Mester 56 éves lesz, akkor legyen így, a lényeg, hogy látjuk. Mindenki vérmérsékletétől függően válasszon lemezt, az enyhén sztahanovista Cave esetében van kínálat!
Marky Ramones Blitzkrieg with Andrew WK on vocals, Volt, július 6.
Marky Ramone Tommy Ramone 1977-es kilépését követően került a dobok mögé a mindenki által legalább a menő mintájú pólók és a Blitzkrieg Bop (tudjátok: „Áj, Ó, Lecgó!”) révén ismert The Ramonesba. Ez az esemény sem tegnap volt, azóta már nincs Ramones (tekintve hogy a tagok nagy része nem fogadta meg a Trainspotting című film kezdő mondatát, és az élet helyett a narkót választotta), viszont van helyette egy ilyen kvázi tribute banda, akik idén nyáron végigturnézzák a világot, szerencsére Sopront is útba ejtve. Mi ennek kifejezetten örülünk, mert : 1, Mikor volt utoljára ütős punk koncert a Volton? 2, Mint már említettük, idén (sem) a gitárzenéről fog szólni a fesztivál. 3, Mert a Ramones mindig, mindenhol, minden formában kurva jó. (Ide sem írom, mit tegyen az, aki nem hallott még a Ramones-ról…)
Triggerfinger, Sziget, augusztus 8.
3 fickó: Ruben Block, Paul Van Bruystegem, Mario Goossens. 3 hangszer: gitár, basszer, dob. 1 nem mindennapi énekhang. Több millió összetört szív. Nagyjából ez a képlete a belga Triggerfinger zenekarnak, akik zakós, sármos zenéjükkel egyrészt erősítik a sztereotípiát, miszerint minden belga zenész középkorú és mocskosul jóképű (lásd dEUS), másrészt pedig képesek levenni a lábáról mindenkit, aki oda van a férfibánat zenei kifejeződéséért. Esetükben inkább a fűben ülést javasoljuk a vad pogó helyett, hallgatni pedig a fenti Lykke Li feldolgozást érdemes.