Magas elvárásokkal és némi félelemmel a szívünkben vettük az irányt Zánka, akarom mondani Zánkafürdő felé tegnap délelőtt. A magas elvárásokat az idei EFOTT-os sajtótájékoztatókon tapasztalt profizmus, a kellemesnek ígérkező zenei felhozatal és a fesztivál hirdetéseiben feltűnő „szánsájn, jó csajok,Balaton” szentháromság indokolta. Akkor mégis mi okunk volt félelemre? Nos, mivel nagyjából 12 fok és szitáló eső búcsúztatott minket a Déli pályaudvaron reggel, és a kedves időjárás hasonló szépekkel fogadott minket Zánkán is.
Sajnos nem tudjuk dicsérni nagyon a szervezést eddig, a fesztiválra bejutni több, mint két óra volt (a tiszteletjegyekért is egy órát kellett sorba állni, de ahogy néztük, az elővételesek még rosszabbul jártak). Az összes látogatót összesen két folyosón vizsgálták át, és még névre szóló kólánkat is elvették, pedig a programfüzet szerint fél litert be lehet hozni (ahogy észrevettük, szinte minden látogató kalkulált azzal a fél literrel). Bent nulladik naphoz híven még sok helyen folyt az építkezés, délután pedig külön művészet volt lejutni a Balaton partra, külön regisztrálni kellett valami oldalra, azóta sem értjük a dolgot.
A visszaváltható rePoharakat ma reggelre sikerült visszaváltanunk, addigra derült ki, hol van erre lehetőség (ehhez 8 pultos és 10 biztonsági őr megkérdezésére volt szükség, végül tök véletlenül mi akadtunk rá).
Amiért viszont óriási piros pont az EFOTT szervezőinek az a fűrészpor. Igen, a fűrészpor. Ugyanis tegnap délelőtt a fesztivál egyes részei inkább hasonlítottak a sárbirkózó világbajnokság idei helyszínéhez, mint bármilyen zenés-táncos mulatságéhoz. De a srácok nagyon gyorsan reagáltak, leszórták a dagonyát fűrészporral, ezzel teljesen élhetővé (és járhatóvá) téve az Új Nemzedék központot.
Ennyit a szervezésről, nézzük a programot! Tegnap ugye Nemzeti Hangadó néven párosával eresztettek színpadra népszerű zenekarokat a jelenből és a múltból. Így került fel egymás mellé a KFT és az Ivan & the Parazol, az Animal Cannibals és a Hősök, Ganxstáék és Majkáék, Kovács Kati és Radics Gigi,m valamint a Beatrice és a Kowalsky meg a Vega (eredetileg a Magna lett volna velük párba, de igazából tök mindegy). Az egész műsort pedig Gönczi Gábor vérciki hakniegyüttese, a Smile Rockcirkusz kötötte össze.
A „show” erősen izzadtságszagú volt, igazából nem értjük mi volt ebben a bandák közti párbaj, mindeki előadta két legismertebb számát, hogy tudjon mit üvölteni az eddigre hangulatba kerülő közönség, illetve egy dalt közösen. Közhelyparádé volt a köbön Belehalokkal, Azok a boldog szépnapok-kal, Afrikával. Az egyetlen meglepő az estében az volt, mikor Ganxsta Zolee Stohl Buci módjára lebuckázott a színpadról.
Mivel gyakorlatilag nem volt más program az egész fesztiválon, így népes közönség ugrálta végig a bulik, bár nagy részüknek igazából mindegy lett volna, hogy a Nagyszínpadról szólnak ezek a nóták, vagy a helyi resti zenegépéből. A legcikibb talán a Finálé volt, ahol elvileg közösen énekelt volna minden fellépő egy dalt, de addigra a nagy részük már elment inni, vagy haza gyereket fektetni.
A show arra jó volt, hogy melegen tartson minket a kilenc (!!) fokos hidegben, de zeneileg értékelhetetlen volt. Innentől pedig indult a veretés technóra a különböző sátrakban, mi pedig inkább elvermeltük magunkat sátrunkba a hideg elől, készülve a mai, remélhetőleg (sőt, biztosan) értékelhetőbb koncertekre.