Az idei EFOTT utolsó két napjára megérkezett a várva várt jó idő, dél körül már művészet volt helyet találni a strandon, és komoly harcot vívtak a kapatos tinédzserek az összes létező ingyen cuccért, legyen az HAWAIANAS felfújható óriáspapucs (talán a legfontosabb találmány a pizzaszeletelő óta), pár csepp citromos vodka vagy A JOBBIK TE VAGY című magazin. Szó se róla, a parton heverészésnél kevés jobb program van másnapos reggelekre, de mi nem engedtünk a csábításnak, inkább a zenei program felé orientálódtunk és igyekeztünk izgalmas koncerteket keresni, hogy majd tudósíthassunk Nektek.
Az igazat megvallva azért nem volt olyan egyszerű dolgunk, mivel a fellépők 90%-as elhelyezhető volt egy mainstream mai-ciki régi-tehetségkutatós noname halmazokat tartalmazó ábrán. A mainstream zenekarok nagy része sajnos nem a megújulás híve, mi pedig tapasztalt fesztiválrókaként szinte betéve tudjuk a nagyszínpadi bandák átkötőszövegeit, sőt még fellépőruháikkal is játszhatnánk memóriajátékot. Mégse írhatjuk minden Kiscsillag meg Quimby koncertre, hogy „szar”, inkább azt vizsgáljuk, hogy a közönségnek tetszik-e a dolog. Tisztelettel jelentjük: az EFOTT-on tetszett.
Quimby-n nagyon sokan voltak, az új dalokat is énekelték, tehát nekik dicséret jár mindenképp. A Kiscsillag is megmozgatta a nézők fantáziáját, bár inkább csak ácsorogva csodálták Lovasiékat, nagy mozgolódás nem volt. Az utolsó két napon a Nagyszínpad legjobb koncertjét egyértelműen Péterfy Bori adta, meg természetesen Irie Maffián is ment a veretés ezerrel. A legcikibb produkció címet a Tankcsapda érdemelte ki, de én például Zánkán futottam bele életem legunalmasabb Vad Fruttik koncertjébe a szombati napon.
A külföldi sztárfellépőnek, a Faithlessnek (vagyis DJ szettjüknek) a közönség nagyon örült (bár annyian nem voltak, mint a Quimby-n, ami azért is fura mert szombatra nagyon sok napijegyes érkezett). Mi ezt a lakossági trance zenét annyira nem érezzünk magunkénak, de aki elegendő tudatmódosítót vett magához, az valószínűleg élete koncertjén vett részt. És az sem zavarta, hogy ez nem is koncert volt.
Ennyit a Nagyszínpadról. A fesztivál legjobb helyszínének egyébként a Rauch Aréna bizonyult, a délután slam poetry és akusztikus blokk tökéletes volt az első sör elfogyasztásához, illetve a szokásos másnaposan földön üldögéléshez. Az említett produkciókon kívül még érdemes a szóra Odett, akibe újonnan szerelmesek lettünk, no meg a nemrég visszatért Kaukázus zenekar, akik ugyan vizuálisan nem terhelik meg az emberi elmét, zenéjüket viszont jó volt a hosszú szünet után újra hallani. Ebben a sátorban nem is futottunk kifejezetten rossz koncertbe, A kutya vacsorájától eltekintve persze, akik zeneileg értékelhetetlen performansszal lepték meg a közönséget, természetesen a csatak részeg Varga Livius most is szériatartozék volt a fellépéshez.
A fesztivál legkellemesebb meglepetését a Kisföldalatti zenekar szállította péntek este, a srácok pedig voltak olyan kedvesek, és előző este exkluzív interjút adtak a Fesztblognak. Koncertjükön sem csalódtunk, azt pedig utána hallottuk, hogy a fesztblogos matricával díszített gitárú úriember a diszkréten bújtatott reklám hatására az éjszakát Palvin Barbarával és Eva Mendes-zel töltötte. A zenekar egyébként feldolgozásokat játszik, de bitang jól.
Kalinkáéknál a zárónapon a Subsribe pörgette fel a csekély számú közönség pulzusát, sajnos ezen nem maradhattunk sokáig, mert kezdett a HÖOK sátorban Mr. President.
A derék elnök úr laza 40 percet késett, erről a szervezők viszont elfelejtették tájékoztatni a közönséget. Mondjuk nagy baj nem volt, a Barby girl-re is tökéletes angolsággal ordító egybegyűltek remekül szórakoztak, míg valahol Zánka határában landolt az elnöki különgép.
A „koncert” amúgy csodálatos élmény volt, kétszer is hallhattuk a Coco Jambo-t, a többi meg igazából tökmindegy.
Ennyi lett volna a 2013-as EFOTT zenei értékelése, most pedig következzen a már jól ismert osztályozás, hogy megtudjuk, hányasra vizsgázott Zánka, a szervezők vagy éppen a biztonsági őrök.
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények)- 2
Zánkán konkrétan semmi nincs. Bolthoz és restihez is vonatozni kell, erre kettő óránként van lehetőség, az állandó késésekről nem is beszélve. Azért nem egyes, mert ott van a Balaton, az meg ugye csak megér egy egész pontot!
Kaja, pia – 4
Kaja szempontjából mi a 350 forintos lángosra és a plejskavicára esküszünk, italként pedig ugyebár a fesztiválsörre, bár attól szinte lehetetlen berúgni. Aki nagyon ütni akarta magát, pezsgőt ivott, el is fogyott utolsó este a legtöbb helyen. Italos és kajás pult volt bőven, így meg voltunk elégedve.
Árfekvés (belépő, belső árak) – 4
Ez teljesen rendben volt. Egy korsó sör 400 forintért (de vissza fogjuk ezt sírni a Szigeten…) rendben van, a már említett lángos is egész tápláló volt. A rövidek 600 forint környékén, szóval normál kocsma áron voltak kínálva. A jegyért sem kellett többet fizetni, mint bármelyik másik, hasonló méretű fesztiválon.
Környék népe (barátságosság) – 5
Talán már említettük, hogy Zánkán SEMMI nincs. Vagyis Zánkafürdőn, ahol a fesztivál volt. De a szomszédban mindenki kedves, aranyos volt.
Biztonság (személyzet, előírások) – 3
A beengedésnél kicsit emberkedtek a bizti boyok, de lehet, hogy ez kötelező nekik, hogy mindenki úgy érezze, figyelik. Amúgy sok probléma nem volt, olyat is láttunk, hogy egy Attila (tudtátok, hogy minden biztonsági őrt Attilának hívnak?) segített két lánynak lerázni egy nagyon részeg, nagyon fárasztó fickót. Ami viszont nem volt szimpi, az, hogy a bejáratnál elvettek a fél liter vízen kívül mindent, pedig a programfüzetben nem ez állt.
Hangulat – 5
Na, ezzel az égvilágon semmi probléma nem volt.
Zenei felhozatal – 4
Nagyjából a szokásos, bár azt nem igazán értjük, ezt a Faithless dolgot miért veszi elő minden magyarországi fesztivál legalább egyszer. Az akusztikus délutánokért viszont jár a piros pont.
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 3
A hangosítás a Rauch Arénában néha egész messzire került a kifogástalan jelzőtől, illetve talán egy kisebb, csendesülős helyszínnek örültünk volna. A fröccsöntő és nyenyere központ (tehát a népzenei helyszín) teljesen feleslegesnek bizonyult, nem is nagyon látogatta a nép.
Összességében úgy tapasztaltuk, hogy a közönség maximálisan érezte, mi az az EFOTT fíling, annak ellenére, hogy az első két napban az időjárás is megtett mindent azért, hogy eltántorítsa őket. Egy-két szervezői baki azért bosszantott minket (ezek nagy részét már megénekeltünk fent, illetve az előző két beszámolóban), de sok szót nem érdemelnek. A MÁV Zrt.-nek meg zseniális nagy fekete pont, konkrétan kabaré volt, amit műveltek ebben a 5 napban. Képeinket a Facebook-on találjátok, a péntekről korlátozott számban, mert fotósunkat nagyon csúnyán megcsapták a Tankcsapda koncert alatt.