A hétvégén véget ért az idei VOLT fesztivál a soproni Lővér kempingben. Az első két nap után (beszámoló itt) eléggé felemás folytatás következett, az összkép mégis pozitívnak mondható a fesztivál egészéről. A hajtás után 3-4. napi beszámolók és VOLT nagyértékelés következik!
A pénteki napot ByeAlex koncertjével nyitottuk (volna), ha mindezt nem húzza keresztbe a soproni forgalom és a kivételesen csigalassú fesztiválbusz. Így azonban sajnos csak az utolsó taktusokra értünk oda a Heti Válasz Borfaluba, ennek köszönhetően a koncertről semmit sem tudunk mondani, maximum annyit, hogy igen sokan voltak.
Az ez után következő röpke három szabad óránkat a civil faluban töltöttük, ahol például a honvédség standjánál lehetett célba lőni, valamint Csernus Imrével beszélgetni (kár, hogy ez utóbbin annyian voltak, hogy nem fértünk be a sátor árnyékába, a tűző napon pedig esélytelen volt végighallgatni az előadást). A civil faluról csak annyit, hogy a mérete az előző években megszokott volt, ám mintha programból (értsd: ingyencucc szerzési lehetőség) mintha sokkal kevesebb lett volna.
Fél hattól Ivan & the Parazolt hallgattunk hátulról és annyi elmondható: a legutóbbi EFOTTos bulinál több élet volt most a zenekarban, azonban mégis csak hiányzott valami a koraeste fellépő csapatból (mondjuk az simán lehet, hogy ugyanez a koncert hajnali egytől ütött volna, mint az ipari áram). Jah, és Ivánnak egy jó tanács: lehet, hogy nem a legjobb ötlet bazdmegolni a közönségnek, ha azok éppen sörért mennek. De ez csak egy tipp a részünkről.
Háromnegyed hétkor kezdett a Kéknyúl az OTP Színpadon, amire ismeretlenként már csak a neve miatt is kíváncsiak voltunk. Mint kiderült, hogy ez egy fasza kis jazz zenét játszó zenekar, Tóth Vera éneklésével. Ez így önmagában sem volt rossz, de az igazán jó része a koncertnek a Bécsből érkezett fekete vendégművész előadásában megszólaló számoknál következtek: egyszerűen nem lehetett nem segget rázni erre kora este!
Már csak fiatalkori emlékeink miatt is kötelező volt belehallgatni a Papa Roach-ba a nagyszínpadon. Sajnos ugyanazt lehet elmondani róla, mint az utána fellépő Billy Talentről: unalmas volt mindkét koncert. Az egyetlen különbség, hogy míg a Billy Talent esetében el tudjuk képzelni, hogy ugyanez a show pár nappal korábban az A38-on, egy igazi klubkoncerten tökéletesen működött és jó volt, addig ez a Papa Roach esetében nem tűnt túl valószínűnek. Mondjuk a zenekar védelmében legyen mondva, próbáljon meg valaki a lemenő nap fényében izgalmas metálzenét játszani.
Az este folyamán belehallgattunk még az Esti Kornélba (egész jónak tűnt) és Jamie Woon bulijába (unalmasnak tűnt), az éjszakát pedig a Martin Solveig – Tesco Disco kombóval fejeztük be, és még időben nyugovóra tértünk, felkészülve a zárónapi őrületre.
Utolsó napunk a Bullet for my Valentine zúzásával kezdődött, amivel szintén az volt a probléma, mint az előző napi Papa Roach-bulival. Metálzene napfényben. Ez nem annyira nyerő páros, sajnos. Viszont, amibe ezután belebotlottunk, az kárpótolt az egész fesztivál összes értékelhetetlen koncertjéért cserébe! Az OTP színpad mellett sétáltunk, amikor azon nemrég kezdődött el a Marky Ramone’s Blitzkrieg koncert. Ha definiálni kellene az energikus punkzenét, a sallangmentes, duma nélküli zúzást, akkor ez a koncert lenne megfelelő erre. Az egyik számnak még alig lett vége, máris kezdődött a következő, egy felesleges mondat sem volt a buliban. Persze a koncert főszereplője a doboknál ülő egykori Ramones tag Marky Ramone volt, aki tökéletesen tette a dolgát, de a csak erre az alkalomra énekesnek beálló Andrew WK is remekül tolta. A koncert maga alig volt több egy óránál, de a végén mégsem fanyalgott senki, ez egy nagyon korrekt buli volt!
A nagyszínpadon kezdő Parov Stelart már nem először láthattuk Magyarországon (tavaly a SZINen találkoztunk velük legutóbb), viszont ilyen gyenge buliban még nem voltunk. Talán a korai időpont, vagy valami más miatt, de nem működött a kapcsolat a közönség és a zenekar között. Pedig nem voltak kevesen a rajongók, egészen egyszerűen csak ez most egy kötelező körnek volt érezhető az osztrákok részéről. Ettől függetlenül még szeretjük őket, és a Szigeten valószínűleg újra megnézzük majd őket.
Ezután belehallgattunk a Turboweekend bulijába, amit legegyszerűbben a dán Carbonfoolsként lehetne definiálni. Fél tíztől Ákos kezdett a nagyszínpadon, ami nem kis csalódás volt számunkra. Teljesen ötlettelen, unalmas koncertet adott a (meglepő módon) igen szerény számú nézőseregnek. Pár szám után ott is hagytuk, sajnos Ákos most egyáltalán nem győzött meg arról, hogy miért is kell neki főműsorként szerepelnie a VOLTon.
DubFX kezdésére értünk át a második legnagyobb színpadra, ahol a tömeg méretével nem volt gond, a zenével már annál inkább. DubFX iránt nem kicsit vagyunk elfogultak, kétségtelenül egy zseni a srác, ezt már élőben is többször bizonyította. Ez alkalommal azonban nem ment a dolog, erőltetett hakninak tűnt inkább az egész. Még szerencse, hogy a távozás mellett döntöttünk, hiszen így éppen elértük a kicsit késő Example koncert elejét. Ez viszont hatalmas pozitív csalódás volt, láthatóan a hatalmas tömeg is remekül érezte magát. Igazán jó lezárása volt ez egy csalódásokkal és pozitív meglepetésekkel teli napnak, így összességében jó érzésekkel hagyhattuk magunk mögött a fesztivál területét (egy kiadós szeletelés után).
Képeink a harmadik és negyedik napról erre találhatóak.
Az egész idei VOLTot tekintve…
Legjobb magyar koncert: Emil.Rulez!, fent ejtettünk szót róla, miért.
Leggyengébb magyar koncert: külön nem emelnénk ki senkit, nem volt kirívóan vállalhatatlan koncert a magyarok közül.
Legjobb külföldi koncert: Marky Ramone’s Blitzkrieg, a fentebb leírtak miatt (de esélyes volt a címre a Queens of the Stone Age és Example is).
Leggyengébb külföldi koncert: Thirty Seconds to Mars. Izzadságszagú parasztvakítás. Bővebben erre.
Következzen a már megszokott szempontrendszer szerinti értékelése az idei VOLT Fesztiválnak!
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 4
A jól megszokott helyszín, a jól megszokott csilpcsalpfüzikékkel, csak azt a hegyet ne kellene minden nap másnaposan megmászni! Azért kár, hogy a pletykák szerint három év múlva mindenképpen költöznie kell a fesztiválnak. A megközelítés fesztiválbusszal a legegyszerűbb, azonban a csúcsidőben félóránként közlekedő járat sokszor volt csurig telve, így reméljük, jövőre legalább csuklós buszok közlekednek majd a Lővér kempingbe.
Kaja, pia – 4
A szokásos fesztiválmenü (a tavaly istenített francia kajálda nélkül sajnos), plusz az idei pozitív meglepetéssel, a Zing Burgerrel! Kiváló burgerek átlagos áron, aki még nem találkozott volna velük, erre keresse őket.
Árfekvés (belépő, belső árak) – 2
Napijegy tizenegy ropi, bérlet harminc. Nem olcsó mulatság na. Bent egy korsó csapolt sör négykilencven, dobozos ötötven. Szintén nem olcsóak, mondjuk ehhez képest a rövidek hét-nyolcszázas ára nem is vészes. Viszont ami az igazán pofátlanság: kisfröccs helyenként majdnem háromszáz forintos áron! Illetve azt majd valaki magyarázza egyszer el, hogy egy zsírosdeszkán mi kerül ötszáz forintba.
Környék népe (barátságosság) – 4
A zemberekkel nem volt gondunk, a helyi vendéglátókkal annál inkább. Persze oké, ilyenkor sokkal több ember érkezik Sopronba, de egy mosoly még így sem kerül többe…
Biztonság (személyzet, előírások) – 4
Ezzel nem volt probléma, idén egy lopásos esetről sem hallottunk, minden Attila rendesen végezte a munkáját és erejükből még néha egy-egy mosolyra (!) is futotta!
Hangulat – 5*
Ezzel most sem volt gond, az ötös mellé egy csillagot is érdemel!
Zenei felhozatal – 4
Ezzel sosem lehetünk tökéletesen elégedettek, de az előzetes várakozásokat mindenképpen felülmúlta a valóság. Igaz, ehhez kellett az is, hogy belefussunk véletlenül a Marky Ramone’s Blitzkrieg fantasztikus koncertjébe, és egy végletekig kimért Queens of the Stone Age buli és egy kellemes csalódás (Example) is, de összességében rendben volt a felhozatal. Nagy csalódás volt a Thirty Seconds to Mars, Ákos és DubFX unalmas koncertjei, illetve nagyon várjuk már azt, hogy a divat túllendüljön ezen a hullámon, hogy DJ-k adnak főműsoridős koncertet a nagyszínpadon. Egyszerűen egyik sem volt jó (miközben megértjük, hogy olcsóbbak, mint egy zenekar).
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 4
Ennél több színpadon nem kívánhattunk, azonban a hangosítás… ha bárki belehallgatott akár egy koncertbe is a Port.hu helyszínen, tudja, miről van itt szó. A többi helyszín rendben volt, de az előbb említett kritikán aluli volt.