A 2013-as Fezen legfontosabb fellépője egyértelműen a Deep Purple volt. Ugyan Ákos pénteki műmájerkedése is nagyon sok látogatót vonzott, és abban is biztosak vagyunk, hogy egy rockfesztiválon a Tankcsapdával is lehetetlenség mellélőni, azért mégis ennek az 5 úrnak nyomta a vállát a teher: sikerül-e megmenteni az amúgy néha-néha vicc kategóriába átcsúszó rendezvényt egy emlékezetes zárással? (Amúgy még utánuk a nagyszínpadon játszott az EDDA, de arról 5 perc után ki kellett jönnünk, mert úgy röhögtünk, félő volt, hogy megvernek a rajongók.)
Mivel egy Deep Purple koncert egészen komplex élményt kínál, így következzen három teljesen eltérő ízlésű és életkorú (fiktív) személy véleménye, ezek határmezsgyéjén találjuk az igazságot, de az is lehet, hogy teljesen máshol.
Zsombor, 21 éves, főiskolás. Végig lent volt a fesztiválon, mert bár ő szívesebben vereti Avicii-re Zamárdiban, de fehérvári csaja meggyőzte, megéri lenézni a Fezenre.
„Ki ez az 5 öreg csóka? Az énekes olyan, mint a Bikinis forma, csak még vénebbnek néz ki. Elismerem, hogy ezek az arcok nagyon faszán zenélnek, de az miért ad bárkinek is plusz élményt, ha meghallgathatja, ahogy valaki 10 percen át erőszakolja a gitárját? Mit csinálsz egy szintiszóló alatt? Táncolni azt tuti nem lehet rá, és a végén még be sem dobnak egy „Boci,boci tarkás” poént. Aztán amikor a szólók után, végre beindulna a dallamos zene, általában vagy vége a számnak, vagy jön még egy szóló. Ez így dögunalom volt, de legalább elmondhatom, hogy voltam… Milyen koncerten is?”
Tamás, 28 éves, felszolgáló. Alapjáraton szereti a rockot, ismert is a fesztivál előtt 4-5 Deep Purple számot, sőt, a találkozás alkalmából még vásárolt is egy Best Of CD-t, hogy felkészült legyen a fehérvári bulin. Amúgy helyi lakos, kint töltötte barátaival a hétvégét.
„Nos, az elsőra látszott, hogy a Deep Purple esetében nem üres frázis az, hogy „legendák”. A saját műfajukban biztos vagyok benne, hogy a legjobbak között vannak. A kérdés csak az, hogy ez a már eléggé elavulttá váló műfaj van-e annyira izgalmas, hogy ennyi év után még tömegeket mozgasson meg egy koncert? Nos, a tegnapi napból kiindulva igen. Más kérdés, hogy sok olyan arcba lehetett belefutni, aki csak azért jött, mert „játszik az a híres angol banda”, de amúgy nem sokat tudtak róluk. Így meg is voltak illetődve a hosszú szólók alatt, nem tudták, táncolni kéne-e, vagy áhítattal figyelni, így kényelmetlenül fészkelődtek, bólogattak, néha elmentek sörért. Szerintem amúgy nem volt rossz koncert, de hard rock ide, progrock oda, kicsivel lehetett volna lendületesebb. A Smoke On The Water meg persze mindenkiből léggitárost csinált arra az 5 percre. Na jó, szólóval együtt volt az 10 is.”
István, 48 éves, programozó. A Faterok Húrokon blues zenekar frontembere, csak emiatt a koncert miatt autózott le Budapestről.
„Nos, igen, ez ZENE. Ilyenek zsenik, „munka közben”. Fantasztikus volt 5 ilyen csodálatos zenészt a egy színpadon látni. A kedvenc szólóm Steve Morse-tól a Strange Kinf Of Woman-ben volt, Don Airley meg a No One Come után tette oda magát igazán. Ami kissé csalódás volt, az Ian Gillan produkciója. Tudom én, hogy nem szabad túl nagy ugrabugrát várni egy 68 éves embertől, de ott van Jagger… No mindegy, tőle kicsit több aktivitást meg kommunikációt vártam volna el, de amúgy a koncert csillagos ötös! Mindenki megkapta, amiért jött, így elégedetten távoztunk. És végre átizzadhattam a Deep Purple pólómat, amit a múltkor vettem az Arénában.”