A Sziget második napjával úgy voltunk, hogy nem voltunk sehogy. A fellépők közül egy sem volt, akit ne hagytunk volna ki mondjuk egy számunkra teljesen ismeretlen előadó koncertjéért, ha megtetszik. Így sodródtunk az árral. Délután szó szerint is, mert lementünk csekkolni az idei évre elkészült strandot. De ne rohanjunk előre!
A nap első említésre méltó eseménye Regina Spektor művésznő előadása volt, 4-től a Nagyszínpadon. Mondják, hogy felesleges ilyen korai időpontra bármilyen koncertet szervezni, úgyis lehetetlenség értékelhető produkciót nyújtani a tűző napon, bágyadt, még másnapos fesztiválozóknak. Nos, aki így gondolkodik, az nyugodtan vegyen órát Reginától. Nagyon kellemes is koncertet adott, olyan tipikus fűben ücsörgős, fröccsözős esetleg topogva táncikálós buli volt ez. A probléma annyi, hogy fű már rég nincs a szigeten, csak por, amiben ücsörögni lehet, táncikálni meg még nem volt kedvünk fulljózanon.
Regina után muszáj volt lemennünk csobbani egyet a strandra, mert –nem tudom észrevettétek-e- de elég meleg van mostanság odakint. Baromi feelinges az egész strand rész, és ugyan csak a térdig érő vízik lehet bemenni ,de arra tökéletes, hogy itt regenerálódjon az ember az előző este széthullás után. Még egy sátorból a techno is pörög, ha valaki nem bírna a vérével.
A partról visszafelé a Nagyszínpad előtt sétáltunk, amikor láttuk, hogy nagyobb tömeg verődött össze, és hangos sikolyokkal próbálják előrángatni az aktuális fellépőt. Na de kis is lesz most? Dizzie Rascal? Ja, igen majd kijön egy feka csávó és elektronikus zenére magyaráz valamit. Nos, rég tévedtünk ekkorát! Dizzie olyan fasza koncertet adott, amit nem lehetett otthagyni! Volt vele még egy MC, illetve egy harmadik úr, aki brutál jó hangjával feldobta a vokálos részeket. A jelenlévő több ezer ember mindegyike táncolt, ugrabugrált széles vigyorral az arcán. Idén ilyen fasza fesztiválbulin még nem voltunk! A show végén volt konfettiágyú, meg minden ami szem szájnak ingere. Óriási high-five ennek az arcnak, megmentette a napunkat!
Ezt egy teljesen indokolatlan Szélforgó-party követte. Mondjuk egy kis szél nem ártott volna, hogy látványos legyen a dolog, ennyi erővel bundakesztyű vagy norvégmintás-pulcsi party is lehetett volna.
A Nagyszínpadon jött a SKA-P, akik nekem személy szerint már a könyökömön jönnek ki, szóval annyit tudok elmondani a koncertről, hogy egy nagyon gagyi intróval indult. És hogy kevesen voltak…
Este visszatértünk a Nagyszínpadhoz a Biffy Clyro bulijára. Kicsit a Volt fesztiválos Törti koncertre emlékeztetett engem. Sok volt a rajongó, akik tényleg már évek óta várják, hogy lássák a srácokat, meg is voltak őrülve rendesen értük. De be kell látni, hogy külső szemlélő számára nem túl izgalmas a zenéjük, ez a félmeztelenül meghalunk a színpadon számonként 3-szor viselkedés meg akár kicsit műmájernek is tűnhet. Amúgy nem volt egy rossz koncert, csak nagyszínpados headlinertől többet várna az ember. Ja, és itt is jó kevesen voltak.
Esténk második megmentője a Bad Religion lett, természetesen. Az ő zenéjükkel nem lehet mellé lőni, ezt a punk-rock dolgot valószínűleg ők csinálják a legjobban ezen a planétán. Tudtam én, hogy régi motorosokról van szó ,de amikor feljött a színpadra az Egervári Sándor hasonmás énekes, kicsit meglepődtem. Itt eldőlt, hogy fejen pörgést meg bodysurf-öt nem várhatunk tőlük, de egy bitang jó bulit mindenképp. Ment a lökdösődős pogó, percenként szedtek le az Attilák (biztiboyok) valaki a tömeg tetejéről, nem volt megállás! Ez a buli is csillagos ötös volt, így ha nem lett volna egy bizonyos Dizzie Rascal, akkor a Bad Religion lett volna az, aki a nap zenei felhozatalát a közepes fölé emelt. Így viszont „csak” csapatmunka volt.