Szeptember 27-én, azaz most csütörtökön kerül a magyarországi mozikba a Metallica koncertfilmje, a Metallica – Throught The Never. Volt szerencsénk látni még a megjelenés magyarországin bemutató előtt az Antal Nimród által rendezett filmet, a hajtás után értékeljük (csak a magunk módján, nem vagyunk mi akkora megmondóemberek!), néhol spoileresen, úgyhogy vigyázat!
A film története nem túl bonyolult, legalábbis ezt gondolná az ember, ha elolvassa a Port ajánlóját: ” 1981 óta dübörög a világ egyik legismertebb bandája, a kaliforniai Metallica, a heavy metal csúcsa. Rajongók millió hallgatják zenéjüket, és most egy újabb, eddig soha sem látott hatalmas kalandban lehet részük! A fiatal futárfiú, Trip a Metallicának hoz-visz ezt-azt, azonban az egyik este váratlan fordulatot hoz. Épp dübörög a Metallica a színpadon, amikor Tripet egy halaszthatatlan feladattal bízzák meg. Ami azonban egy sima fuvarnak tűnik az elején, egy egészen elképesztő, szürreális kalandba csap át.”
Ez alapján nem tűnik túlságosan bonyolultnak a dolog, mégis a film végén úgy jöttünk ki a moziból: mi van?! mi a fene volt az egész, mi volt ennek a lényege? Van egyáltalán értelme?? Leírni nem is érdemes ezt a valóban szürreális kalandozást, aki majd megnézi, érteni fogja, miről beszélek (ha esetleg nektek leesne az miért kérdésre a válasz a film végén, írjátok meg nekünk, köszi!).
A filmet IMAX 3D-ben néztük meg (csakis így fogják majd vetíteni a filmet hazánkban), amivel kapcsolatban nem voltam teljesen megelégedve. Egyrészt a 3D-vel szemben vannak fenntartásaim (fáj a fejem tőle egy idő után és engem zavar, hogy ha nem álló dolgot filmeznek, egyáltalán nem éles a kép), de ha már 3D, akkor IMAX, ez nem is vitás. Azonban ez egy olyan koncertfilm volt, ahol tökéletesen felesleges volt ez az egész 3D-s hercehurca, nem használták ki ezt az adottságot eléggé. 2D-ben ezerszer élvezhetőbb lett volna az egész, főleg, ha nem csak az arcokat, hanem esetleg a gitár vagy a dobjátékot is megcsodálhatjuk egy kicsit hosszabb ideig (mennyire király volt például az, amikor pár másodpercig mutatták Lars lábár, ahogyan eszeveszett gyorsasággal dobol!). Ugyanis ezeket szívesen megnéztem volna, mert szerintem egy koncertfilmnek az is a lényege, hogy abban olyan dolgokat, mozdulatokat is láthatsz, amiket amúgy a közönség soraiból esélyed sincs elkapni. Emellett a film előtt megnézhettünk egy IMAX ajánlót is, ahol láthattuk, hogy ilyen-olyan hiperszuper térhatású hangrendszer van ebben a teremben. Nos, ebből semmit sem használtak ki, pedig ha valahol, itt lett volna értelme ennek.
A koncert mellett futó történetszál teljesen súlytalan és egy nagy kavar volt számomra, a 3D sem győzött meg igazán, de nézzük a pozitívumokat: METALLICA. Volt szerencsém 2009-ben a Népstadionban ott lenni a Larsék fellépésén, és hasonlóan lenyűgöző showt láttam most is, csak itt persze nem élőben, hanem a mozivásznon. Süt erről a felvételről is a profizmus, ahogyan apait-anyait beleadnak egy-egy számba, egészen egyszerűen zseniális. A színpadi képet pedig nem is ragoznám túl, csak azt mondom: ezt látni kell. Tényleg hihetetlen!
Összességében a zene és a színpadi kép miatt érdemes megnézni a filmet, valamint a rendőrös jelenet nagyon jól el van találva, amiatt jár a piros pont. Azt pedig, hogy mindez megér-e 2040 forintot (ennyibe kerül az IMAX 3D jegy), mindenki döntse el maga.