Október 23-át sokféleképpen el lehet tölteni. Mehet az ember politikai nagygyűlésekre, szánhat magára egy napot, és lustálkodhat otthon kedvére, vagy menekülhet ki a városból, egy kiadós kirándulás céljából. Jómagam utóbbi programlehetőséget választottam, de nagy meglepetésemre nem a Pilisben gombászáskor megtalált majdnem 30 dekás kékhátú galambgomba okozta a nap legkellemesebb pillanatát, hanem egy bizonyos Kraak & Smaak nevű holland formáció, akik nevükkel ellentétben nem csak ketten vannak, viszont nem csak ez a dolog trükkös velük kapcsolatban. De erről majd később!
Ugyanis mindenképp meg kell emlékeznünk az előzenekarról! A koncert előtt megpróbáltam megismerkedni a Mystical Plants nevű formációval, de a Youtube-on meghallgatott néhány szám alatt nem tudtak arról meggyőzni, hogy miattuk érdemes 30 perccel előbb elindulnom az A38-ra. Aztán mikor odaértem, és még volt lehetőségem jó 20 percet elcsípni műsorukból, egyszerre adtam hálát az égnek, hogy legalább ennyi jutott nekem belőlük, és szerettem volna arcon csapni magam egy oszladozó haltetemmel. Fenomenális lazasággal táncoltatták meg a közönséget, fekete énekesük, Bryant Goodman haláli figura, de az egész produkció világszínvonal, úgy ahogy van. Erre most nézem Facebook oldalukat, és mit látok? Ez egy magyar banda! Srácok ,annyit mondanék csak, járjatok Mystical Plants bulikra, amennyit meg lehet. A kedves fesztiválszervezőknek pedig kívánom, hogy felejtsék már a közepesnél szarabb alter bandákat, és ilyen zenekarokkal töltsék fel a kisebb színpadokat!
Az előzenekarral (és egy viceházmesterrel) sikerült felvenni a ritmust, így már egyáltalán nem ért felkészületlenül a Kraak & Smaak lehengerlő színpadi belépője. Egy kicsit talán. Az 6 tagú banda (egy hölgy és egy férfi énekest váltogatva dalonként) nagyon feszes programot rakott össze, szó nem volt a lemezeket hallható, néha visszafogott ambientes elemekről meg jazzes szépelgésekről. A dalokba néha olyan elektronikus veretés mosódott, amelyre egy tisztességes Guetta rajongó is csak elismerően csettinthetett, de még meg sem közelítettük a vásári mulatság, és olcsó haásvadászat ingoványos terepét. Az elektronikus alapokkal tökéletes egyenlőségben kapott helyett a koncert során az élő ritmusszekció, egy energikus dobossal, és –a zenekar talán legmókásabb tagjával – a Török Ádám imitátor basszerossal.
Mindkét énekes magas szinten műveli „mesterségét”, remekül adtak a félig gépekkel előállított daloknak lelket, úgy hogy mégsem éreztük úgy, mintha egy szimpla koncerten lennénk, ahol tessék-lássék módon táncikál az ember, de csak annyira, nehogy kilöttyenjen az piája. Nem, itt mindenki igyekezett mielőbb kiinni a magához vett védőitalt, hogy mielőbb rázhassa a ráznivalót. Szinte mindenki táncolt a tisztességes számú közönségben (teltház azért nem volt), így kifejezetten fájdalmasan ért minket, mikor az énekes hölgy bejelentette, hogy akkor lassan itt a vége. Máris? Csak pár perce kezdődött a koncert! Aha, már ment egy órája…
A végére még belefért egy lassabb tétel is, hogy aztán végül mindenki megkapja utolsó adagját aznap estére ebből a friss és ropogós zenei produkcióból, amely nem csak elnevezésével, de színpadi teljesítményével is rászolgált az elsőre talán furcsának tűnő nevére. Ugyanis a Kraak & Smaak hollandul annyit tesz: friss és ropogós. Bár azért még hozzábiggyeszthetnék a „dögös” jelzőt, hogy pontos legyen a meghatározás.
Hazaérve még nem akartam elaludni, így feltettem a zenekar legutóbbi lemezét, de sajnos itt ismét a már jól ismert, visszafogott, fotelban süppedős, soulos, jazzes Kraak & Smaak-ot találtam. A dögös változat ezek szerint ott maradt a hajón, de hát ennyit tesz az elő fellépés varázsa. Most meg nem maradt más, csak a nyugis változat, és a várakozás, mikor vetődnek ismét fővárosunk felé.