volt egy hagyomány réges rég, hogy ha jött egy új blogger, bemutatkozott. ezt folytatjuk most ezzel a csokorral. persze ne feledjük, a blogger nem a bemutatkozástól lesz feszt, hanem a posztoktól, hogy ír nektek, ti meg olvassátok. a bemutatkozást abc sorrendben: ann, puDing, nekedirom, sztuki, Warhola.
ann – Sárvári, de most már pesti lakos is vagyok, a BME műszaki menedzser első éves hallgatója (még, a közgazdaság lehet nem az én világom, viszont zenekar menedzselés irányba szívesen mozdulnék). Koncertekre, fesztiválokra járkáló, kinek a füléből mindig kilóg a zsinór, egy lépést se mozdul valamilyen zenelejátszó alkalmatosság nélkül, most is ott lóg, pörög a Radiohead. Imádom a zenét, szeretek is róla beszélni, főleg, ha saját élménnyel kapcsolatos, jobb esetben meghallgató, megértő fülekre talál, hogy miért is jelent ekkora dolgot számomra egy koncert átélése. Nem véletlen a legjobb élményeim is ezekhez a történetekhez kapcsolódnak. Kedvelem a romkocsmák félhomályába szervezett egyszálgitáros esteket ugyanúgy, mint egy első sorba tombolós zúzda koncertet. Úgy gondolom, hogy a zene az életem egy nagy részét kitölti. Ha nem tudok eljutni huzamosabb ideig egy koncertre az frusztrációval tölt el, ezt becézheted függőségnek, ha nem kapom meg az adagom, nyűgössé és kedvetlenné válok, az életkedv átköltözik a szomszédba.
puDing – Keszthelyen élek (amióta számomra világ a világ), itt végzem egyetemi tanulmányaimat turizmus-vendéglátás szakon, immár harmadik éve. Az idő elteltével úgy érzem, nem biztos, hogy ez a közgazdász világ az én utam. Ennek ellenére most már befejezem, amit elkezdtem, illetve lassan, de reményekkel telve készül a haditerv a jövőmet illetően, persze némi újratervezéssel.
Kicsit elgondolkodtam, és rájöttem, hogy valami közöm mindig is volt az íráshoz, hol így-hol úgy, de valahol, valamikor, valamit ki kellett írnom magamból. A zene megint csak egy örök társ számomra, fantasztikus ereje van, megnyugtat, felpörget, emlékeztet, elfeledtet, gyógyít, katarzist okoz. Ha pedig koncertekről beszélünk, talán „csak” annyit mondhatnék (minden túlzás nélkül), eddigi életem valamennyi nagy pillanata, élménye koncerthez kötődik.
Így aztán, ha ezt a három „szerelmet” egy csokorba kötjük, kétségtelen, milyen nagy örömet okoz nekem olyanról írni, ami a zenével kapcsolatos.
nekedirom – Zenekedvelő, koncertre szívesen járó egyébként banki tanácsadó vagyok. Korábban újságírással is foglalkoztam egy hetilap kultúrrovatában, az sem most volt (2002). Aztán az élet más vizekre sodort. A zene igencsak kitölti az életemet. Csak akkor nem szól, amikor alszok. Számomra a zene a dinamika, a dallam, a jó szövegek elegyét jelenti. Ez utóbbi okán is szeretem az anyanyelvemen megszólaló dalokat. (Ezt a patetikus mondatot tudjátok be a kezdők bénaságának ) Ha elmegyek egy koncertre, egy fesztiválra akkor még mindig azt az olthatatlan vágyat érzem, hogy megírjam miként éreztem ott magam, mit láttam-hallottam; barátaim, ismerőseim nagy örömére s bánatára. És akkor úgy gondoltam, itten folytatnám eztet. Valahogy így.
sztuki – Budapesten születtem, sajnos, vagy nem sajnos, de a külvárosban élek, pedig sokkal szívesebben laknék a centrumban, mert az nyüzsög, és hozzám sokkal közelebb áll, mint a csend. És azért is, mert minden közel van. Idén végeztem a BKF-en, elektronikus sajtó szakirányon, és remélem nem ez lesz a tanulmányaim vége.
Két dolog érdekelt mindig: a (magyar) foci és a zene (meg a koncertek). Az elsőt hagyjuk is, sok választásom nem volt, apukám vitt, én mentem és nyolcéves korom óta szerelem. A zene… a legelső kedvenc Britney volt. Aztán nőttem, jött a „rocker korszak”, Sportsziget és Tankcsapda, ami életem első olyan koncertje volt, ahol szülők nélkül voltunk. Akkor még pogóztam is, már amennyire ezt egy 163 centis, 50 kilós lánytól elvárható. Mára ebből annyi maradt meg, hogy nálam egy koncert akkor igazán koncert, ha az első sorban tombolhatom végig. Nyaranta pedig a fesztiválokon érzem magam igazán szabadnak, idén voltam harmadszorra VOLT-on sátrazni, egyébként szintén harmadik éve dolgoztam SOUND és SZIGET fesztiválon, de megfordultam már a Hegyalja és idén a Strand. forgatagában is bulizóként. Fogalmam sincs miért, de imádom az ottani hangulatot. Valahogy mindenki kedves lesz, jófej, laza és barátságos, zene szól reggeltől hajnalig, senkit nem érdekel, hogy nézel ki és még sorolhatnám.
A tudósítás tanárom kérdezte egyszer, hogy miről írnék szívesen. Én azt mondtam a zenéről, a koncertekről. Az életem során sok-sok zenésszel hozott össze a sors, akár futólag, akár tartósabban. Ő akkor azt mondta, hogy lehet ez továbbra is így lesz, és ezen a területen kéne elhelyezkednem. Az eltelt pár év során pedig egyre csak erősödött bennem ez a gondolat. Amúgy is kíváncsi vagyok, nem csak a színpadon ugráló, hanem a backstage-ben bulizó zenészre is, a gondolataira, az allűrjeire, mindenre!
Warhola – Sopron mellett lakom, egy kis faluban.Gimnázium után az NYME ipari termék- és formatervező mérnök szakán kezdtem el tanulni terméktervezés szakirányon. Mivel a szak nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (túl sok mérnök tárgy – elenyészően kevés művészettel kapcsolatos tárgy), úgy gondoltam kiegészítésképp elkezdek egy OKJ-s lakberendező képzést.
Így a lakberendező képzésnek köszönhetően a mérnöki tudásomat felhasználhatom, de ki is egészíthetem művészettörténeti, esztétikai ismeretekkel.
A zene számomra is létszükséglet. Mindenféle érzésemre meg van a megfelelő szám, ami így vagy úgy, de segít: ha kell olyat keresek, ami elmélyíti a gondjaimat, ha kell olyat, ami eltereli róla a gondolataimat, vagy éppen felerősíti az örömömet. Egyszer gondoltam is rá, hogy elkezdek naplót írni (ezt minden szilveszterkor megfogadom), és az éppen aktuális érzéseimhez beteszem a szerintem hozzá illő nótát.. De sajnos a minden nap leírom a napomat résznél az eddigi évekhez hasonlóan már el is véreztem Szeretek koncertekre járni, az a típus vagyok, aki beverekedi magát az első sorba. Szeretem a fesztiválokat is, hála a MEXX-nek, hogy nekik köszönhetően évről évre 50%-kal olcsóbban mehettem a SZIGETre Amúgy ha tehetném, minden évben érettségiznék, mert az volt az egyetlen olyan évem, amikor a 3 legnagyobb fesztiválon (VOLT, SZIGET, SOUND) tiszteletemet tehettem ) Az írás valahogy mindig fontos volt számomra, a kollégiumi újságba rendszeresen kérték, hogy az aktuális zenei kedvencemről adjak le listát, és írjak cikket is. Olyanról írni, amit szeretek.. igazán nagy öröm lenne számomra.
a bemutatkozás után biztató tapsvihar a közönségtől, jöhet a produkció!!!