A MR2-n napok óta hallom a spot-ot, hogy jönnek a Beckek, hogy koncertet adnak, az elsőt, mert lemezt csináltak, hogy újra zenélnek, merthogy leálltak, mint alkotók, majd egy éve. Elfáradtak, és már maguk sem akartak felszállni a 30Y-ra, arra a bizonyos járatra. Nem ők az elsők. A Kispál is elfáradt, meg a Kaukázus, meg az Amorfék, aztán Erik Sumo is, meg még sokan mások. Aztán ki feltöltődve, ki leeresztve, ki átalakulva, ki feloszolva jött vissza. Ők terápiáztak, már 2011-től, mármint a tesók: Beck Zoli és Zaza. De mostanra ért össze valami olyanná, amivel közönség elé akartak állni.
A csendesülésük látványos volt. Előbb a Szentimentálé, majd nagyon jó kis Rájátszás formáció Zolival, duett Bíborkával, és most ez az akusztikus vagy annak tűnő első fellépés egy gitárral és dobbal, élőben a 8-as stúdióból. Joggal hallatszott annak, hiszen tényleg duó a Bezzegakurvabeckek projekt. A név amúgy onnan, hogy a 30Y-os próbákon, mindig a „kurva Beckekre” kellett várni.
A felkonf minimál hangerőt és maximál rákenrolt ígért. Az első húsz percben fészkelődtem, mert a boltba kifli, boltba tej mantrázós szövege akaratlanul is előhívja a „reggel lett, a rádióban esik, tejjel kifli megyek a boltba” klasszikust, majd néhány tőlük egyáltalán nem idegen kispis akkord a következő szám elején ugyanezt teszi velem. A minden sarkon álltam és minden lépcsőn ültem sor pedig hát hogy is mondjam. Beck Művek? Nekem már néha sok volt, hogy egy messzi zenei múltra visszatekintő szövegíró három számban is beatles-es, illéses vokállal tölt ki egy versszakot: áááh, áááh, majd eeeh, eeeh, és aztán uuuh, uuuh. Azt szépen gitározza ki nekem, de ő vagy tíz számból háromszor ezt használja. Értem én, hogy ez volt a cél, de nekem sok volt. Zaza mély, hamiskás éneklése és vokálozása, hát nagyon nem tett jót az élő produkciónak, ahogy ugyanez angolul sem a Lou Reed megemlékezés Take a walk on the wild side-jánál, mert a kiejtés olyan volt amilyen.
A Kérdezd Elvist számnál a műsorvezető tudakolta, hogy mi végre született a dal, emléket akartak-e állítani esetleg. Beck Zoli szerint, ha a rádió televízió lenne, akkor most látná – utalt Elvisre. Ezt meg én éreztem cikinek, mert poénnak laposka volt. A 30Y-os szövegvilág ki- kibújt, mint egyes szám második személy gyakori védjegye: felszólító, kijelentő és kérdő mondatok formájában. Amikor egy újabb kérdést kaptak a szövegek írásáról, Zoli azt válaszolta, hogy kell egy jó sor és mellé kell tenni egy másikat, aztán van egy jó hangzat és megszületik belőle a dal. Ha nem is mindegyikre, de a Testek papírba című számra ezek a megállapítások igazak. Ez a szám felér egy vallomással, egy terápiával, kiírni, kiénekelni az elmúlt évek belső zenekari konfliktusait. „Srácok tényleg vége, a dobozt bezártam/nincsen több hang benne, nagy némaság van./vagy némaság nincsen, nagy hangzavar van/pironkodsz a csöndben, ne legyél zavarban./ez nem a bánat, ez nem a lelked/ez csak a szükség, de nem szül ma rendet.”
A Várjál még track a sláger, amit a Petőfi is előszeretettel játszik kellően pörgős és a retro vokál megoldásokkal hasonló stílusú klippel teljesen jól mutat együtt. Az album borítóját is megnéztem; némi blaszfémia a Szűz Mária és az együttes teljes fent említett neve egymás mellett, ez nekem fölösleges volt, meg lelkiismereti, de ez már gusztus dolga. Nem egy szám egyébként puszta karcolat, mert nem a klasszikus rádióbarát terjedelmű, gyakorta másfél perc körülire tervezték. A dalok többsége épp a befordulós, pillanatok kimerevítése, de mégsem éreztem mindig koherensnek lennének. Érezhető volt a koncerten, hogy ahogy ők mondták, valóban jammalgetésekből születtek meg, így messze volt a megszokott az Y-os minőségtől. De ha meg azt nézem, hogy tíz számból három simán megszerethető, akkor az irány-arány hányados mégsem olyan lehangoló. Koncertek meg az ősz folyamán. Egy próbát megér. Már csak azért is, mert ifjabb Beck ígéretet tett, hogy újraindul a munka a 30Y háza táján.
Update: az egész produkció meghallgatható itt (köszi, ann!): http://www.youtube.com/watch?v=rwO_pAV1B80&list=PLfiQ7NSYfavXd2YNTm0auHDQ0ySjDq8IB&index=1