Lydia Lunch, a New York-i no wawe színtér nagyasszonya kulcsszerepet játszott a nyolvanas-kilencvenes évek posztpunk mozgalmában. Énekesnőként, színésznőként, spoken word előadóként, iró-költőként – és, meglehetősen szabados hangvételű önéletrajza alapján, nem utolsósorban: nőként – lényegében a korszak minden jelentős művészét ismerte és dolgozott együtt velük, Thurston Moore-tól Henry Rollinson át William Burroughsig, Hubert Selby Jr-ig vagy az Einstürzende Neubauten tagjaiig. Lunch legutóbb megjelent, Retrovirus című lemeze egy viharos best of-koncert élő felvétele a legendás Knitting Factoryben a Swans és a Sonic Youth egykori tagjaival. A művésznő e lemez európai turnéja alkalmából érkezik az A38 Hajóra, hogy pályafutása során először lépjen fel Magyarországon.
Lydia Lunch, Kim Gordon mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek New York-i posztpunk-nowave hullámának legfontosabb, központi alakja volt, a központi kifejezést szó szerint értve, irodalmi, zenei, közéleti és mit szépítsük, szexuális értelemben is. Zseniálisan megírt, ugyanakkor rendkívül szókimondó önéletrajzaiból egészen gazdag és elképesztően szabados életút bontakozik ki: egy Lydia Lunch-koncert a lehető legpontosabb lenyomata a New York-i punkrock underground történetének.
Az eredetileg Lydia Anne Koch-ra keresztelt lány tizenhat évesen került New Yorkba, és azonnal bekerült a helyi művészkommunákba – a Lunch, azaz Ebéd név is itt és ekkor ragadt rá, mert gyakran kényszerült arra, hogy meglovasítsa lakótársainak ennivalóját. Évekkel később, befutott művészként ezt úgy viszonozta, hogy hatalmas vacsorákat rendezett művésztársainak – ezekből egy kötetre valót pár éve szakácskönyvként is kiadott.
Egészen fiatalon alapította meg Teenage Jesus and the Jerks nevű zenekarát, ami rövid működése ellenére a no wave színtér alapvető fontosságú, iránymutató együttese lett – bármilyen no wave válogatás elképzelhetetlen lenne legalább egy TJATJ-szám nélkül. Lunch később filmszerepeket vállalt, aztán a spoken word felé fordult. Elképesztő mennyiségű együttműködésének zöme is a spoken wordnek köszönhető: William S. Burroughsszal, Henry Rollinsszal, Hubert Selby Jr-ral, a Psychic TV tagjaival, és még sorolhatnánk.
Nehéz felsorolni a fantasztikus karrier legfontosabb állomásait: annyi biztos, hogy Lydia Lunch művész- és zenésztérsai között ott van Thurston Moore, Kim Gordon, Nick Cave és a Birthday Party, Omar Rodriguez-Lopez, az Einstürzende Neubauten, Marc Almond, megannyi fantasztikus név.
Aztán a 2010-es években Lydia Lunch egyre inkább érett, nagyszabású, összegző lemezeket jelentetett meg: ilyen volt a Big Sexy Noise nevű zenekarával kiadott azonos című lemez, amin varázslatos kavargásban vonult fel mindaz a zenei hatás, ami Lunchot pályafutása során érte: art-rock, posztpunk, koszos funk, varieté, spoken word és rap, Brecht és Lou Reed. Az eddigi életművet pedig valóban megkoronázza az idén megjelent Retrovirus, amit a Sonic Youth és a Swans tagjaival vett fel. Voltaképpen egy sajátos hangvételű best of-ról van szó, amit egyetlen koncerten adott elő a no wave kultikus templomában, a Knitting Factoryben. A kegyetlen, koszos hangzású, de elképesztően energikus album gyönyörű ívet húz a TJATJ-klasszikus, a mindössze 30 másodperces Red Alerttől Alice Cooper 12 perces excentrikus rockszimfóniájáig, a Black JuJuig. Lydia Lunch és a Retrovirus koncerte minden bizonnyal katartikus élmény lesz, ami a lehető legautentikusabban idézi meg a New York-i posztpunk szellemét.
A Wattican Punk Ballet nevű örmény geg-tánc-punk duó székhelye egyrészt Moszkva és Jereván, másrészt Budapest. Tagságát két testvér alkotja, Karen, a férfi, és Gaja, a nő, vagyis az a két Arutjunján testvér, akik felénk leginkább a legendás örmény pszichedelikus folk-rock zenekar, a Deti Picasso két oszlopaként vált ismertté. Zenéjükben megannyi különös elem keveredik izgalmas és lenyűgöző egységgé: találunk benne pszichedelikus rockot, táncos punkot, eltorzított és kiforgatott pop hatásokat, valamint színpadi megjelenésükben szinte színházi megoldásokat, húzásokat. Gaja és Karen a duó-formációra szabott zeneszerzési, előadási és kreativitási határait feszegetik.
A duó bátran és ezer színben vegyíti a nyers erőt, a funky diszkó ritmusokat és a kaukázusi zenei hatásokat elképesztő energiájú koncertélménnyé. Szinte minden egyes számban más és más hangszeren játszanak, hol gitáron, hol billentyűs- vagy ütőhangszeren, olykor felvett loopokat, vagy ritmustöredékeket használva fel abból a célból, hogy minél dinamikusabb és sokszínűbb showt valósítsanak meg.
Lydia Lunch’s Retrovirus (USA), Wattican Punk Ballet
2013. december 8., vasárnap 20h
A38 Hajó – Petőfi híd budai hídfő
Belépő: 3000 Ft, elővételben: 2500 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján (www.a38.hu), illetve személyesen az A38 Hajón.