Napokkal február huszonegyedike előtt már tűkön ültem, teljenek gyorsan a napok, mert pénteket akarok. Pedig buliztam én, nem is keveset az utolsó, nyári fish! koncertem óta, de szinte ünnepnapként élem meg, ha az első sorban kiabálhatom a dalszövegeiket. Mert kívülről fújom az összeset. Valamikor 2010 környékén kezdődhetett az egész, Sziget fesztiválon, délután öt óra körül. A színpad előtt egy foghíjas sor, de beálltam. Az öcsém aznap délelőtt felhívott és tanácsolta, mindenképpen legyek ott, jó lesz. Így is tettem és nem bántam meg.
Azóta sok-sok koncerten, együtt iváson és még klipforgatáson is részt vettem. Jelzem, a szerelem még mindig tart. A fellépéseken meg egyre több az ember. Nem tudom, hogy mi a varázs, de szeretem, hogy sokat foglalkoznak a közönségükkel, függetlenül a létszámtól. Guggolj le, fordulj meg, ugrálj, álljatok szét két részre, és így tovább. Nyilván nem elhanyagolandóak a számok sem, néha mindenkinek jól jön egy kis pop-rock.
Így hát elővételes jegyeinkkel a zsebünkben, egy kis alapozás után elindultunk a Dürer kertbe, a Hülyegyerek fesztiválra, ahol a fő fellépő a már említett zenekar volt. Viszont nem lehet szó nélkül elmenni a többiek mellett sem. Elnézést Közegellenállás, Have No Clue és DNS, rólatok lemaradtam, ez az én hibám. Amikor odaértünk, már szólt a Fatal Error. Nem sokat tudtam eddig a srácokról, ezért utánanéztem egy-két dolognak. 2009-ben alakultak, 3 kislemezük jelent meg, nem néznek ki átlagosan és sörért várakozás, illetve csocsózás mellé ideális zenét játszanak!
Aztán változott a színpad kínálata, soron következett a Kozmosz. Tudjátok, ők írtak egy dalt Schmitt Pálról. Egy másik számukban, Az okosak földjében markáns társadalomkritikát fogalmaznak meg, a héten pedig kiadták az Atomcsendet, ami igen, Paksról szól. És az ő A38-as koncertjüket nem adta le tavaly a köztévé. A tömegbe nem merészkedtem miattuk, de továbbra is a csocsó mellett állva tökéletes volt. Kicsit olyan Supernemes. Kicsit olyan Alvinos. De valahogy kicsit mégis más.
És végül, de nem utolsó sorban jött a Fish! Ezen az estén egyébként megvásárolhatóak voltak a merch pultnál a banda új pólói, amit a Sir tervezett, és egyébként egészen jól néznek ki. Nem mintha nem lenne otthon már két régebbi darab is, úgyhogy a vásárlás most elmaradt. Ahogy az egyre hosszabb szakállú frontember és társai megérkeztek a színpadra, én egyre közelebb merészkedtem, és öt perccel később már az első sor közepén találtam magamat. Annyi crowd surf-jelöltet, mint ott, én még sosem láttam. Boldog-boldogtalan a színpadról ugrált, szaltózott, sörrel öntött le mindenkit, de kibírtuk. Kellett már. És rengeteg ember jött el, ami a Szigetes foghíjas első sor után mindig megmosolyogtat. Fogjuk rá arra, hogy jó a zenekar, és az emberek csak most eszmélnek fel igazán, hogy ez élőben is metál (nem, nem a műfaj).
Bár anno a Vad Fruttikat is akkor szerettem meg, mikor még előzenekarként léptek fel, és szinte senki nem ismerte őket, ma pedig… Lehet, hogy véletlenszerűen mindig az olyan zenekarok után kezdek érdeklődni, akik később sikeresek lesznek, pedig nincs jóstehetségem. Összefoglalva az estét, jó volt. De koncert után szinte azonnal, távoztunk is a tett színhelyétől. Köszönöm Fish!, megint levezettem felesleges energiáimat, egy ideig megint minden jó lesz. És Binges Zsolti, imádtam a cipőd!
