Bevallom őszintén: egészen addig nem tudtam a Crystal Stilts nevű amerikai zenekar létezéséről, amíg el nem kezdtem írni hétvégi programajánlónkat. A lázas kutatómunka során a Kuplung programjai között megláttam, hogy nevük után ott díszeleg az „(USA)” jelzés, máris megmozdult valami a zenebuziságért felelős agytekervényeimben: vajon miért éri meg felléptetni egy amcsi bandát a budapesti hipsterség egyik központjában, amikor sorban állnak a különböző feltörekvő magyar zenekarok egy félórás ingyen koncertért? Aztán megnéztem, milyen jelzőkkel is illetik a Crystal Stilts-t: post-punk, noise-punk, garage rock, olyan, mint az Interpol (egyáltalán nem), stb. Na jó, gondoltam akkor megérdemlik, hogy egy videóval illusztráljam a róluk szóló bekezdést a cikkben, és ha már ott voltam, meg is hallgattam a szóban forgó számot (Star Crawl).
–Hé, ez kurva jó!– kiáltottam fel magamban, és el is dőlt, hogy a péntek estét a Kuplungban töltjük.
A Crystal Stilts zenéje engem valamire nagyon emlékeztet, de az elmúlt 3 napban nem jöttem rá mire. Az énekes, Brad Hargett hangja néha olyan nagyon visszafogottan Nick Cave-es, máskor Ian Curtis-re hajaz, de végső soron elég fakó. Ami tökéletesen passzol a zenekar elszállós, álmodozós zenéjéhez. Furcsa elegyet alkot a srácok muzsikája, mert benne van a ritmus, van húzás, ezért is punkozzák le őket mindenhol, de közben olyan, mintha egy függöny mögül, esetleg búra alól szólna. Na nekem pont ez tetszett meg a Crystal Stilts-ben.
És, hogy milyenek élőben? Pontosan olyanok, mint lemezen. Mondjuk én elbírtam volna sokkal több hangerőt, de lehet, hogy a Kuplung téglafalairól, esetleg a hangosító pult fölé lógatott óriásbálna seggétől visszaverődött volna és túlságosan beszorult volna a zaj a terembe, de így néha úgy éreztem, nem is koncerten vagyok, hanem rádiót hallgatok.
A legnagyobb baj az volt a koncerttel, hogy ugyan szinte tökéletesen elő lettek vezetve a dalok, az elszállósakkal el lehetett szállni behunyt szemmel, a néhány pörgősebb tételnél nem tudtad nem rázni a lábad, de összességében semmi plusz élményt nem adott ahhoz képes, mintha otthon benyomtam volna Spotify-ról valamelyik albumukat. Értem én, hogy Brad Hargett a hűvös frontember, és ha az elmúlt 10 évben nem tette, most már nem áll neki lebontani a színpadot, de még a közönséggel kommunikálnia se fog, de így konkrétan olyan érzésem volt, mintha robotok, vagy próbababák koncertjét hallgatnám. Bár lehet, hogy én vagyok túl mainstream, de a cipőbámulást is lehet úgy csinálni, hogy az ember néha azért felkapja a fejét, mert a színpadon történik valami.
Emiatt a suta színpadi viselkedésnek köszönhetően a közönség se nagyon vágta, hogyan kéne reagálni (pedig voltunk egész sokan!), az emberek 10 percenként mászkáltak ki cigizni meg piáért. Haza senki sem ment, de egyszerűen nem tudta lekötni a hallgatóság figyelmét a Crystal Stilts. Amit bánok, mert tényleg remek kis zenét játszanak a srácok (most is azt hallgatom) és kellemes élmény volt az is, hogy erősen visszafogott promóció mellett is tisztességes közönség ment el meghallgatni őket.
Szóval jó volt ez, csak unalmas.
Megérte-e az 1300 forintot a tegnap este? Igen. El fogunk menni, ha legközelebb Pesten játszanak? Talán. Emlékezni fogok a koncertre egy hét múlva? Nem.