Két gyors pálinka között Győri Tamással beszélgettünk, aki kapolcsi bebíró, zenész, iparművész, néprajzos, az egyik leggyönyörűbb ember a Völgyben.
Tamás: Na azért, azért nem vagyok annyira gyönyörű….
Fesztblog: Meséld el Tamás,hogy kerültél Kapolcsra?
T : Hát Kapolcs egy régi szerelem. Amióta az eszemet tudom a Balatonfelvidék a szerelmem Salföldtől Kővágóörsig, mindennel együtt. Amikor Kővágóörsön meg Kisörspusztán az S. Mikiék és az összes többi ember elfoglalta ezt a területet, akkor nem tudtuk mi történik itt, kinyílt a világ, ahogy meglátta az ember ezt az egészet.
Amikor elmegy az ember Tapolcára egy kávét meginni, akkor nem a belváros romlott világát látja, ez egy akkora beszarás, mint ahogy most is a kocsmában vagyunk és ez így tökéletes. Ránéz az ember erre a honfoglalás kori tájra, gyönyörű és borzasztóan nyitott a falu és kedvesek az emberek. Amikor egy nagykalapos gombával egy nagyon öreg ember ide jött velem szemben a kapolcsi gyógyszertárban és megkérdeztem, honnan van ez a gomba, mert olyan gyönyörű és én is szeretnék enni egy kis vargánypörköltet, akkor megfogta a kezem, felmentünk a hegyre, -elkísért ez a borzasztóan öreg ember-és megmutatta, hogy ennek a fának a tövében szedtem…Annyira nyitott a falu, ilyen nincs a világon.
Ez volt az egyik része a dolognak, a másik, pedig, hogy fölfedezte ezt a Káli medencét egy bizonyos társadalom, hozzá tettek és nem vettek el semmit.
Kapolcs egy ajándék Magyarországnak és amíg itt van az asztalon Győri Tamás cigarettája, addig mindenkinek van cigarettája.
Képünk több, mint illusztráció, jobbra Győri Tamás
Szöveg: Zoli