mielőtt minden felületen megindulnak a szigetes beszámolók, szenteljünk még pár sort Afrikának. mármint a KFT zenekar Afrika című dalának, egészen pontosan a dal 30. születésnapjának, melyet a zenekar vendégekkel, meg természetesen a közönséggel együtt ünnepelt szeptember 8-án a Parkban.
őszinte leszek, halálosan unom ezt a számot. ezt és a Balatoni nyárt. a zenekart viszont nagyon szeretem. annyira nagyon, hogy még erre a koncertre is elmentem és mondhatom, nagyon nem bántam meg. voltam már elég sok KFT koncerten, még olyanon is, amit mintegy 20 ember előtt adtak egy iskola udvarán, de még sosem láttam őket a színpadon rossz-, vagy akár egykedvűen játszani. a legjókedvűbb zenekar, ez a jókedv pedig kisugárzik a közönségre is, azaz ránk is.
ezen a koncerten pedig eljött a pillanat, hogy újra szerettem pár percig az Afrikát, addig, míg Ökrös Csaba hegedült rá a színpadon.
szintén telitalálat vendégnek bizonyult Danics Dóra, aki élőben igazán meggyőző, és sokkal, de sokkal izgalmasabb jelenség a színpadon, mint amilyennek a ‘tehetségkutató’-ban tűnt.
imádtam Hajóst és Hegyit is, meg a ‘fellelt’, de inkább általuk írt, KFT számot, ők is olyan páros, akik akár sakkozhatnak is a színpadon, én akkor is órákig tudom bámulni őket, sőt, tuti, hogy nevetni is fogok, mert poénok lesznek, arra a nyakamat teszem!
a vendégek közül csak a Hooligans Tibik hagytak hidegen, de ezen nincs mit csodálkozni, nem fekszik nekem a stílusok.
na, és a végén, a Serengeti Troupe, meg az ő szuahéli Afrikájuk, na az volt ám csak a móka!
legközelebb az Operaházban lesz bál. de még mekkora! ne hagyd ki, komolyan ajánlom!
rengeteg kép Afrikából itt.
az operai buli részletei meg emitt.