akkor szembesül az ember igazán azzal, hogy múlik felette az idő, mikor kívánkozni kezd olyan bandák koncertjeire, akik fennállásuk sokadik ikszét ünneplik. és ha a szembesülés nem törné le eléggé az ember lányát – azt azért lássuk be, hogy nőként nagyobb a letörés, mint pasiként -, akkor utána jön a kicsit szégyenkezős csodálkozás, hogy miként vágyhat az ember olyan zene után, amit anno egyáltalán nem hallgatott? a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a Blondie-val azért messze nem ilyen súlyos a helyzet.
persze a 40 év, az 40 év, ezen nem lehet mit szépíteni, de a zenéjük soha nem tartozott a ’naénilyetsohasoha’ kategóriába. nem úgy, mint Samantha Fox, vagy Sabrina ’zenéje’, amire múlt héten azért elég jót ráztam, de ez jelentős mellékszál, ha valaki erre kíváncsi, akkor olvassa ezt a beszámolót.
visszatérve a Blondie-ra, Debbie Harry sosem volt vállalhatatlan, még egy rockra kattanó tinédzsernek sem. hogy is lehetett volna, ha egyszer olyan jelzőkkel illeti őket a wiki szócikkük, mint korai new wave, meg punk? aztán a hetvenes évek végén belecsaptak ők is a népszerűségbe, távolodtak az undergroundtól, slágerlistás számokat gyártottak, de az induláskori lázadásból az érzést valahogy mindig meg tudták őrizni. mondjuk, ha megnézed a következő videót, amit nem kicsit diszkós, akkor ezt nehéz elhinni, de mégis, bennük tényleg maradt valami.
ellensúlyozásként itt egy szám az első albumról, 1976-ból
persze jöhet a kérdés, ki a fene kíváncsi ezekre a zenékre manapság? erre csak annyit tudok megjegyezni, hogy, bizony, vannak páran. ezt bizonyítandó legyen elég annyi, hogy idén a Glastonbury fesztiválon léptek fel és a kritikusok egy csöppet elaléltek tőlük. olyanokat írogattak a koncert után, hogy
„Egész nap hol zuhogott, hol pedig elállt az eső, de a Blondie utolsó száma alatt még a nap is kisütött, mint ha csak a banda és a szőke királynő parancsára történt volna. Debbie Harry még mindig – ahogy a múltban és ahogy örökre – a legvagányabb nő a földkerekségen, bejátszotta és körbetáncolta az egész színpadot, az óriási tömeget pedig simán az ujja köré csavarta.”
„Minden létező életkorú ember táncolt, énekelt és mosolygott a koncertjük alatt, az eső ellenére. A Blondie egy univerzális csapat, és ezt ismét bizonyították Glastonbury-ben.”
„40 évvel ezelőtt kezdték meg a slágerek gyártását, amikor a közönség jó része még meg sem született, de mégis, ikonok maradtak, követendő punkok, aki kitöltötték a színpadot és elvarázsolták a tömeget.”
„A Blondie az egyik legvagányabb banda a földön, Glastonbury a legkúlabb fesztivál a világon, egyértelmű, hogy birtokba vették a színpadot ahogy a közönséget is.”
„Ha valaki megérdemli Glastonbury közönségének tiszteletét, hát azok ők.”
persze nem kell elhinni amit a kritikusok firkálnak, sokkal jobb, ha mindig saját magad nézel utána a dolgoknak. szeptember 9-én a Livenation elhozza neked Blondie-t az Arénába, itt az alkalom, hogy meggyőződj róla, van, hogy a kritikus nem téved.
részletek, jegyek, infók a livenation oldalon keresztül.