Dalpremierek decemberből, amelyek majd januárban ütnek…vagy nem

Miközben kedves olvasóink nemrégiben úgy érezték magukat, mint egy egyensúlyzavaros, épp felszállni készülő pingvin, – gondolom mindenki kitömve totyogott az egyél még egy kicsit, direkt a kedvedért főztem hang irányába -, addig a fesztblog számtalan cikkben búcsúztatta az óévet. Amikor épp nem ettem, akkor én is próbáltam erősen koncentrálni, hogy nem illik vendégségben böfögni illetőleg a decemberi megjelenésű dalokra.

Van olyan együttes, aki kényszerből jelentett meg új track-et, mint a The Killers, akik már 2006 óta tolnak egy karácsonyi dalt, ha már Mariah Carey nem tisztel meg minket évek óta ilyen kis csecsékkel. A vegas-i srácok legalább nem vették magukat komolyan: Jimmy Kimmel showman kérte fel a tagokat, ha lehet vegyék fel a bangladesi kínai piac legízléstelenebb pulóvereit és Brandonka úgy nótázzon egy darab szénről. Vicces lett, de egyben hamar felejts is, de nem is akart több lenni.

Vannak azonban olyanok, akik viszont komolyan veszik magukat. Nézzük, milyen zenékre fogjuk tépni a papírt jövő karácsonykor valamelyik pláza vécéjében. Madonna például egy karácsonyfa izzóval tekerte össze, csinos photoshop-olt pofiját és adta ki a drága hacker-ek által már amúgy is közszemlére tett Living for love című dalát. Nagyon trendi akart lenni: a számban több a visszhang meg a tört basszus, mint Calvin Harris koncertjén, set-jén a tűzijáték. És ahogy a Chio reklám mondta: régen minden jobb vót. Ja, a 90-es években még minden Ciccone szám vállalható volt, de ez nem az.

David Guetta is kimásolt egy új slágert a sejtelmes és sokat sejtető Listen című albumáról. Sam Martin írt is hozzá egy basic english mainstream szöveget. A dal Guetta nélkül esküszöm még talán egy közepes James Blunt is lehetne, de nem, ő bazdmeg alá prüntyögött valamit, mer’ ugye aztat nyilatkozta, hogy merőben más oldalát fogja megmutatni ezen a lemezen. Ha máskor ezen gondolkozna Monsieur Guetta, akkor csak szimplán menjen el egy rendes fodrászhoz az is elég lesz. Merci!

Jelentek meg advent alatt olyan anyagok is amelyekre viszont simán meg lehet majd őrülni 2015-ben valamelyik Gerendai-féle fesztiválon a nagyszínpad előtt. A Smashing Pumpkins nemrégiben, december elején megjelent albuma… Tényleg, ki tudja, hogy kik ők? Csak gondolom, hogy a fiatalabb generáció talán még nem feltétlen ismeri. A 90-es évek eleji grunge irányzat vette vállára a Nirvana és Pearl Jam mellett és frankó kis alternatív rockot játszanak. Billy Corgan énekes-dalszerző pár év múlva majd elkezdheti átvenni az életműdíjakat, de addig itt van új albumukról a dallamos, kellemesen nyávogós, zongorásos, rockos-témaváltásos, kifejezetten izgalmas Tiberius.

A Fall Out Boy szintén ropogós megjelenésű American Beauty/American Psycho című refrénes, üvöltözős, lábmozgatós opusa hamar kúszik majd fel a slágerlistákra, de onnan pont ezért nagy iramban le is fog pottyanni. De már most a rock diszkók nyitószámának szavazom meg, ettől még az atomrészeg is táncra perdül az tuti.

Az Imagine Dragons I bet my life-jával folytatja dobolós, óóóóhh, óóóhhóóóh hatásvadász szöveg- és zenei világát. Méltán láthatjuk majd viszont egy távoli rokonunk jövő évi szalagavató táncaként vagy valamelyik online fogadási iroda 2016-os labdarugó EB-t népszerűsítő spot-jában, de hogy 2021-ban egy nemzetközi biztosító reklámja lesz ez a dal, az is ziher.

A napifika és tánczene után nézzük mit hozott még a Jézuska a különlegesebb, fanyarkás ízek kedvelőinek. A Quimby végre újra mutatott valamit egykori tökösségéből: a jubiláló Kartel húsz éves munkásságát igyekezett egy csokorba és öt percbe szedni pszichedelia változatban. Remélem a Ganxta tribute nótát egy nyári fesztiválon mindenféle felkonf és szabadkozás nélkül beletólják az arcunkba, mert nekünk nagyon tetszik.

Búcsúzóul pedig szeretném felhívni figyelmet a pár éve újrarendeződött colorStar új albumának címadó dalára. Több dal is van a korongon amit szívesen fülnek relaxációjára javalhatnék, de Solarize volt az a szám amire mindig visszatévedt érdeklődésem. Utazós, lazulós, intelligens elektronikus zene, olyasféle, amire a lakás több pontján szívesen gyújt meg méretes füstölőket a hallgató, de legalábbis könnyebben lejön a vizsgaidőszak gyötrelmeiről.

BUÉK!