Januárom – kedvenc zenéink év elején (csak szólunk, már 2015 van!)

A január elég gyorsan elrohant, én is azzal voltam elfoglalva, hogy az év végi leeresztés után egyenesbe hozzam a dolgokat, megszőjem világmegváltó terveimet erre az évre, és végre megjegyezzem, hogy a keltezést már 2015-tel kell kezdeni. Nem mondanám, hogy ezek közül bármelyiket is sikerült volna maradéktalanul teljesíteni, és friss zenék felkutatásában sem jeleskedtem, mert erre sajnos nem jutott már figyelem. Azért pár érdekes magyar bandába belefutottunk szerkesztőségileg két szombat este alkalmával, de a telefonomról jövet-menet még a tavalyi jóságokat pörgetem jobbára. Így a januári kedvenc dalos cikk megírása előtt elég sokat kellett gondolkodnom, hogy miket is ajánlhatnék a remélhetőleg utolsó kutyahideg hónap nyitányára. Inkább régi kedvencekhez nyúltam, de szigorúan elrugaszkodtam Best of 2014 listáink mindegyikétől. Jöjjön hát egy csokorra való dal, amikhez az égvilágon semmi közük egymáshoz, kivéve, hogy a fülemben tanyáztak az elmúlt 30 napban.

Szabó Benedek és a Galaxisok – A teljesség felé

Valami bitang feelinges volt Szabó Benedek első lemeze, és elvileg tavasszal jön a folytatás, aminek én maradéktalanul tudok örülni. Az új anyag első dalához készült egy low budget klip, de természetesen nem a videót kell figyelni, hanem a számot. Lötyögős zene, hozzá pedig a megszokott szabóbenedekes, teljesen konkrét, költői képektől mentes szöveg, amely rólunk szól. Igen, rólad, rólam és a haverjainkról. Mindenki érteni fogja ezt a dalt, aki töltött már számtalan céltalan hétvégét a Kazinczy – Király – Dob utca háromszögben, fagyott már szét az Astoria buszmegállóban, aludt el részegen az éjszakain, és másnap délben hasogató fejfájással magához eszmélve feltette a kérdést a tükörből visszanéző mosottszarnak: miért?

The Aquadolls – Pizza Party

Az Aquadolls egy lendületes , rém egyszerű punkzenekar L.A.-ből egy iszonyú cuki szőke frontcsajszival. Írtak egy másfél perces számot arról, hogy este pizzát rendeltek vacsira. Összesen ennyit kell tudni erről a szerzeményről.

Run Over Dogs – She’d Rather Kiss My Bass Guitar

Ajnároztuk az ország jelenleg talán legtrúbb rockzenekarát, a Run Over Dogsot eleget ebben a cikkben. Nekem a személyes kedvencem a Mexico című daluk, de mivel az csak trágya minőségben van fent a legnépszerűbb videómegosztón (hogy ütötték volna agyon az első híradóst aki ezt a kifejezést kitalálta), ezért egy másikat választottam, de ez is teljesen rendben van. Három és fél perc pure rock and roll, amit ha az Arctic Monkeys, vagy akár csak pár pattanásos londoni kockafej dob piacra, akkor az NME egész szerkesztősége kollektívan vizel maga alá. Így viszont megmarad nekünk, aminek mi csak örülni tudunk, a zenekar talán kevésbé.

HS7 – Tudom, hogy szeretsz titokban

Múlt héten ünnepelte 20. szülinapját a magyar bölcsészrock alfája és omegája, a HS7. Nem voltam ott a koncerten, pedig alapjában véve bírom Szűcs Krisztiánék zenéjét, de valahogy élőben sohasem győztek meg a teljesítményükkel. Lemezen sem tudok minden dalukért lelkesedni, de azért van vagy 30 dal, ami közel áll a szívemhez, talán ez a legjobban, szóval én így kívánok nekik még egyszer ennyi színpadon töltött évet, és sok olyan fasza lemezt, mint a legutóbbi volt.

Dan Mangan – Post-War Blues

Fogalmam sincs, honnan ismerem ezt a palit, ne is kérdezzétek. De van ez a dala, ami szerintem egy csoda. Anno meghallgattam több lemezét is, a dalai a rossztól az éppen, hogy nem vérzik a fülem kategóriáig terjednek, de ez nagyon betalált, valamelyik nap pedig megint előástam, és be kellett látnom, hogy még mindig megmozgat.

Billy Bragg – Man In The Iron Mask

Billy papa sohasem tartozott a mainstream dalszerzők ligájába, ez mondjuk nem véletlen: arcberendezése min. 8 évet predesztinál a szegedi Csillagban, hangjával pedig követ lehet fejteni. De valamit mégiscsak tud az öreg rocker, ez a dala például napokra képes elvenni bárki életkedvét. Ezért is hallgatom meg napjában többször. Nem vagyok a túlzások mestere, de ez a szám valami olyasmit szólít meg az emberben (bennem mindenesetre) amiről talán nem is tudja, hogy létezik.

Modest Mouse – Coyotes

Tudom ám, hogy a Modest Mouse valami zseniális egy zenekar, baromi sok fantasztikus dalt írtak, csak nekem nem volt eddig szerencsém hozzájuk… Most bele-belehallgattam a lemezeikbe, tényleg van benne valami, de nagyon oda kell rá figyelni. Nekem most sajnos nem volt türelmem meg időm ezt megtenni, így betáraztam őket a spájzba könnyebb időkre, viszont legújabb számuknál leragadtam, mert nagyon kis sejtelmes, pont, mint a videóban szereplő übercuki prérikutya (gyalogkakukk és dinamit nélküli verzió).

Beach Fossils – Caustic Cross

A Beach Fossilst simán feltoltam a Best of 2014 listánkon a dobogóra Clash The Truth című lemezükkel, aztán szerencsére időben észleltem, hogy bizony 2013-as. Így is szénné hallgattam az elmúlt hónapokban a dalaikat, de nem az originál studióverziókat, hanem a lemez demo verzióját. Ugyanis a hangszereléssel sikerült teljesen tönkrevágni a rájuk jellemző tűéles gitárhangzást és szétmaszatolni mindent, amiért ezek a dalok olyan királyak. Sajnos a Tube-on csak a „megcsinált” dalok vannak fent, inkább ajánlom a butított, sokkal élvezhetőbb verziókat.

The Sound of Arrows – There Is Still Hope

Ezt a tételt csak a bevállalósak indítsák, ugyanis nettó 8 perc. Inkább nevezném zenei utazásnak, mint holmi egyszerű dalnak. Amúgy egy svéd duóról van szó, akik eddig egy lemezt izzadtak ki magukból, még 2011-ben. Lehet nem is fognak többet csinálni, ami abból a szempontból nem baj, hogy ezt a lécet tuti nem ugorják meg újra. Nem lehet. De próbálkozni azért lehetne… Ebben a dalban benne van minden, amiért egy magamfajta szakbarbár rockbunkó szeretni tudja az elektronikus zenét.

Belle & Sebastian – Nobody’s Empire

Egyik szívemhez legközelebb banda evör. Mégis, az elmúlt időkben kihozott lemezeiket képtelen voltam megemészteni. Ez meg… Elsőre gyűlöltem, aztán tetszett, most kezdek rájönni, hogy közepes. Lehet, hogy holnap az év legjobbjának kiáltom ki, de az is lehet, hogy a pokol kénköves tüzében égetem el a CD-t (már ha meglenne fizikai formátumban). Talán februárban már hidegebb fejjel tudom értékelni új albumukat, ez a dal azonban úgy jó, ahogy van, itt a helye a listán.

ÉS A TELJES LISTA EGY MIXTAPE-BEN: