Owen Pallett az a figura, akinek játékát már biztosan hallottad egy általad nagyon megszeretett dalban, ha zenei ízlésed túlterjed az EDDA – Kis Grófó – One Direction háromszögön. Csak éppen nem tudsz róla. Vagyis, nem feltétlenül tudsz róla.
Michael James Owen Pallett 1979-ben született Kanadában, és már három (!) évesen hegedűt ragadott. Mi mit is csináltunk 3 évesen? Gyurmáztunk maximum. Na jó, de mi nem is írtunk közösen lemezt Caribouval, az Arcade Fire-rel és Brian Enoval sem.
Ugyanis ilyen minőségű zenészekkel dolgozott együtt Pallett többek között, ám ha valaki nem merülne el ennyire az elvont zenék kénköves bugyrában, akkor gondoljon csak az Alex Turner és Miles Kane kollaborációjából született, egyszeri és megismételhetetlen The Last Shadow Puppets mesterművére, a The Age of Understatements lemezre. Na, annak a vonós hangszerelését is Owen Pallett számlájára írhatjuk.
Az úr sikereit még hosszasan sorolhatnánk, akár megemlítve, hogy tavaly Oscar-díjra jelölték a fájdalmasan gyönyörű Her (A nő) fájdalmasan szép zenéjéért, amelyet az Arcade Fire-ös Will Butlerrel közösen követtek el (utóbbi úr nem összekeverendő tesójával, a banda frontemberével, Winnel). De hagyjuk most a sikeres összedolgozásokat, inkább fókuszáljunk Pallett szólókarrierjére, elvégre ebben a minőségben érkezik az A38 hajóra április 17-én, hogy elvarázsolja Budapestet.
Eddigi négy lemezén egyre kitartóbban tágította saját zenei határait, legjelentősebb kritikai elismerését a tavalyi, In Conflict című anyaggal érte el. Az albumért odavolt a teljes zenei szaksajtó, brutál jó pontokat kapott a vonatkozó magazinok és honlapok Review rovataiban (lásd NME, Q, Pitchfork, Rolling Stone, CoS). Az indie kincseskamra Domino Records gondozásában megjelent lemez nem egy klasszik nyári slágerekkel telepakolt lemez, de még csak háttérzeneként sem tolhatjuk be porszívózáshoz. A dalok minden csepp figyelmünkre számot tartanak, de megérdemlik. Owen Pallett olyan ajtókat nyit meg zenéjével a hallgató számára, amikről a legtöbb zenész azt sem tudja, hogy létezik. Az, hogy az ezen ajtókon való belépés semmivel össze nem hasonlítható élményét jó másfél óráig a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, óriási lehetőség. Ezért is érdemes április 17-én estét egy szomorú szemű kanadai úr társaságában töltenünk, hangozzék ez a mondat elsőre bármennyire is unalmasan. Hogy mennyire nem lesz így, alább 3 Pallett szerzemény ráhangolódásképp.
Pesti Estek: Owen Pallett (CAN)
április 17.
A38
20:00