A tavalyi évhez hasonlóan idén is összeszedtük azokat a bandákat és koncerteket, amiket nem érdemes kihagyni a Fishing On Orfű fesztiválon, természetesen a kö-te-le-ző nulladik napi Kispál és a borz szeánszon túl. Mert hát ugyebár a Borzon túl is van élet, pláne ha arról a fesztiválról van szó, amely programjában valóban összecsődíti az ország minden olyan zenekarát, aki kicsit is figyelemre érdemes a nagy közönségkedvencektől kezdve a rejtett kincsekig. Mi most az utóbbiakra koncentrálunk és ajánlunk jó néhány olyan zenekart, akikről lehet, hogy még nem hallottál soha, de ezt te fogod a legjobban sajnálni, mikor rongyosra táncoltad a lábad orfűi koncertjükön. Mivel a fesztivál teljesen Sold Out, aki lemaradt az lehet, hogy jobban jár, ha nem sajdítja a szívét az olvasással. Akik viszont ott lesznek: 1, Nektek mindenképp ajánljuk a lenti bandákat. 2, Igyunk majd egy fröccsöt, mi ott leszünk minden nap délelőtt 10-től a Borfaluban! Meghívni ér.
Junkie Jack Flash (szerda, Középső színpad, 1:00)
A pécsi Rolling Stones, avagy 4 suhanc, akik olyan zenét nyomnak, hogy nagyapáink szeme is könnybe lábad. Mocskos rock and roll és blues keveréke, egy zavarba ejtően mindent magasról leszaró frontember (Pető Szabi) és örökérvényű témák (nincs lóvé, sör kéne, stb.). A nulladik napi Kispál koncert után tökéletes levezetés lehet, illetve kellően megalapozhatja a további három napi másnaposságot egy jól sikerülő JJF buli „hazai pályán”.
Ricsárdgír (csütörtök, Középső színpad, 19:00)
Egy kellőképp beteg zenekar, akiket még véletlenül sem próbálunk meg semmilyen műfaji skatulyába besorolni. (Saját besorolásuk szerint: art-fart pop.) Facebook profilképük egy öltönyös koala, Soundcloudon ricsiricsaj néven futnak és van egy daluk, aminek az a címe, hogy Káposzta. De mielőtt legyintenél, hogy csak „hülyegyerekek gitárral”, jegyezzünk meg pár dolgot! Egy: tényleg azok. Kettő: ez nem baj. Három: tudnak ők slágert is írni, tessék csak meghallgatni odalent az Éndalom című opuszt.
Zanzinger (csütörtök, Borfalu, 16:00)
Micsoda Dánielnek nem lehet a mai napig könnyű dolga, mikor néven szólításra vár az SZTK-ban vagy valamelyik Starbucksban. De ha elvonatkoztatunk érdekes vezetéknevétől (és miért is rugóznánk ezen?), akkor egy rendkívül tehetséges zenészt találunk, aki valami olyasmi stílust képvisel, ami óriási hiány itthon. Van és volt nekünk jó pár ügyes singer-songwriterünk (Cseh Tamás, Szabó Benedek, Hó Márton, stb.), de egyrészt belőlük sosem elég, másrészt Zanzinger inkább az angol nyelvű, borús vadnyugati vonalat képviseli. Ezzel szinte egyedülálló itthon, viszont nem vakok közt a félszemű effektusról van szó, tessék csak egy jó fröccsel meghallgatni csütörtök délutáni koncertjét, és rájöttök, miért is kötelező orfűi fellépése.
Petruska András (péntek, Borfalu, 16:00)
Az ember aki megénekelte a négyes metró megállóit. Ha csak ennyit tett volna le az asztalra, már akkor helye lenne a listánkon. De szerencsére ezen túl is van pár remek dala a budapesti énekes-dalszerzőnek, akinek egyébként néhány napja jelent meg lent meghallgatható remek single-je Nyár (most vidám igazán) címmel. Hozzá is azt tudjuk írni, mint Zanzingerhez: fröccs a kézbe, napszemüveg on, Borfalu, 16:00.
Szeder (péntek, Borfalu, 18:00)
Szeder- Szabó Krisztina sok projektből lehet ismerős (például a tavaly nagy sikert futó Lóci játszik), most viszont szolóban, de zenekarral kiegészülve fogja elvarázsolni a Borfaluba tévedő magányos lelkeket. Reggeli dal című slágerét lassan 100.000 hajnalban csipás szemmel, kávéért esedező indítja el a Youtube-on, hogy aztán három perc után frissen és kisimultan álljon fel a számítógép mellől. Szeder kivételesen egyedi énekhangja és elbűvölő személyisége, no és persze remek kis dalai biztos megnyugtatják majd alkoholtól és nehéz lángosoktól napok óta készenlétben álló testünk, hangos rockzenétől tépázott lelkünk és a tó mellett napozó bikinis lányok látványától felkavart elménket.
Elefánt (péntek, PTE nagyszínpad, 19:00)
Elefántéket annyit dicsértük mostanában, hogy már komolyan kezdjük szégyellni magunkat. Ettől függetlenül azért meg kell említenünk, hogy ott lesznek Orfűn, hozzák a régi kedvenceket, és a bitang jó Gomoly új dalait, mi pedig megyünk, táncolunk, ordítva éneklünk és írjuk ki a falra, hogy ENNYI.
Run Over Dogs (szombat, Vans sátor, 16:00)
A szerkesztőség egyik ultimate kedvence, a mindig hangos, mindig részeg és mindig király Run Over Dogs is lejön Orfűre lebontani egy színpadot. Elvileg második lemezükön dolgoznak (mikor lesz má’ kész?), lehet erről is kapunk ízelítőt, de ha nem, az sem baj. Ők valószínűleg Jacko slágereket is úgy játszanának, hogy a tisztességes gitárzene-függők félkómába esnének tőle. Így vagy úgy, ha olyan koncertet keresel, ahol széjjelrúghatod a tornacipőd, vagy szeretnéd, ha pár sört loccsanna a nyakadba, ott a helyed.
Blahalouisiana (szombat, Vans sátor, 18:00)
Blaháék is egyre több felületet kapnak nálunk, de ez nem véletlen: ha elvonatkoztatunk Barbitól úgy en bloc, jegyezzük meg, hogy a Blahaluoisiana olyan mértékben termeli a tökéletes slágerek, mint senki mostanában. Legyen szó angol nyelvű szakítós szentimentalizmusról (Without Me), vagy pajkos magyar nyelvű néphergelésről (Ahol összeér), mindig sikerül megugraniuk az előző produkció által magasra pakolt lécet. Nagyon jól van ez így, hát még milyen jó lesz szombaton délután hatkor a Vans sátorban.
Rokokó Rosé (szombat, Borfalu, 17:00)
5 pécsi csajszi plays népzenével fűszerezett alter-rock. Amilyen furán hangzik, annyira jó! Pláne az utolsó napi szétesés előtt, a lemenő nap fényében, törzshelyünkön a Borfaluban. Ilyesfajta zene még az amúgy baromi színes programban sincsen nagyon másik. Mmondjuk Szabó Balázs fanok némi rokonságot érezhetnek a Rokokó Rosé rajongókkal, így nyugodtan vegyék az irányt a Borfalu felé. De tudjátok mit? Fogunk mi a koncerten könnyező Blind Myself-es csávót is látni.
Pulled Apart By Horses (csütörtök, PTE nagyszínpad, 1:00)
A fesztivál egyetlen külföldi fellépője a brit Pulled Apart By Horses, akik kőkemény hardcore-t nyomnak. Megjelenésük legalább annyira szürreális lesz az orfűi idillben, mint tavaly volt a letlive-é, bár ők azért mérföldekkel keményebb zenét és színpadi jelenlétet nyomtak. Ettől függetlenül a PABH koncertjére bármely fesztiválon elmennénk, így tuti ott leszünk az első sorokban. Azért a Borfaluban a lelküket cigányzenével és nótakaraoke-val simogatók talán jobb, ha erre az órára elkerülik a PTE nagyszínpadot.