Elérkezett a Sziget utolsó előtti napja, tehát már itt volt az ideje maximumra tekerni a YOLO-érzést – ha eddig nem tette volna ezt mind a sokszor 80-90 ezer ember. A nap fellépőivel kapcsolatban komolyabb elvárásaim nem voltak (kivéve persze a Kings Of Leont), úgy voltam majd’ mindenkivel: rajta, győzzetek meg! Hát, nem sokuknak sikerült.
A nap első élménye a Punnany nagyszínpados koncertje volt, igaz csak egy számra. Nem, nekik esélyt sem adtam, tökéletesen elég volt a tökéletesen semmitmondó Engedd El és a hozzátartozó, fél perc után idegesítő önimádó összekötőszövegek, valamint a zenekar stílusához tökéletesen passzoló és ugyanannyira gagyi matyóhímzéses háttérkép. Nem, köszönöm, ebből tényleg nem kérek, ehhez nagyon-nagyon-nagyon-(nagyon) sokat kellene inni. Mondjuk volt pár holland, akik ennyire az üvegek fenekére néztek, na nekik tetszett is a produkció.
Én inkább a Megbízhatóan Olcsó Sörök Földje felé vettem az irányt (Csónakház), vételeztem pár hidegkomlóst és irány inkább Szabó Balázs Bandája. Bevallom, nekem nem szívem csücske ez a fajta zene (legalábbis lemezen), de élőben igencsak tisztességesen húzzák-zúzzák saját számaikat Balázsék, azt meg kell hagyni! Szóval lehet, hogy nem fogok több Szabó Balázs cd-t hallgatni, de ha élőben elkaphatom őket egy fesztiválon, valószínűleg nem fogom kihagyni.
Ennyivel ki is merültek erre a napra (és a teljes Szigetre) a magyar bandás koncertek, irány a Nagyszínpad, Maracas Party! Illetve a party erre a valamire elég nagy túlzás volt, páran lengették a felfújt lufit (ezt csúfolták maracasnak), sokkal kevésbé volt élvezetes, mint a pár nappal korábbi Zászló Party. Kár érte, ennél még a tavalyi Szerpentin Party is érdekesebb volt, legalábbis látványosabb, az tuti.
És akkor jöjjön az, amire majd’ mindenki várt szombat este: Major Laser. Még 2010-ben fellépett a Szigeten ez a formáció, de azóta nagyot fordult a világ, immár (sajnos) ez a produkció számít az egyik húzónévnek a fesztiválon. Bár annak ellenére, hogy a környékemen mindenki teljesen megőrült Diploékért, szerintem baromi kínos volt ez a buli. Oké, nem ez volt a leggázabb DJ produkció, amit valaha láttam és életből is 100x több volt a színpadon, mint bármelyik egyszemélyes DJ buliján (értsd: itt nem csak 1 ember állt a DJ pult mögött), mégis, ez iszonyat gáz volt szerintem.
Hogy miért? Először is, mert rettentően olcsó volt a produkció. Persze nem a szó szoros értelmében, hiszen Karcsi bának tuti nagyon a zsebébe kellett nyúlnia, hogy eljöjjön ide a Major Laser, de ilyen olcsó népszerűséghajhász baromságokat már régen láttam, mint itt. Kezdjük a végig a színpadon twerkelő 4 cicababával, akik oké, hogy Diplo védjegyei, de komolyan itt tartunk 2015-ben? Ettől lesz szexi, hatalmas, felejthetetlen buli?
Úgy tűnik igen, legalábbis a mögöttem álló csávók beszélgetéséből kiindulva:
-Nézd azt a segget, bazz!!!!
-Mekkora buli, micsoda csöcsök, te jó ég!
Na ne már! Ugyanez vonatkozik a közönség első sorainak kiosztott kb 600 db kendő/törölközőre is, a szokásos guggoltatásról, közönségénekeltetésről pedig már ne is beszéljünk, ezek önmagukban is elég cikik.
Diplora aztán a koncert 2. felében felkerült egy magyar válogatott mez, ami még egész jófejségnek is felfogható lenne, azt mondom, ez még működött is, végre nem egy Hello, Bukarest Budapestet kaptunk csak. A Diplo-afterparty pedig kifejezetten jó, szimpatikus dolognak tűnt, de aztán hogy-hogynem elmaradt.
Konklúzió: nekem eddig is baromira ellenszenves és megmagyarázhatatlanul fura, szürreális látvány volt, amikor egy-egy DJ (DJ páros, DJ+MC, tökmindegy) lépett fel nagyobb színpadokon. Nem azt mondom, hogy nem rázom én is a seggemet DJ-k zenéire, mert dehogynem, de azt hiszem, hogy ezek mind olyan produkciók, amik nem ekkora színpadra valók. Vagyis nem olyan színpadra, ahol egymás után játszik egy zenekar, akik lezúzzák a fejünket, odateszik magukat rendesen, majd utána jön egy srác egy pendriveval és beteszi az otthon előre megcsinált mixét. Van még ilyen, ami szerintem szintén nem való a Nagyszínpadra, pl. DubFX (oké, más stílus, de minden produkciónak megvan a maga helye, akármekkorát is szól). Ez a helyzet, hogy az 5 rendes Sziget-napból 3-on DJ volt a főfellépő, ez így kurvára nem jó, én erre baromira nem vagyok kíváncsi. Úgyhogy azt hiszem, ezentúl direkt kerülni fogom az összes DJ-t, akik a Nagy(obb)színpadon lépnek fel, mert ez maximum látványos lehet, de zeneileg az esetek 90%-ban egy nagy büdös 0.
Szóval hagyjuk is ezt a produkciót, inkább térjünk rá (az általam) legjobban várt koncertre, a Kings Of Leonra! A tömeg jócskán megfogyatkozott az előző fellépő után, de kit érdekel, legalább végre van egy saját fél négyzetméterem, ami csak az enyém! Hogy maga a koncert milyen volt?
Eh. Ahhoz képest, hogy ennyit vártunk rá? Szar. Ahhoz képest, hogy mit hallgattunk előtte és hogy egy remek kis gitárzene a Nagyszínpad fő fellépője a Szigeten a szombati napon? Király!
Szóval, volt ez a kettősség bennem végig az egész koncert folyamán. Mert a Kings Of Leon nem az a rendkívül energikus, túlmozgásos zenekar, akik izomból lezúzzák a fejed (pedig sokan ezt várták a körülöttem állók közül), inkább egy olyan banda, akiket egy fröccsel a kézben remekül el lehet szórakozni, csukott szemmel elmerülni a fantasztikus dalok között. A szemedet kár is kinyitni, mert 1, ezek a férfiak annyira nem jók, 2, látvány pedig egy taktaharkányi falunapon is több van, mint itt volt. Ettől függetlenül persze utólag belegondolva nem is volt ez rossz koncert, a kötelező köröket is ideértve, hiszen a Use Somebody-t azért rendesen üvöltötte az egyébként igencsak nyugdíjastempóba kapcsoló közönség is.
Szóval jó volt ez igazából, de reméljük, hogy 1, a legközelebbi KoL még jobb lesz és 2, a következő koncertre nem kell ennyi időt várnunk. A KoL végével gyakorlatilag számomra véget is ért a nap, mert bár belehallgattam még Paloma Faith-be és jópár szeletelős sátorba, de míg előbbi említésre sem volt méltó, utóbbiakról pedig én nem szeretnék beszélni, mert ugye Úriember, meg minden.