Egy elég húzós és elsőre furcsának tűnő utat terveztünk be az augusztus 20-i hétvégére. Még alig voltunk pár nappal a Sziget után, de persze már nem bírtunk a seggünkön maradni fesztiváli nélkül, szóval a terv a következő volt: augusztus (20)-21-én a B.my.Lake-en szeletelgetünk, majd (21)-22-re átugrunk Pozsonyba az Uprising Reggae Festivalra. Nemcsak a zenei stílusok különböztek, hanem a távolság is nagy volt a kettő közt, de kit érdekel, ha egyszer baromi kíváncsiak voltunk mindkét rendezvényre?! Az első rész, a B.my.Lake beszámoló erre található, lássuk most a másodikat, az Uprising Fesztivált!
Először idén nyáron hallottunk az Uprisingról, a Fishing On Orfűn. A helyzet valahogy így nézett ki: talán 2. vagy 3. nap lehettünk, elindultunk a tóhoz süttetni a hasunkat olyan reggel 10 felé, illetve ehhez a tevékenységhez sört vedelni (hiszen már reggel 10 volt!). Találtunk is egy szimpatikus stéget a tó túloldalán, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk, szisszentettük az első söröket és minden másnapos ember álmát valósítottuk meg (nem, nem a húslevest): ülsz a parton, lábad a vízbe lóg, süt a nap, kezedben a sör és minden feel alright!
No, ebbe a képbe érkezett meg egy magányos bájos hölgy egy üveg borral, hogy legyünk a társasága, mert a haverjai nem akarnak vele inni. Háthogyaviharbane! Szó szót követett, majd ő megemlítette az Uprising Fesztivált, ahol ők tavaly is voltak és idén is terveznek menni. Valahogy így festette le:
Ez egy reggae fesztivál Szlovákiában, egy tó mellett, olyan nyugis, mint a Fishing. 1 EUR a sör, van fű dögivel, nyugalom, chill, jó zene, kulturált közönség, tényleg tök olyan, mint a Fishing!
Mit ne mondjak, meggyőzött minket a csaj, terve vettük hát: ezt idén semmiképp nem hagyjuk ki! Szóval ott találtuk magunkat szombaton a kocsiban, ahogy épp a Zamárdi-Pozsony távolságot küzdjük le (nem volt annyira vészes, mint amennyire annak hangzik), előttünk pedig már a mennyei paradicsom képe lebeg.
Most jönne az a rész, hogy a valóság ennél sokkal árnyaltabb és mekkorát estünk pofára, de nem ebben a sztoriban! Oké, tényleg nem volt a Fishingen előadott sztori 100%ig igaz, de ezt betudjuk a reggel 10kor kezdődött sörözésnek (is).
A helyzet a következő volt: a fesztivál helyszíne kívülről nem túl bájos. Pozsony egyik külső kerületében van a rendezvény, egy Tesco közvetlen közelében (érdekesség: a Tescoban nem lehetett tömény italt kapni a fesztivál ideje alatt!), szóval nem sokat nézelődtünk, inkább átvettük jegyeinket, majd befelé vettük az irányt.
Az Uprising területét tekintve valóban egy Fishing méretű fesztivál, csak nem függőlegesen helyezkedik el, hanem vízszintesen. A színpadok méretei és száma (3, jóindulattal 4), az arányok, minden az orfűire emlékeztetett leginkább, főleg a szomszédban elhelyezkedő bájos (de közel sem annyira menő, mint az orfűi) tó.
A közönség pedig legalább olyan békés és jófej, mint azon a fesztiválon, amihez végig hasonlítgatom az Uprisinget. A közönség jó része magyar, sokan vannak a csehek is, de persze itt azért a szlovákok vannak otthon, bár ezt nem éreztetik senkivel. Okés, erre, hogy mindenki tök békés, azt mondjátok, hogy
egy reggae fesztiválon még jó, hogy nyugisak az emberek, hiszen ott szívnak!
És valahol igazatok van. A közönség 70%-a raszta arc és az emberek legalább felének egy-egy eszméletlen nagy cigi volt 0-24 a kezében/szájában. Úgy, hogy a biztiboyok, rendőrök ott álltak tőlük 2 méterre, mégis inkább mosolyogtak ezen az egészen, mint hogy intézkedjenek. Igaz, itt nem is volt miért, de vegyünk csak példának, hogy nálunk mit művelnek minden évben 1-1, nem feltétlenül az alkoholra kihegyezett fesztiválon? Mennyivel normálisabb hozzáállás már ez szlovák barátainktól! Mert itt mindenki mindenkinek a haverja volt, egy durva szót nem hallottunk, egy kötekedést nem láttunk, mindenki teljesen nyugis és kedves volt. Csak halkan és zárójelben jegyzem meg: talán érdemes lenne elgondolkodni erről a fű vs. alkohol témáról itthon is komolyabban és őszintén, nem?!
A fesztivál árai kicsivel a „nagy” magyar rendezvények árai alatt maradtak (árlap felül), de a kaja például sokkal viselhetőbb volt. Egy tócsni, amivel teljesen jól tudtál lakni 2 EUR volt, de a tészták, kínai, india kaja sem volt ezeknél húzósabb. De itt egy jó tanács, amit tényleg fogadjatok meg, ha nem akartok a porcelánbusz mellett 1-2 napot tölteni a fesztiválok után: ha enni kell, utazzatok a minél egyszerűbb, megbízható ételekre!
A repohár itt is divat lett (2 EUR), de ettől függetlenül is rendkívül tiszta a fesztivál (még a WC-k is!). A fesztiválsör is rendes sörízű, megkockáztatom: ettől még akár le is lehet részegedni (persze nem 2-től, de otthon ez 20-tól sem sikerülne). A kajákról már fent beszéltünk, az is teljesen rendben van.
Fellépők szempontjából nem túl meglepő módon a reggae volt a fő irányvonal, de elfért itt még például az Irie Maffia is (igaz csak a délutáni idősávban), illetve a bulihelyeket szólt lakossági zene is, szóval mindenki megtalálhatta a számításait.
Egyszóval olyan volt ez a hely, mint amilyennek egy reggae fesztivált elképzel az ember: egy olyan rendezvény, ahol minden arra van kihegyezve, hogy jól érezd magad, hogy egy napra kiszakadj a mókuskerékből és lazulhass egyet. Egy olyan hely, ahol valóban feltöltődhetsz pozitív energiával, de közben bulizhatsz is és jókat ehetsz, szóval olyan, ahol (nagybetűvel) Faszán érezheted magad.
Uprising, azt hiszem, jövőre is találkozunk!
Jah, és itt láttuk a világ legfaszább Star Wars tetkóját is!
