Ebben a szép trutyis időben már egyre inkább szorulunk be a négy fal közé, a friss levegőre is csak cigizni jár ki a valamire való audiofil vagy a leveleket gereblyézni. Nézzük mire lesz érdemes feltekerni a volumét vagy épp mikor áttekerni egy másik rádióállomásra.
Volt nemrégiben egy új megjelenésű Győzike szám, amit havi fika rovatunkban szét lehet szedni, de van neki elég baja, mit tetézzem? Itt az a poszt, amit pár napja tettünk ki, az elég lesz. Meg annyi más van még helyette. Armin Van Buuren sosem tartozott a progresszív trance éllovasai közé, inkább lötyögös dizsi edm, még akkor is ha legjobb dj-nek választották 2007-ben és nyolcban. Még a nyárra Mr. Probz-zal összehozott egy vállalható számot az Another You-t. A csávónak elég jó hangja is volt, de az ének és a felpörgés közé betette a jó öreg Alice Deejay Better of Alone-ját. Az új, Heading Up High című számában ugyanezt csinálta, csak a Kensigton énekesének hangja korántsem olyan jó. Helyében nem adtam tettem volna fel új nagylemezére, mert pont jó lett volna Azerbajdzsánnak Eurovíziós Dalfesztiválra. Jelent meg új Dave Gahan and The Soulsavers album, hát mit mondjak nem dobta le agyam az ékszíjat.
Volt azért elektronika, ami tetszett ebben a hónapban, sőt több is. Nézzük pár a műfajban még kezdőnek számító producert. Listenbee-ről vajmi keveset tudni, Nottamun Town című egy egykori angol népdal feldolgozása mindössze a második keze alatt. Annyira keveset tudni a szerzőről, hogy még azt se sikerült kinyomoznom, hogy ki énekelte fel a számot ilyen tisztán, de mégis fátyolosan, rekedten. A track hangulata és énekstílusa egy megkésett Moby szerzeményre emlékeztet. Klasszikus refrént nem hallunk ezt egy edm-re hajazó szerkesztés viszi el, amit ha nem ilyen gyors tempójú, sablonos sípolos-fütyörészős megoldásban dobott volna be a szerző még időtálló is lenne.
Legars egy magyar dalszerző, énekes, aki többször megjárta már a Szigetet, kevert a Tilos Rádióban. A producer leginkább deep house-ban és nu disco-ban utazik. Tavaly márciusi EP-je után a Millove a novemberben megjelenő LP-jének beharangozó száma, amely egy szójáték, hiszen ha sokszor ismételgetjük, akkor szeress (engem) jön ki belőle. Minimál lebegő utazással, robothang verzével, galaktikus-space vízcsorgással kezdődik a dal, majd buja, carpe diem bibéről-bibére életérzésű szöveg kemény basszussal hív be a könnyedén a táncolható refrénbe. A hamarjában megjelent klipben Nagy Csilla koreográfus táncolja el ezt az életérzést.
Diplo aka Major Laser megcsinálta a nyár egyik nagy rádiós slágerét MØ-val a Lean On-t, és a jól bevált felálláson semmit se változtatva és folytatta a sikerszériát. Ügyes húzás, mert a visszafogottabb és kifinomultabb indie-pophoz húzók megkapták Marie Ørsted hangját és szövegvilágát, így az amcsi edm producerhez kritikusan közelítők is megnyugodhatnak, kedvenc dán énekesnőjük nem adta el magát teljesen és aki MØ-t hallgat az még nyugodjon meg még bőven sznobicsek maradhat. A Kamikaze igazi bulizós, fülbemászó szám lett, az énekhang önmagában is csípőkörzésre perdít. A spice girl-i szövegvilággal, magas hangokból összeállított témát agyon fogják játszani, szóval akárhogy is nézzük egytéli sláger. A klip az jó, meg kell hagyni.
A 2000-es évek derekán egy indie-post-britpop banda egy igen erős kis lemezt adott ki, This Modern Love című számuk akkor az év egyik legnagyobb slágere volt, és később krokodilkönnyeket lehetett elmorzsolni, mikor Lily elhagyja Marshallt a How I Met Your Mother első évad utolsó jelenetében. Szigetet is megjárt Bloc Party élőben szerintem mindig is jobb volt, mint albumon, de az együttes fellépéseinek, és megjelenéseinek sorozatos szüneteltetése nyögvenyelősé tette karrierjüket. Új daluk a The Love Within merőben eltávolodik a korábbi hangzástól, kezdetben tele van szintivel, nyolcvanas évekbeli prüntyivel, majd a dal közepén átcsap egy normális indie-electro nótába, aztán egy végletekig emelkedő orgonaszerű hang újra visszadobja az akár még énekelhető dalszerkezetbe, bár még táncolni nem tudnék még rá, de nem rossz, nem rossz. Az új, ötödik nagylemezre sem kell sokat várni, Kele Okereke frontember 2016 márciusára ígérte.
http://youtu.be/xe7uutnarWE
Most nézzük meg mi újság a rockpiacon Jimi Charles Moody-ról ha akarnék se tudnék túl sokat írni, blues szövegíró-dalszerző, négy szám eddig pályafutása és egyik üdítőbb, mint a másik. A kiváló reszelős, képzett hang szándékosan rejtőzködik, még klipbéli rajzfigurája is álarccal és kalappal palástolja magát. Szomorkás Death Row című számának főszereplője a gitár egy lokál zongorája, ebbe kapcsolódik be némi Hammond orgonahangzás, hegedű és picinke kórus, és persze a refrén tele fájdalommal: If you love me just let me go.
A hónap kedvence
Amit viszont az elmúlt napokban dobhártyavérzésig bömböltettem, az a Hello Hurricane új single-je. Nemrégiben egy egész cikket szenteltetünk legutóbbi fellépésüknek, mert kíváncsiak voltunk, hogy a szemtelenül fiatal és tehetséges srácok hogy szólnak élőben. Speak Out című számuk már kilép az öltönyös, jól fésült indie-ből, és sokkal rockosabb-energikusabb, ütemesebb hangzással állt elő. Az eddigi számok dal- és ritmusszerkesztésével eddig sem volt gond, de régóta váratott magára egy olyan nóta, amire meg lehet kicsit őrülni, egy jót légdobolni, ahol igazán megmutatják mire képes a kettős vokál és négy gitár. Bármennyiszer hallgatom meg, mindig felfedezek benne egy új gitárritmikai csavart. Örömmel venném ha jövőre szabad ég alatt a Soroksári út 60-as szám alatt hallanám viszont a dalt.