December 27-én – a Legszomorúbb Vasárnapon -, a Barba Negrában zárja le pályafutását és vesz végső búcsút a rajongóktól a Leander Rising. Legalábbis a kellőképp gyorsaktól, ugyanis pár napja az utolsó jegy is elkelt az eseményre.
A rendkívüli érdeklődés nem kizárólag a budapesti koncert sajátsága: mióta Leanderék a Blind Myself és az Apey and the Pea kíséretevel nekivágtak – egyébként meglepően kurta – végső útjuknak, hatalmas rajongótömeg várja őket minden helyszínen. Felléptek a londoni Macbeth klubban is, a szolnoki, a tatabányai és a debreceni buli pedig szintén teltházas lett, hetekkel a koncertek előtt. Emiatt a turné egy extra állomással is bővült: december 13-án a csapat visszatér Debrecenbe, így a búcsúbuliból kiszoruló rajongók itt, esetleg a szegedi, kazinczbarcikai, győri koncerten vigasztalódhatnak. A Barba Negrás fellkepésről profi felvétel is készül, tehát tessék mosolyogni minden szerencsés résztvevőnek, jövőre DVD- is viszontláthatják magukat.
A Leander Rising kezdetben Köteles Leander internetes szólóprojekteként létezett, majd az ex-Nevermore gitáros Vörös Attila közreműködésével fejlődött teljes zenekarrá. Öt éves rövidke pályafutásuk alatt vezető bandájává váltak a magyar metal szcénának, miközben nemzetközi színtéren is szép sikereket értek el, elsősorban Lady GaGa Bad Romance c. dalának feldolgozása révén. 2012-ben Fonogram-díjat nyertek, az M1 A Dal c. tehetségkutatójában pedig Lőjetek fel c. dalukkal lettek győztesek az akusztikus különkategóriában. Szeptemberben viszont sokkoló bejelentes érkezett: a banda közölte, hogy őszi, Legszomorúbb Vasarnap turnéjuk egyben az utolsó lesz, ami után feloszlanak. A váratlan döntés okai egyelőre ismeretlenek; ami biztos, hogy időközben Köteles Leander új szólóprojektet inditott Leander Kills néven, mely első dala (Szerelmetlen dal) nemrég látott napvilágot; ám hogy a többiek hol folytatják tovább zenei karrierjüket, arról még nincs információ. Mi mindenestre reménykedünk, hogy egy ilyen fiatal, mindazonáltal rövid idő alatt elvitathatatlan elismerést kiharcoló banda esetében talán nem kell végső búcsúról beszélnünk. Túl nagy kedvenceink a srácok ahhoz, hogy csak ugy hagyjuk őket feloszlani: talán ott, az utolsó színpadi meghajlásnál elkezd motozni ugyanaz a gondolat: hogy mégsem kellene egy ilyen szép történetet ennyire sarkosan befejezni, talán mi is hiányzunk nekik annyira, hogy ez a bűcsú ne örök érvényű legyen. Addig viszont aki még teheti, mindenképpen kapja el a zenekart a hátralévő koncertek egyikén, nem akármilyen elményben lesz része! LEANDER FCKN RISING!