Most már tényleg csak órák vannak hátra 2015-ből, így az idei év legjobb lemezeit összegyűjtő kétrészes cikksorozatunk, és az év legjobb/általunk legjobban kedvelt dalokból készített összeállítás után ideje úgy en bloc értékelni a mögöttünk lévő 365 napot. A Fesztblog idei utolsó bejegyzésében visszatekintünk a mögöttünk álló évre, megemlékezünk a legjobb koncertekre, legfontosabb eseményekre és minden olyanra, amiről még az unokánknak is mesélni fogunk.
Legjobb koncertek 2015-ben:
Ne szépítsünk, idén nem volt annyira kényelmes a helyzetünk, mint az elmúlt években. Volt jó pár emlékezetes koncert, de mintha összességében tovább silányult volna a budapesti felhozatal. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az igazán friss, aktuális és izgalmas előadókért vagy Bécsig kell mennünk, vagy legalább Gerendai Karcsiék felé fordulva kell imádkozni naponta háromszor. Ettől függetlenül azért jó néhány emléket viszünk tovább 2016-ba, nézzük azokat a koncerteket, amik miatt érdemes volt idén megindulni otthonról, bevágni pár unicumot és sört, majd az első sorig tolakodni.
Lamb @Akvárium
Elefánt lemezbemutató @A38
Viet Cong @A38 (talán a legjobb)
Ariel Pink @Dürer kert
Balthazar @A38
Szabó Benedek és a Galaxisok, Hó Márton és a Jégkorszak @A38
Florence + the Machine @Sziget (vagy ez volt a legjobb)
Foals @Sziget
Kasabian @ Sziget
Robbie Williams @Sziget
Jazzékiel @ Fishing on Orfű
Quimby @Fishing on Orfű
Milky Chance @Sziget
Passenger @Sziget
Run Over Dogs, Hello Hurricane @Roham
Lemezek:
Már nagyon sokat elmondtunk kétrészes cikkünkben az idén megjelenő lemezek felhozataláról, most a rend kedvéért szögezzük le itt is: bitang erős év volt az idei, nagyon sok kedvencük hozott ki remek új anyagot, és sok új bandát mentettünk el magunknak a következő évekre. Sok albumot szerettünk a legjobbnak választott 25-öt kívül, említésképp róluk is megemlékezünk:
Frank Turner – Positive Songs For Negative People, Ezra Furman – Perpetual Motion People, Jazzékiel – Másokat Szeretni, Jamie XX – In Colour, The Vaccines – English Graffiti, Courtney Barnett – Sometimes I Sit and Think, and Sometimes I Just Sit, The Cribs – For All My Sisters, Seasick Steve – Sonic Soul Surfer, Champs – VAMALA, Four Tet – Morning/Evening, VAN Filmzene, Sufjan Stevens – Carrie & Cowell, FFS – FFS,stb.
És mi történt ezeken kívül idén? Mondjuk ezek:
Ki a fasza gyerek?
Az év legviccesebb videói voltak azok, amiken Janklovics és Csőre szavalta Ganxsta Zolee örökérvényű klasszikusát. Ha csak annyi sört kéne meginnunk, ahányszor augusztusban a strandon nekiküzdtünk a híres monológnak, nem nagyon emlékeznénk az év utolsó óráira. Zseniális volt, na.
Lemmy 🙁
Az év utolsó napjaiban jött az egyik legszomorúbb hír: elment Lemmy, aki maga volt a rock and roll. Rajta kívül még rengetegen távoztak, de legjobban talán a legfrissebb seb fáj, ahogy az lenni szokott.
Balaton Method
Az egyik legjobb film volt, amit idén láttunk. Pedig annyi történt, hogy magyar underground és ismertebb bandák adták elő dalaikat rendkívül okosan kitalált koncepciójú snitteken, amikből összeállt egy mozifilmnyi adag. Ha még mellédobjuk a király Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan fílm még királyabb zenéjét, akkor azt is mondhatjuk, hogy zenebuziként is megérte a mozik felé tévedni idén.
Bataclan
Mintha a szívünk tépték volna ki. A párizsi terrortámadások szörnyűségéről nem kell különösebben szólnunk, megrázták az egész világot a kivételesen embertelen mészárlások. Minket a „szokásosnál” is jobban megérintettek az EODM koncerten történtek. Egy nyugati, jóléti állam fővárosában hétköznapokon keményen dolgozó emberek elmentek este élő zenét hallgatni és szórakozni, és soha nem tértek haza. Közben pedig a mi fiókunkban is ott lapult a jegy a pár nappal későbbi budapesti koncertre. Még mindig kicsordul a könny és ökölbe szorul a kéz, ha erről kell írnunk. Szörnyűség.
Keleten a helyzet változatlan
A magyar zenében nem sok változás történt. Még mindig hódít a semmitmondó rap, a langyos hüppögés, és az a fajta rádióbarát zene, ami nem árt senkinek, de nem is használ (Punnany, Halott Pénz a házban!). Kétség kívül Wellhelloék dobták a legnagyobbat idén. A szintén semmitmondó, de legalább vicces szöveg + legutóbbi Daft Punk lemez nyúlása tuti recept volt a 20 év körüli fiatalok szívéhez és pénztárcájához. Amúgy párszor ellőhető poénnak jó volt, és legalább kellő öniróniával álltak a dologhoz Flourék, de reméljük azért nem ez lesz a következő évek popzenei iránya (de igen). Jöttek azért értékes produkcióval működő zenekarok is a reflektorfény közelébe idén: Hello Hurricane, Margaret Island, Elefánt, Blahalouisiana és társaik, míg a már ismertebb bandák is folytatták karrierépítésüket: Ivan & the Parazol, Middlesmist Red, stb. (bár náluk úgy látjuk, hogy az arc is együtt nőtt a rajongótáborral). Szerencsére újra van (továbbra is) Robi, és vele együtt hiperkarma is, míg a trónon még mindig az Ákos (aki különösen nagyot ment decemberben), Tankcsapda, Quimby trió áll.
Fesztiválok
Az idei fesztiválszezon nem hozott sok meglepetést: a Fishing szokás szerint remek volt, a Volton a rétegzene felé kevésbé nyitott fiatalság megtalálta a bulit és az örök szerelmet, míg a Sziget talán az előző évekhez képest kicsit még színvonalasabb lineupot hozott össze. Végre eljutott hozzánk a Kings of Leon, volt egy remek Robbie Williamses és egy Florence + the Machine-es esténk és visszatért az Interpol.
Viszlát Pecsa!
Végleg bezárt a Pecsa, így elvesztettük az utolsó közepes méretű koncerthelyszínt is Budapesten. Így maradtak a három estés Akváriumos bulik (ahol még mindig képtelenek felkészülni arra, hogy az emberek télen kabátban érkeznek, amit leadnának, de legalább ha már bejutsz, akkor kellemes a környezet és remek a hangosítás).
És hogy mit kívánunk a jövő évre?
Jó koncerteket, jó fesztiválokat, jó lemezeket és persze békét és szeretetet! Egészségetekre!