Egy öreg Ozzy örök ragyogása – Black Sabbath @ Sportaréna

Tegnap este a Black Sabbath belevágott a The End búcsúturnéjuk európai felvonásaiba. Az első állomás az öreg kontinensen épp Budapesten volt, a lehetőséget pedig, hogy még egyszer utoljára élőben láthassunk Ozzyt, Tonyt és Geezert (és mint utóbb kiderült a dobost, Tommy Clufetost is meg kell említenünk) nem hagyhattuk ki. Lássuk, milyen volt a Black Sabbath Budapesten!

Nem is tudom mikor volt utoljára így tele a Sportaréna. Gyakorlatilag az összes jegy elfogyott már régen a Black Sabbath búcsúturnéjának első európai állomására, Budapestre, így valódi telt ház fogadhatta Ozzyék utolsó hazai fellépését. Persze volt azért 1-2 üres szék (leginkább a csókosoknak fenntartott szektorban), de üsse kő, a többi hely tényleg tele volt, még a csilláron is ültek emberek (szó szerint, hiszen a fénytechnikusok kapták a veryVIP helyeket a színpad feletti állványzaton).

Felvezetésként az amerikai Rival Sons játszott, akik bár nem tolták rosszul a modern rock-bluest, azt sosem fogom megérteni, hogy előzenekarként miért játszik bárki is lassú számokat. Itt nem az a lényeg, hogy felfűtsék a népet a fő előadóra? Mellesleg itt játszanak Lettermannél, ha valakit érdekel.

Mindegy is, a lényeg pontban 21:00-kor érkezett a hatalmas kivetítők elé: szinte óramű pontossággal a színpadon a Black Sabbath! Mármint a zenekar és az azonos nevű dal is, azt most ne feszegessük, hogy ennél mennyivel jobb dalokkal lehetett volna indítani a koncertet. Mármint nem a dal szar, csak én nem ezzel kezdenék egy bulit, hanem valami erőteljesebbel, de ez legyen az én bajom. Szia Ozzy, jó látni téged! Illetve annyira már nem jó (vagy vicces) látvány, mint sok pár évvel ezelőtt, sajnos az a 67 (benne jó pár kemény drogokon/alkoholon/kitudjamin eltöltött) év nem múlik el nyomtalanul – tessék csak elolvasni az Én, Ozzy könyv első lapját, ott összefoglalja röviden, milyen cuccokon élt évekig. A hangja kicsit megkopott, az arca kicsit beesett, a pocakja kicsit megnőtt, de attól ő még mindig Ozzy!

https://www.facebook.com/BlackSabbath/photos/a.472290684614.262638.56848544614/10153829591694615/?type=3&theater

Bár volt bennem aggodalom, hogy végig  fogja-e bírni Ozzy a másfél órás koncertet, a buli első felében ennek semmi alapja nem volt. Oké, nem egy Mick Jagger, de a hangja rendben volt egy darabig, a közönséggel is kommunikált (bár a végére már az egy főre jutó go crazy/i wanna see your hands/thank you-k elég magas számot értek el), rendben volt a csávó. Aztán ahogy haladt előre a koncert, egyre inkább úgy lehetett érezni, hogy nagy szerepe van a támaszkodóként is szolgáló mikrofonállványnak abban, hogy Ozzy nem esik össze a színpadon, de összességében tisztességesen letolta a bulit. Még azt is meg lehet neki bocsátani (bár nehezen), hogy végig a monitorról olvasta a szöveget, ami azért nem túl rock’n roll, de úgy vagyok vele, hogy szeretnék én csak ennyire r’nr lenni a nyugdíjkorhatár közelében.

A koncert egésze valami hihetetlenül szuperül szólt, a végén még kiderül, hogy a Sportarénát is be lehet hangosítani normálisan? Mindenből pont annyi szólt és olyan hangerővel, amennyi kellett, hazai viszonylatban ez kiemelkedő munka volt.

Látványilag a színpad nem nyújtott sokat, de ezen már nem is fog változtatni a Black Sabbath még hátralévő pályafutása alatt, mint ahogy eddig sem a látványra helyezték a hangsúlyt. A színpadon két oldalt az erősítők és ládák két sorban, középen a dob, hátul egy bazi nagy LEDfal, ennyi. Mondjuk a Black Sabbathnál nem is kell túlgondolni ezt a látvány dolgot, a zene és a hangzás vitte a hátán az egész bulit. Mondjuk a fények nem voltak rosszak (bár lehet, hogy csak én figyeltem rá különösen és értékelem túl, mivel az elején kiszúrtam a 4 színpad tetején ülő technikust), a LEDfalon lévő vetítés hagyott maga után némi kívánnivalót. Na nem az a része, amikor Tony vagy Geezer játékát mutatták, azok általában rendben voltak, inkább az ultra gagyi, animált tűz/koponyák/windows movie maker effektek nem kellettek volna. Mondjuk értem én, tessenek a színpadon lévő embereket nézni, ne a kivetítőt!

Maga a koncert remekül megtervezett volt (leszámítva az kezdő szám időzítését) és leginkább az első három lemez dalaira épített (Black Sabbath, Paranoid, Master of Reality), amit nem csak én, hanem még sok ezer ember megelégedésére. A stratégiailag legjobban elhelyezett slágerekkel (Black Sabbath az elején, War Pigs a 1/3-nál, Iron Man a 2/3-nál és Paranoid a végén), épp elég hosszú szólókkal (Geezer mit nyomott, te jó ég!) és az ettől teljesen beinduló közönséggel együtt egy szépen gördülő, kerek előadást kaptunk.

Apropó, szólók. Nagyjából a koncert 2/3-ánál volt egy pár percük pihenni az öregeknek, amíg a majd’ feleannyi idős dobos, Tommy Clufetos szórakoztatta a jónépet. Szórakoztatta, de még hogy! Úgy verte hosszú perceken át a dobokat, hogy én már a nézésétől is elfáradtam, arról nem is beszélve, hogy anyám mennyire örülne egy ilyen gyors kezű úrnak a karácsonyi időszak mákdarálásánál. Maximum respect, rettentő látványos és élvezetes dobszóló volt! Persze lehetett fanyalogni, hogy jajj, miért nem Bill Ward dobolt, de könyörgöm, egy ilyen szóló után kételkedik még valaki abban, hogy a srác megérdemelten van itt? (Íme a szóló, bár a felvétel nem budapesti, de hasonlóan fasza volt)

Szóval, tökéletesen megtervezett és rendkívül jól szóló koncert volt, amin Ozzy fásultságán és fáradságán kívül nagyon más kivetnivalót nem találok. Sőt, igazából erre is fel lehetett készülni előre (ő sem lesz már fiatalabb és hasonló nagy igazságok), ahogy arra is lehetett számítani, hogy nem ez lesz a hosszú ráadások és a késő éjszakába nyúló zenélés estéje. Pontban 22:30-kor, másfél órával a kezdés után elhangzottak az utolsó riffek, még egy One more song-ra volt idő (Paranoid), aztán mindenki mehetett haza, a színpad mögé meg hozhatták az oxigénmaszkokat.

Jó kis buli volt ez, sőt, nagyon jó, méltó búcsú egy legendás zenekartól. Lehet hogy Ozzy nem ebben a kinézetében marad meg mindenkinek hosszú időkre (ez talán nem is baj), de az öreg Ozzy is Ozzy, legalább láthattuk még egyszer élőben egy remek koncerten. Köszönjük ezt a sok évet és a remek lemezeket! Go crazy! 

Az estén elhangzott dalok: