Megint eltelt egy év így végéhez érkezett a Kispál életmű utolsó harmadának búcsúztatása. Mi kispálosok lassan hozzászoktunk az elmúlt években, hogy egy napra birtokba vesszük a festői orfűi kempinget. Az első koncert nagyon jó hangulatúra míg a második jóra sikerült, a harmadikat pedig a címadásban spoilereztem is. Nézzük mi volt a gond befejező etáppal.
A meccs
Mielőtt a koncertre térnék rá nem lehet elmenni, a Magyarország – Portugália meccs előtt. Nem kevesen a fesztiválozók közül (karnyújtásnyira tőlünk az örök vendégművész Lecsó és az utolsó dobos Mihalik Ábel) a gyomorkeserűről elnevezett standot választotta előzenekarnak. A többszöri szívrohamot és kezdődő hangszálgyulladást okozó esemény szép felvezetője volt esti koncertnek. A napsütésben többszáz emberre nem méretezett helyszínen kezdetben két, nem túl nagy gyakorlattal rendelkező pultoslány szolgálta ki a frissülésre szomjazó kígyózó sorokat. A szemközti Vörös Bika sátor elég sokáig zárva volt, a mérkőzés közepén vettük észre, hogy az Unicum porta jobb oldalán is nyílt egy újabb pult. De még ez is kevés volt a közönség kiszolgálásához. Így nem egyszer a Nagyszínpad oldalához mentünk el és lötyögtettük vissza a frissítő rozéinkat. A Blahalouisianát ekkor még szerény nézelődők előtt láttam előadni első számaikat. Jól eső fáradtsággal, de a fénypontig kitrató euforikus hangulatban vártuk az est fénypontját.
https://www.instagram.com/p/BHAXZORmWsm/?taken-by=fesztblog
A koncert
Olvastam pár beszámolót bátorkeszin adott koncertről és hát sokak szerint nem az volt a legjobb (nekem semmi bajom nem volt vele), de szurkoltam, hogy Lovasi jó passzban legyen és emlékezetessé tegye ezt az estét is és meghozza a hosszú út az árát, élményt. Újra különösebb felkonf és bevezető nélkül kezdett bele Lovi és a koncert alatt is csak néhány alkalommal tartotta a kapcsolatot közönségével. Akár simán kihasználhatta volna a gólzápor mámorában ünneplő tömeg lelkivilágát és nem lett volna nagy kunszt ezt hatványozni. De az egész jól játszottak a fiúk utaláson kívül más buzdítás vagy lelkesítés nem nagyon érkezett. Az első számoknál nyilvánvaló rossz hangosítást – konkrétan halkan és fátyolosan szóltak – gondoltam később korrigálják majd a pultban, de sajnos ez végig ramaty maradt. És ez így együtt nagyon bosszantó volt. Azt éreztem, hogy a korábbi Kispál gyerekbetegségek is újra előjöttek, szöveg- és strófatévesztés, hangzás.
https://www.facebook.com/fesztblog/photos/a.10151090528390062.770901.143891800061/10156946780205062/?type=3&theater
Nem tudtam eldönteni, hogy mit akartak kihozni a produkcióból. Nagy stadion (2010-es jól összerakott Sziget búcsúkoncert) érzésnek híre sem volt. Apróbb betéteket, zenei átkötéseket vettek csak át. A korszakra jellemző Németh Juci – Csík zenekar, de legalábbis Szabó Attila díszvendégség elmaradt. Nem volt koncepció a tavaszi turnén sem, de legalább Orfűn jól meglepődhettünk volna. A klubkoncert érzést pedig pár átkötő sztorizással tudta volna meghívni, – mint Bátorkeszin – de itt ebbe sem ment bele. Kár, pedig a jóféle stand up védjegye Lovasinak és akár így házi poénokkal is búcsút inthetett volna nekünk, feledtetve a második nekifutásra véget érés rajongói szomorúságát. Vagy helyzetbe hozhatta volna Diót vagy Ábelt egy történettel – ha már neki nem ment-, rájuk bízva humorizálást. Lovasi végén mondjuk Kispit pár negyedre beültette a dobok mögé, így ez lett az est showeleme. Nem hinném, hogy Lovi kifogyott volna a poénokból – nem az a fajta – így ezek után csak azt a következtetést tudtam levonni, a András június 22-én láthatóan nem volt a topon.
https://www.instagram.com/p/BHAXD0YmWrw/?taken-by=fesztblog
Alapvetően túléltem volna a fentieket és tíz lábujjal kapaszkodás a dombba is kevésbé lett volna fáradtságos, ha azt éreztem volna teljes odaadással, energiával énekelne. Nem hittem el neki, hogy a bukott angyalok etetése tilos, azt sem, hogy ebben a tájban él egy festő és azt sem, hogy nincsen veszély. Próbáltam megfogadni, ha táncolok majd más is rázza a seggét, de mikor körbenéztem – a tömeg mértani közepétől pár lépésre keletre -, azt láttam, hogy vagy egymásba ölelkezve szemlélődnek a párok vagy karba tett kézzel magukba támaszkodnak az egyedül érkezők. És ha frontember hangja és hangulata X-re megy, éneklés helyett olykor óbégat, akkor a többi zenész teljesítménye sem fog a legjobb megítélés alá esni. És ha hangulat nincs tetőfokán, akkor nem egyként fogja a közönség énekelni a Hang és Fényt. Ha ez a vég akkor talán jobb is, mert … Nem, ha ez a vég akkor nekem nem tetszik. Nem ez volt életem legrosszabb Kispál koncertje, de az este azért marad majd emlékezetes mert elvileg ez volt az utolsó. Ez van.
Borítókép: Kispál és a Borz Fb oldal