Idén is elérkezett az idő, hogy a Balaton partjára látogassunk egy kis nyárzáró fesztiválozásért. Így hát vonatra szálltunk és három órával később már Zamárdiban vásároltuk a hidegkomlóst. A szerdai nap felhozatala nagyjából így nézett ki: Anna & the Barbies, Quimby, Bohemian Betyars, 30Y, Middlemist Red, Punnany, Asking Alexandria, Brains, Chase & Status és Dj Jokó.
A fesztiválra még be sem léptünk, de már egy változással szembesültünk, a főbejáratot áthelyezték a Balatonnal párhuzamosan. Ezzel egy kisebb kerülőt okozva nekünk, hiszen az utunkat kordonok keresztezték, így muszáj a Balaton parti sétányon sétálni, hogy megközelíthessük a színpadokat. Apropó színpadok! A két színpad tavalyhoz képest helyet cserélt, a kisebbik ment a nagy helyére és fordítva. Emellett a cirkuszi sátor sajnálatunkra idén nem kapott helyet a fesztiválon, amit nem tartunk a legjobb ötletnek. Egyrészről óriási szerencse kell ahhoz, az idei nyárból kiindulva, hogy ne ázzon el egy fesztivál, másrészt nincs is jobb érzés, mint éjjel betérni ide melegedni és afterozni. Persze fedett helyszínként ott van a 2024-es hely, de az meg sem közelíti a sátrat, befogadóképessége kisebb és csak teteje van, így a meleget is elfelejthetjük. Tavalyról ismert borfalu rész is kihalt a fesztiválról, viszont a régi főbejárat helye mellett igazi búcsús hangulat fogadott, már ha valaki arra tévedt. A kialakításba sok koncepciót nem tudtunk felfedezni, a kiesett helyszín és bódék miatt kicsit üresnek hatott a tér, néhol egymást érték a padok, volt ahol nagyítóval kellett keresni. A mosdók számát tekintve viszont jár egy óriási pirospont, és azért is, mert egyre kevesebb a hagyományos értelembe vett toitoi.
A napot az Anna & the Barbies nyitotta szemtelenül korai időpontban. Ez erősen meg is látszott a közönség számán, de ennek ellenére Annáék odatették magukat, lelkesedésükből nem veszítettek, sőt egy új számot is bemutattak a 7 lépést. A Bohemian Betyars műsorába is belekukkantottunk, a fiúk ugyanolyan őrültek, mint a Művészetek Völgyén. A különbség csak a hallgatóság összetételén mutatkozott meg, itt remélni se mertük azt a circle pit-et amit Völgyben megkaptunk. A terepet a 30Y vette át, ekkor már szép tömeg gyűlt a nagyszínpad elé, ez részben köszönhető annak is, hogy már esteledett, de még így is elég korai időpontot kaptak a fiúk. Beck Zoli a koncert végén a közönségnek ajánlotta fel a maradék borát, de egy szerencsétlen malőrnek köszönhetően az üveg a földre érkezett, így az első sorban álló rajongók szomjan maradtak.
https://www.instagram.com/p/BJgAjJtjjtz/
Nem úgy, mint a Middlemist Red közönsége, mert bizony Nóvé Soma énekes volt olyan jófej, hogy a koncertet megállítsa és leszaladjon egy üveg whiskyért, amit aztán nekünk ajándékozott. De persze nem csak ezért örültünk, hogy őket választottuk a nagyszínpados Quimby helyett. Zenéjük egyszerre folyik össze, de mégis érzékelhető, hogy hol kezdődik és hol végződik egy szám. Sokszor olyan érzésem volt mintha Ian Curtis hangját hallanám és a Joy Division állna a deszkákon. Sokat nem is tévedhettem, hiszen következett az előbb említett zenekartól egy feldolgozás. A show fontos eleme volt a mögöttük megjelenő képi világ és a fények, az ember könnyen elveszett, elvarázsolta azt, még jobban ráhangolódott a pszichedelikus rockra. Kb. 40 perc átállás után, amely amúgy minden koncert között megfigyelhető, következett a sokak által várt Asking Alexandria.
https://www.instagram.com/p/BJn10ZpDEpq/
A szigetes Bring Me The Horizonos csalódás után félve vágtunk bele a buliba, de pozitívan csalódtunk. Az egész zenekar sokkal közvetlenebbnek tűnt, nem beszélve Denis Stoffról aki nem csak barátságosabb, de mérföldekkel jobb hanggal rendelkezik, mint az említett zenekar Oliverje. A zenekarra feltűnően sok fiatal érkezett, kiket kísértek még a szülők, ami egyáltalán nem baj, sőt! Volt szerencsénk olyan Apukákat látni, akik jobban élvezték a koncertet, mint saját csemetéjük, és hangos visszatapssal követelték, hogy Denisék visszajöjjenek még egy kicsit. Kifelé menet még elcsíptem egy ’hát ez kurvajóvolt baszki’ kijelentést egy másik Apuka szájából. Szóval hidd el nem ciki szülővel érkezni egy fesztiválra, hacsak nem attól félsz, hogy nagyobb partyarc lesz, mint Te. Kezdett hűlni az idő, így muszáj volt átmozgatni magunkat, erre a Brainst találtuk a legmegfelelőbbnek. Az éjszakát a Chase & Status DJ settével zártuk, majd egy sohavégetnemérő 4 órás vonatúttal.