Most, hogy augusztus utolsó hétvégéjével lefutott a fesztiválszezon, végre pihenőre küldhetjük a sátrat és a hálózsákot, és rápislanthatunk a klubok őszi kínálatára. Akinek még maradt kiráznivaló a hajában az Asking Alexandria után, az örömmel folytathatja a headbangelést a Skillet Akvás koncertjén. Sajnos a gyors soldout következtében még mi is lecsúsztunk a szezon egyik legzúzósabb bulijáról, így sorstársainknak (is) javasoljuk, vigasztalódjatok velünk az alábbi – egyébként rendkívül ritka és exkluzív – rockerbulik valamelyikén!
Warrel Dane (ex-Nevermore) – Dürer Kert
A kilencvenes évek elején, mikor a tengerentúlon (is) javában tombolt a grunge-őrület, a seattle-i mocsokból hirtelen kidugta a fejét egy zenekar, akik zenei képzettségben és depressziós hangulatkeltésben köröket vert az összes Nirvana-féle garázsbagázsra. A Nevermore először az árnyékban zenélgetve, türelemmel kivárta a csillaghullást, majd 2000-ben végre ők is belekóstolhattak a megérdemelt sikerbe. A Dead Heart In A Dead World egy olyan progresszív, karcos-harapós, mégis szívszorítoan dallamos metal korong, melyet méltán nevezhetünk kortalan mesterműnek. A bandának sajnos bőven kijutott a hányattatásokból is, majd 2011-ben szét is széledtek a zenészek. A klasszikus kiadásának 15. évfordulóján az egykori énekes, Warrel Dane úgy döntött, szólócsapatával exkluzív turnéra viszi az egész albumot: az underground magyar fanatikusai szeptember 15-én csíphetik el őket a Dürerben.
Nevermore – The Heart Collector (live from The Year of The Voyager DVD)
https://www.youtube.com/watch?v=sURC1O8cOzo
Amaranthe – Barba Negra Music Club
A svédek már jó ideje viszik a hátukon az európai metalszinteret, nem meglepő, hogy az elmúlt évek egyik legmegdöbbentőbb produkciója is tőlük érkezett. Az Amaranthe kimeríti a „vattacukormetál” zavaros fogalmát, erről pedig elsősorban az énekesek tehetnek: egy csingilingi hangú cicoid lányka, egy erősen John Cooper-utánérzetű csávó, és egy hörgős viking. A zenészek is beleteszik a maguk részét a kavarcba: röpködnek a metalcore-os breakdownok, a power metal szólók, a még szabad frekvenciaszinteket pedig a rég elfeledett eurodisco slágerek szintieffektjeivel zsúfolják tele – majd nightcore-sebességgel, steampunk image-be csomagolva ránk ömlesztik az egészet. Az Amaranthe november 15-én friss lemezzel és egy újabb szédületesen energikus előadással köszön be a Barba Negrába: a részvétel minden rockzenét temető, újdonságokra éhező kishitűnek kötelező!
Amaranthe – The Nexus
Kamelot – Barba Negra Music Club
Az élő bizonyíték arra, hogy az amerikai metal nem csak groove-ból és üvöltésből áll, ahogy ők azt a Limp Bizkit és a Slipknot óta próbálják velünk elhitetni. A Kamelot szimfonikus power metalja anno valódi kuriózumként emelkedett ki a főként death metal által dominált floridai színtérről, hogy aztán a Dream Theater virtuozitását az europower slágerességével ötvözve, valami igazán egyedi és magával ragadó muzsikát komponáljanak. A zenekar utoljára 2011-ben adott teljes hosszúságú koncertet Magyarországon, így október 13-i Barba Negrás fellépésük számos hazai rajongónak (leginkább nekem) szerezhet örömet.
Kamelot – Sacrimony (Angel of Afterlife)
A francia zenészek számomra mindig is jóval intelligensebbnek tűntek az európai átlagnál – elég csak a Gojira vagy a Lantlós gazdag munkásságát felemlegetni – idén decemberben viszont mindem szürreális hangulat mestere, a cipőbámulós post-rock legelvontabb csúcsán háborgó Alcest tiszteli meg kis hazánkat egy koncert erejéig. A Neige fantázianevű zenemester immáron egy évtizede gyönyörködtet minket éteri dallamaival – ha a hallgató fejest ugrana egy vízesésbe, majd a vízben élet és halál között lebegve egyszerre támadná le a természet összes hangja, akkor tapasztalna az Alcest muzsikájának hipnózisához hasonlót. December 1-jei, Dürer Kertes koncertjükön pedig a hamarosan érkező Kodama album legszebb pillanatai is bemutatásra kerülnek majd.
Alcest – Autre Temps
Szándékosan a végére hagytam a legbetegebbet, hozzájuk ugyanis tényleg csak alapos felkészültséggel lehet közeledni. A Sunn O))) életművét egy naiv hallgató hajlamos fél perc után elintézni „mi ez a szar?” felkiáltással, szofisztikáltabb alany esetén „bizarr” és „ijesztő” jelzőkkel. Nehéz is kapaszkodót találni egy olyan drone doom-black metal keresztezésben, amely eleve tagadja a ritmus és a dallam fogalmát, és szökőévente egyszer használ dobokat. Mi marad akkor? Sistergő-szörcsögő gitárok, artikulátlan korgás-morgás, lélekbe gázoló dalszövegek (néha magyarul!), félórás nihil-eposzokba sűrítve, melyek gyorsított eljárásban ölnek ki az emberből értelmet és érzelmet egyaránt. A szörnyeteg teremtője egy seattle-i páros, tolmácsa pedig az underground világhírű magyar énekese, Csihar Attila. Aki kíváncsi arra, meddig lehetséges kitolni a könnyű(nek mondott)zene határait, tesztelné hallójáratai tűrőképességét, vagy csak egy jóféle hétköznap esti libabőrös borzongásra vágyik, anélkül, hogy bekapcsolná a köztévét, nézzen le az A38 gyomrába szeptember 6-án!
Sunn O))) – Live at Southwest Terror Fest, 2014.10.18.
Se nem exkluzív, se nem ritka egy magyarországi Ignite-koncert, mégis megérdemlik, hogy bónuszként megemlítsük őket. Téglás Zoli komoly honvággyal küzdhet, hiszen világsztár hardcore kalipunk bandájával mostanában évi 2-3x is megfordul nálunk. A idei Rockmaratonos zúzás után az őszi Ignite-turné sem kerül el minket, ám ez alkalommal a zenekar két vidéki klubot – a székesfehérvári FEZEN Klubot, és a debreceni Roncsbárt – választott a szokásos pesti helyszínek helyett. A december 10-ei fehérvári bulira a csapat ráadásul igen találó előzenekart kerített a Paddy And The Rats személyében. Erősen teltház-gyanús esemény, úgyhogy érdemes igyekezni a jegyvásárlással minden dunántúlinak, akik nem akarnak lemaradni az ősz egyik legzúzósabb estéjéről!
Ignite – This Is A War