Az élet ma ismét megmutatta kifürkészhetetlen oldalát.
Hogy miért így és miért most, már nem tudjuk meg.
A legtöbben talán csak a ’Children’ megalkotóját ismerik a mai napig benne, pedig a kezdeti, könnyedebb hangzású dream trance után Robert beleásta magát a keleti világ zenéibe, miközben a progresszív rock, a klasszikus zene és persze az egyre komolyabb mélységekbe nyúló elektronika is meghatározta későbbi munkásságát.
Olyan zenészek dolgoztak vele, mint a világhírű perkás és zeneszerző Trilok Gurtu, az amerikai basszer Bill Laswell, Nitin Sawhney vagy a London Session Orchestra.
1996-ban a talán legnagyobb sikert elért ’Dreamland’ című bemutatkozó albumát már egy jóval kifinomultabb, de még mindig a trance jegyében íródott lemez követte egy év múlva, ám a ’23am’ névre hallgató darab már sokkal átgondoltabb, összetettebb, éppen ezért több figyelmet igénylő alkotás lett, ami pozitív hangvételű és dalszövegű számaival lépett egy komoly szintet a Dreamlandhez képest.
A universal language, we can learn to speak
Talk with the creator, no more hide and seek
Global understanding, an end to all the strife
Seems to me the only challenge that we have, is everyday life
A nagy dobás azonban ezután következett.
2001-ben az Organikkal olyan művet tett le az asztalra, amit ha álmomból ébresztenek is, az elsők között sorolok a legfontosabb lemezeim között. A végig sötét tónusú, ám mesterien összerakott lemez az elektronika és a világzene zseniális elegye. A bő egyórás utazás a létezés olyan mély bugyraiba kalauzol el, ahol megszűnnek a határok és már-már azt érezhetjük, hogy akár odaát is lehetnénk.
A 2004-es Miles_Gurtu című album tulajdonképpen az indiai zenésszel az Organik alatt létrejött remek kollaboráció gyümölcse, ami folytatása a két különböző zenei világ izgalmas vegyítésének , hogy aztán a 2013-ban megjelent ’Th1rt3en’ című albummal ismét visszatérjen a sötétebb hangzáshoz, de már inkább a progresszív rock, mint a világzene oldaláról közelítve azt.
Lemezei, az első kettő kivételével talán első hallásra nehezebben emészthetőek, azonban mesteribbek is.
Művészete végigkísérte az életem, pár éve beszéltünk is, hogy milyen jó lenne szervezni egy fellépést Magyarországra, ami aztán végül sajnos nem jött össze. A napokban aztán eszembe jutott ismét, hogy írok neki, hogy megköszönjem az eddig nyújtott ’támogatást’ és hogy felmelegítsük ezt a magyar fellépést is.
De ő ma azt ‘üzente’ a világnak, hogy a testi formájában nincs többé köztünk.
Robert a kevés európai zenészek egyike volt, aki egy magasabb tudatból írhatta zenéit és képes volt közvetíteni is azokat. Rendkívüli érzékenysége volt az alkotáshoz, ha valaki igazán figyelemmel hallgatta számait, azok az ember legbelsőbb énjét szólították meg.
Ma tovább utazott a másik oldalra, így most az maradt csak, hogy megköszönjem, amit adtál nekem és a világnak Robert.
Köszönöm barátom. Jó utat!
Roberto Concina aka Robert Miles
(1969 – 2017)
https://www.youtube.com/watch?v=Fud7utozSAs