Most 1997-et írunk, vagy 2017-et? Nova Rock második napi beszámoló

Nickelsdorf, csütörtök, 18:30, 30 fok, gyenge szél és hatalmas por, de a frissen csapolt sör még mindig hűvös. Majdnem minden ideális ahhoz, hogy ismét belépjünk a hatalmas Nova Rock kapu alatt a fesztivál helyszínére és belevessük magunkat a második nap forgatagába. Lesz itt Blink 182, In Flames, Pendulum, Good Charlotte. Kezdésként mi az Alter Bridge-et választottuk.

Illetve a Blue stage előtti kikopott füvet, ugyanis ide helyeztük le hátsó felünket, hogy belehallgathassunk az Alter Bridge-be, lássuk hogyan is nyomják Orlandoban a kemény rockot! Az igazság azonban az, hogy a színpadon zajló dolgok csak háttérzeneként funkcionáltak a fantasztikus látványhoz, amit a lemenő nap nyújtott. A környéken mindenfelé hatalmas szélerőművek, a két színpad között lebukó nap.. egyszerűen gyönyörű volt, nézzétek csak:

Csoda, hogy inkább a látvánnyal laktunk jól és nem a zenével? Pedig nyomták a színpadon rendesen a bulit, még ha az amúgy sem nagy tömeg nagy része hozzánk hasononlóan inkább háttérzenének választotta ezt a koncertet az első sörök mellé.

Este nyolc körül terepet váltottunk, átcaplattunk a Red Stage-hez, ahol épp a Mastodon zúzott igen tisztességesen. Miközben vonultunk, feltűnt (a tegnapi tapasztalatokkal együtt), hogy azért általában a hazai fesztiválok étel-ital felhozatala sokkal erősebb, mint a Nova Rock-é. Itt persze nem egy Sziget-féle sokszínű ételkínálatra vágyna az ember, tökéletes a pizza-lángos-fagyi vonal, de azért egy fokkal lehetne nagyobb a választék. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki nem sörözne, hanem neadjisten borozna, annak csak sok sikert tudunk kívánni. Kifejezett boros pultok nincsenek (csak a Press-VIP-ben), mindenhol egyféle folyó borból lehet spritz-et kapni, ami egy az egyes higítású fröccsnek tűnt leginkább. Nem kóstoltuk, de nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek, a választék pedig végképp nem.

Szóval, Mastodon! Tökéletesen rendben volt ez a buli, nyoma sem volt annak, hogy az előző években gyakorlatilag minden Mastodon koncert iszonyú kellemetlen volt. Tisztes zúzás a félhomályban (por és naplemente), így kell ezt!

Pontosan nem tudjuk megmondani, mi volt a terv, de tény: a remek Mastodon után a Blue Stage felé vettük az irányt, ahol a Good Charlotte-ba futottunk. Be kell vallanunk őszintén, még évekkel ezelőtt, tizenévesként sem sikerült igazán komolyan venni a magukat nagyon is komolyan gondoló együttest. Ez persze nem zavarta a közepes méretű tömeget, akik összegyűltek a színpad előtt, őket láthatóan nem fogta el az önkéntelen nevetőgörcs a banda hallatán. Inkább hagytuk is őket tombolni, mi pedig a söröspultok felé vettük az irányt, majd feltankolva ismét a Blue stage következett, megérkezett a Pendulum.

Abba most ne menjünk bele, hogy egy Pendulum-szerű zenekarnak mi keresnivalója van a Nova Rockon, maradjunk annyiban, hogy ha pár éve a Prodigy is okés volt itt, akkor idénre jó lesz nekünk a szegény ember Prodigy-ja is. Mármint elnézést, nem nekünk, mi az ilyen majomkodást nem bírjuk, de úgy tűnik ennek is van közönsége, ők maradtak is a Blue stage előtt, mi a Red felé vettük az irányt egy jó kis In Flames-es lökdösődésre.

Persze lehet szidni az In Flames-t, hogy lejtmenetben vannak és ez már nem az igazi, de őszintén szólva egészen rendben volt ez a koncert nagyjából a 3/4-ed részéig. Akkor ugyanis az addig egész feszesen és jó ívben haladó koncerten kaptunk egy 3 perces sztorit arról, hogy volt egy csávó, akinek a hétvégén lett volna az esküvője, de sajnos meghalt a srác, így az esküvő helyett temetés lesz a hétvégén. Mindezt sikerült úgy előadni, hogy nem tört elő mindenkiből a YOLO érzés és bulizzunk egy kurva jót, hanem inkább az apátia és a depresszió ült rá a közönségre. Köszi, ezt most miért kellett? Vagy miért így kellett? Ha már így sikerült elűzni a jó hangulatot, mi is inkább irányt váltottunk és magunk mögött hagytuk az addig egyébként remekül alakuló koncertet.

Kezdett ugyanis a Blink 182 a Blue stage-en! Fiatalkorunk nagy kedvenceiről van szó, így nehéz is őket hova tenni már huszon-harmicéves fejjel. Az ilyen zenéből nagyrészt a huszas évei elejére kinő az ember és inkább már csak a nosztalgiafaktor működik ezen esetekben – na ez a nosztalgiafaktor működött itt például kurva jól. Semmi pofázás, csak a zene, az viszont tökéletes hangzásban és előadásban. Egy pillanatra szinte mindannyian ott érezhettük a VBK ízét a szánkban – ha másért nem, azért mert a mellettünk ugráló punk kicsit leöntött minket vele. De kit érdekel ez? Végre egy pár percre újra tinik lehettünk, ha már ez a színpadon álló három fickóról nem is mondható el sajnos – ők ugyanis kurvára megöregedtek. Viszont mindebből semmi nem mutatkozott meg, ez igen, így kell végignyomni azt a másfél órát (a nemzeti 11 is eljöhetett volna egy ilyen koncertre az andorrai meccs előtt, hogy lássák, hogyan kell tisztességesen hajtani 90 percig)!

Egy kimaxolt Blink koncert után hazafelé még benéztünk a Slayer koncertjére. Őket még a megboldogult Hegyalján láttuk jópár éve, el is ismerjük a munkásságukat, de valahogy ezt a produkciót abban az időpontban (hajnali 1 tájékán) már nem tudta befogadni a testünk, így jobbnak láttuk a sátor felé venni az irányt.

Összességében a mai este zenei felhozatalát tekintve simán lehettünk volna akár 15 vagy 20 évvel korábban az időben, ugyanezek az együttesek megállták volna a helyüket. Nem azt mondom, hogy bezzeg régen minden sokkal jobb volt, jó volt ez így is, csupán érdekes, hogy több, mint egy évtizede is ugyanezekre a zenékre pöröghettünk ugyanígy. De ez már egy másik cikk témája lenne.

Az este szerintünk (köszönhetően az In Flames-nek és a Blink 182-nak):

Előző napi beszámolónk erre, hamarosan jön a többi napról is a cikkünk!