Június 28. szerda, délelőtt 11 óra. Verőfényes napsütésben, három barátom társaságában, célba vettük Sopron-t, illetve először egy Pereszteg néven futó kis falut, ahol a többiek foglaltak egy jópofa, hangulatos kis parasztházat szállás gyanánt. Az út röviden: három és fél óra, nem működő klíma, és non stop Ellie Goulding.
Viszont volt hideg ital, és dohányzás a hátsó ülésen ( ezúton is köszi Máté J ). Mondhatni hamar ledaráltuk az utazást, becsekk a szálláson, némi folyadék bevitel, taxi, majd megérkezés a fesztivál bejáratához. Itt további ismerősökkel, barátokkal találkoztunk, nyílván ment az örömködés, egymás üdvözlése, sztorizgatás. Sajnos sikerült is lekésnünk a The Devil Wears Prada fellépését. Személy szerint zsinórban a hetedik VOLT Fesztemen jelentem meg, de még mindig hatalmába kerít egy olyan érzés amit csak Sopron, és a VOLT tud nyújtani.
A voucher karszalagra váltása után, azonnal egy sörös stand, majd a nagyszínpad felé orientálódtunk, ahol éppen az amerikai Of Mice & Men csapott a húrok közé. Volt szerencsém látni már őket 3 éve a Linkin Park előzenekaraként Bécsben, illetve két hete a Nova Rock-on is, viszont sem akkor, sem most a VOLT-on nem alkottak maradandót számomra. A zenekar lelkes volt, látszott rajtuk, hogy oda akarják tenni magukat az első magyarországi fellépésükön, természetesen a hazai rajongók is abszolút kitettek magukért, és összességében egy pofás kis kora esti „mókázást” hoztak össze.
A folytatásban a „kisebbik nagyszínpad” felé vettük az irányt, ahol az általam roppantul kedvelt, Szabó Balázs Bandája vette kezelésbe a szép számú közönséget. Bátran írhatom, hogy hozták a kötelezőt, irtó jól szólalnak meg élőben, természetesen felcsendült az összes közönség kedvenc, a Hétköznapi, Zaj, Megmozdultam és persze Radnóti Bájoló-ja is. Bravó Balázsék,így kell egy korrekt, vérpezsdítő fesztivál szettet tolni !
A következő etapra maradt a nap fő fellépője, az angol énekesnő Ellie Goulding. A nagyszínpad előtti küzdőtéren több tízezer ember várta, hogy megjelenjen a színpadon a bájos előadó, köztük én is, még ha előzetesen számomra nem volt a top három legjobban várt fellépői között. Azt kell, hogy mondjam, igazán maradandó és pozitív élményeket szereztem, rengeteg számot ismertem ( nyilván leginkább a rádióbarát, populáris műveket ) A koncert egy minimális késéssel kezdett, bár ettől függetlenül is lenyomta a kicsit több mint másfél órás szettjét. Sorra kaptuk a slágereket a Lights-tol az Animal-on keresztül az Outside-ig. A koncert egyik fénypontja mindenképpen az akusztikus verzióban előadott Devotion volt. Ellie mindvégig mosolygott a koncert alatt, igyekezett hangot adni annak, hogy mennyire nagyon jól érzi magát Sopronban, bár ez teljes mértékben látszódott is rajta. A koncert vége felé szállította az igazi őrületet, amikor szépen sorban megérkezett az I need your love, a Burn, és a Love me like you do. Méltó lezárás, egy profin összerakott, precízen előadott headliner koncertnek. Őszíntén, túl sokat nem vártam a koncerttől, kicsit féltem, hogy hasonlóan alakul majd mint tavaly Rihanna fellépése a Szigeten, de sikerült egy sokkal másabb, pozitívabb irányba terelni a koncert egészét.
Éppen, hogy Ellie levonult a nagyszínpadról, a kisebb emelvényről ismerős strófákat véltem felfedezni: „Nincsenek válaszaim, én is befelé lesek…” igen, már kezdett is a Vad Fruttik. Személyes kedvenceim a tőlük megszokott energiával vágtak bele a viharosnak ígérkező koncertbe. Akik tavaly ott voltak a Fruttik VOLT-os fellépésén, joggal gondolhatták, hogy a történelem megismétli önmagát. Mindössze hat számot játszottak Válaszok nélkül, Kollázs, Goa, Túl kemény, Lehetek én is, Éjszaka és a vihar ismét lecsapott, hatalmas erejű szél és óriási mennyiségű eső kiséretében. A koncertet félbeszakították, a hangszerek beáztak, Marci pedig azt javasolta, hogy próbáljunk fedett helyre húzódni. Ez meg is történt, a színpad előtti tér pillanatok alatt kiürült, csak az igazán elvetemült fanatikusak maradtak ott még egy kicsit, hogy Fruttik nótákat daloljanak J
Kicsivel több mint fél óra elteltével, amikor a „Vihar lecsendesült..” visszatértek a srácok még három szám erejéig, és végül sikerült lezárni ezt a mindenképpen felejthetetlen koncertet. Igazából vártam azt is, hogy az aktualitásoknak megfelelően Marci elénekli az Esti Kornél Rohadt eső-ét de ez sajnos kimaradt. Pedig igazán stílszerű lett volna.
Az éjszaka hátralévő részében előttünk állt még egy Wellhello koncert a nagyszínpadon, illetve egy Intim Torna Illegál fellépés is. Az előbbi zenekar óriási népszerűségnek örvend, főleg a fiatalok körében, bár elég vegyes összetételű volt a közönség. Becsületesen elénekeltük a klasszikus slágereket, ki-ki a maga módján, sör mellé abszolút befogadhatóak voltak a srácok, sőt hazai viszonylatban mindenképpen full profi előadást láthattunk. Pohár üres, megtölt, majd irány a ( nekem még Jana színpad ) hiszen mindjárt kezdenek Intim Tornáék. A banda megint csak nem vallott szégyen, közel éjjel 2-kor hihetetlen módon tudta felpörgetni a tekintélyre méltó tömeget, akiket az sem zavart, hogy az eső újra lecsapott. Véleményem szerint egy ilyen zenekarnak mint az Intim Torna Illegál, inkább van létjogosultsága éjszaka egy kisebb színpadon, mint mondjuk matiné időben egy nagyobb színpadon, még ha sokan oda kívánták őket. Ha ízig vérig fesztivál zenekarról beszélünk nekem az elsők között jut eszembe az ITI, ezt most is bizonyították, hogy miért.
A záró akkord, az egyik legkellemetlenebb és legfájóbb epizód, hajnalban indulni haza. 8 óra zötykölődés, vonaton, buszon, de az előzmények kompenzálták mindezt. Bár az egyik szemem sírt mert, úgy kellett otthagynom a fesztivált, hogy még van három teljes értékű nap, a másik viszont örült, hogy amit 6 éve elkezdtem azt idén is tudtam folytatni. Jelen voltam Magyarország méltán egyik legjobban szeretett és kedvelt fesztiválján. Köszi VOLT!
