A nap, amikor Sean Paul fellépett az EFOTT-on | beszámoló, EFOTT-péntek

A fesztivál negyedik napján, pénteken kora délután érkeztünk meg Soma barátommal a Velencei-tó partjára, ahol első körben villámgyorsan hozzájutottunk a karszalagokhoz ( nem úgy mint a később érkezők ) majd célba vettük a kempinget, egy határozott sátorállítás után pedig pillanatok alatt a fesztiválozó nép között találtuk magunkat, természetesen hideg sörrel a kézben. Apropó sör. Itt emelném ki azt a roppant meggyőző dolgot, hogy egy korsó sör bizony nem 0,5 liter volt ( nem, még csak nem is 0,4 mint egyes prémium (?) fesztiválokon ) hanem 0,6 liter. Azt hiszem a +20%-nak nem volt olyan ember aki ne örült volna J

A festipay feltöltés, majd a helyszín feltérképezése után, egy rövidke kitérőt tettünk a városba, meglátogattuk a tavaly óta szívünkhöz közel álló kis pub-ot majd „régi” Szigetes sátorszomszédokkal vegyültünk egy-két korty ital erejéig, ( akik külön kérték, hogy legyenek megemlítve, szóval sziasztok Gabika és Ramika J )

Az első koncert amire iszkoltunk egész véletlenül a Vad Fruttik volt, akikről ha akarnék sem tudnék negatív hangvételűen írni, nézzétek ezt el nekem. A zenekar ismét bebizonyította, hogy miért tartják őket az egyik legjobb élőben megszólaló együttesnek. Külön kiemelném, a szettet, lévén, hogy kedvenc bandámról van szó, figyelemmel kísérem az aktuális koncerteket, talán még meg is jelenek, és örömmel nyugtázom, hogy nem önmaguk ismétlése, minden fesztiválon ( nyílván egy gerinc azért van ) más-más dalok kerülnek elő a repertoárból. Személy szerint én még emlékszem olyan bulikra ahol a Sárga zsiguli – Limonádé – Boroskóla – Rió tengely adta a koncert alapját, manapság erre már sajnos (?) nincs túl sok esély. Likó Marci ismét hozta a tőle megszokott formát, történt ugyanis, hogy a koncert közben megjelent a közönség között két hatalmas nagy felfújható gyümölcs valószínűleg a Lidl gondozásában, egy banán illetve egy paradicsom. ( vad fruttik ? ) Aztán amikor épp a Túl kemény című dalba kezdtek bele, Marci megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó énekelni. Felszólította a népet, hogy „Tüntessétek el ezt a cirkuszt innen nagyon gyorsan”- a cirkusz eltűnt, Marci újra énekelt, így mindenki boldog volt.

Az este húzóneve a jamaikai featkirály Sean Paul volt. Hivatalosan 21.45-kor kellett volna megjelennie a színpadon, viszont a rengeteg napijegyes, csak nagy nehézségek árán, iszonyú lassú tempóban jutott be a fesztiválra, így a szervezők kicsit csúsztatták a kezdési időpontot, kb. 30 perccel. Az, hogy végül mindenkinek sikerült e időben bejutni nem derült ki, viszont fél 11 előtt elkezdődőtt a fellépés. Elkezdődött, és személy szerint döbbenten figyeltem, hogy most ez akkor mi is ? Úgy éreztem magam, mint egy falunapon 18:00-ás idősávban, a hangosítás egyenlő volt a nullával, kb. mindent jobban lehetett hallani mint a nagyszínpadot. Persze Sean próbált fasza csávó lenni, percenként lőtte el a „hey Hungary” hergelést, majd gyorsan belekezdett a nagysikerű, Sia-val előadott Cheap Thrills-be, ami rosszabbul szólt mint egy lejátszón. Ez volt az a pont amikor többet nem kértünk belőle, és inkább egy másik színpad felé vettük az irányt. Nekem ez nagyon kevés volt, ellentétben persze azokkal akik a Long Island Ice Tea-t szívták vödörből, és pörögtek céltalanul. Bár őket szerintem az sem zavarta volna ha Sláger Tibó haknizik a nagyszínpadon.

A következő állomás a Rauch aréna volt, ahol még sikerült elcsípnünk a Kiscsillagot és a méltán híres Kockacukor című szerzeményüket. Sajnos ez volt az utolsó szám, hiába kívántuk vissza Lovasit és bandáját, nem fért bele több. Az aréna következő fellépője az Intim Torna Illegál volt, akikről már írtam itt a fesztblogon, túl sok újat nem tudok hozzájuk fűzni. Egy zenekar akiket abszolút nem kell véresen komolyan venni, viszont kérdem én, hol maradt Éva mendes, és az Albérletem ? Mindezek nélkül is sikerült megbolondítaniuk az arénában összegyűlt szép számú tömeget, volt közös Lyuk vágás a kádba, Hiába (?) néztünk a mögöttünk álló csodaszép szőke lányok szemébe, együtt tekertük kedvenc mindenünket, majd látogatást tettünk a Mennyország kapujába is. A pénteki nap egyik, ha nem a legjobb bulijáról beszélhetünk !

A folytatásban igyekeztünk csillapítani a szomjúságunkat, sikeresen lekéstük a Kozmix világraszóló műsorát, majd a Berentzen színpad rock disco-ján simán elvegetáltunk reggelig olyan klasszikusokkal egyetemben mint a Linkin Park, Nirvana, AC/DC és egyéb populárisnak mondható, gitárközpontú zenekar. A vége abszolút eszméletvesztés, már javában felkelt a nap ( tóparti napfelkelte nem jött össze L ) jobbnak láttuk a kemping felé venni az irányt és rápihenni az előttünk álló zúzósnak ígérkező szombatra.