Mi így láttuk a Művészetek Völgye első három napját, kicsit megkésve, az élményeket feldolgozva, most beszámolunk róla. Idén rendezték meg 27. alkalommal a Művészetek Völgyét, melynek hosszú idők óta már „csak” Kapolcs-Vigántpetend-Taliándörögd hármasa szolgál otthonul.
Szálláshelyünket Taliándörögdön a Napfény Camping nyújtotta, melyet bátran ajánlunk mindenkinek. A múlt évből okulva, már tavaly eldöntöttük idén elhagyjuk Kapolcsot, máshol állítjuk fel sátrunkat. Jobban nem is választhattunk volna, jövőre is vissza fogunk térni ide. A kemping kellemesen lankás, felszerelve minden földi jóval (hűtők, mikró, rendes zuhanyzók és mellékhelyiségek, rezsó, konnektorok, wifi és nem utolsó sorban tisztaság és egy tündéri kutya), de a kisebbeknek is tartogat homokozót és hozzá játékokat. Fesztiválhangulattól feltüzelt szakácsjelölteknek pedig kiépített tűzrakó helyeket.
https://www.instagram.com/p/BW-kjlhF5Jg/?taken-by=fesztblog
A sátrunk felállítása után nyakunkba vettük Dörögdöt, első állomásunkat a kisbolt jelentette, ahol kellő folyadékutánpótlásunkról és útitársainkról gondoskodtunk, hogy felszerelkezve kirándulhassunk el a Szent András Romhoz, azaz a Klastromhoz, amely pár éve még fesztiválhelyszínként működött. Reméljük, a jövőben újra koncertek otthona lesz, egy különleges atmoszférájú hellyel lett szegényebb a fesztivál. Miután kinosztalgiáztuk magunkat a rom falain ücsörögve, elindultunk Kapolcs felé, hogy jegyeinket átváltsuk karszalagra. Kapolcson ekkor már javában zajlott az élet, így beolvadtunk mi is a forgatagba és be-betértünk néhány udvarba nézelődni. A Kaláka udvarba is így jutottunk el, ahol lehorgonyoztunk, hiszen Lackfi János vendége aznap Szabó T. Anna volt, a versek közé pedig a Kaláka zenekar csempészett zenét. Az este Dörögdön folytatódott, a Katica büfé kertjében meghúzódó Elevenkertben, itt vártuk esténk fő fellépőjét, a Szabó Benedek és a Galaxisokat. Várakozásunk gyümölcse beérett, Benedeket, a frontembert ilyen felszabadultan még nem láttuk színpadon. Koncert után a Kocsor-házba siettünk, mely idén a Fonó udvarral forrt össze, így nagyobb színpaddal és még több programmal várta a látogatókat. Napunkat a Tökéletes Helyettesek zárták, kik felidézték a Kispál koncertek emlékeit.
https://www.instagram.com/p/BXNyBiMFvjj/?taken-by=fesztblog
Másnap csordultig telt élettel Kapolcs és Dörögd utcái, udvarai, ami nem meglepő, hiszen az est erős programmal kecsegtette a fesztiválra kilátogatókat. A 30Y-ra igyekvőknek nem kellett estig várniuk, hogy Beck Zoliékkal találkozhassanak, mivel délután négykor a Faluház udvarán Vadonlesős, azaz kisállatos motívumokkal díszített egyedi zenekari pólókat szitáltak az érdeklődőknek. Ezután a faluház termében tartottak pódiumbeszélgetést, illetve filmvetítést barangoló barlangász élményeikről. Mi ezt sajnos már nem várhattuk meg, indulni kellett a Kaláka udvarba, hogy időben odaérjünk, s helyet foglalhassunk. Lackfi aznapi vendége nem kisebb személy volt, mint Müller Péter Sziámi költő-dalszerző-énekes. A Zenés Versimpró jobb hangulatban el sem telhetett volna, Sziámi felszabadult, s bohókás volt, ahogyan a színpadon koncert közben csak ritkán láthatjuk. Úgy tűnik, a völgyi levegőbe lehet valami, ami nem csak a fellépőkre, de fesztiválozókra is jó hatással van. A versudvarból aztán az éhség szólított el minket, hogy egy sajtos-tejfölös lángossal elhallgattassuk azt. Utunk a Panoráma Színpadhoz vezetett, ahol a délután még textiljeinket festegető zenekar már javában hangolt. Szembetűnő, hogy ezen a helyszínen drasztikusan lecsökkent az árusító bódék száma, szám szerint két italosra és két ételesre. Ez valljuk be igen csak karcsú, de kárpótolt minket a Fóti csapoltsörök választékának sokasága. Elérkezett az idő, Beck Zoliék a színpadra léptek és beleadtak mindent, amit csak lehetett. A koncert végén harmadszor is sikerült a közönségnek visszatapsolni a fiúkat egy szám erejéig. Ez a nap a lemondásokról szólt, most a Hiperkarmáról mondtunk le a Ricsárdgír javára. Gyorsan csigabuszra pattantunk, hogy időbe odaérjünk a dörögdi Elevenkertbe, ahol már népes rajongótábor, egy koala és egy felfújható krokodil várta a koncertkezdést. Ebből már sejtettük, hogy mi vár ránk: egy kemény trashbuli, ami már-már olyan rossz, hogy az jó. És ez így is lett. Az esténket újra a Kocsor-ház zárta.
https://www.instagram.com/p/BW3R4RdlHoG/?taken-by=fesztblog
Vasárnap elérkeztünk utolsó völgyes napunkhoz, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a napunk lassabban indult. Csak késő délután indultunk át Kapolcsra, hogy a Muharay Udvarba időzzünk egy kicsit, ahol horvát hagyományokat bemutató népdal- és tánccsoportot láthattunk. Utolsó nap lévén megpróbáltuk az addig kihagyott udvarokat és kiállításokat felkeresni, ezért a kora esténk jobbára bolyongással telt. Aztán elérkezett az idő, a Panoráma színpadon már az Anna & the Barbies hangolt, pár sörrel a kezünkbe a kordonhoz is siettünk. Annáék mint mindig, most is egy energiabombát csaptak le ránk. A közönség soraiba idén is lelátogatott, majd egy erős férfiember nyakába kérezkedett, hogy onnan ölelgesse végig rajongóit. A Panorámát a Quimby zárta, melyet mi már nem vártunk meg, visszahúzódtunk inkább Dörögdre.
További képeinket eléritek Instagram profilunkra kattintva!