A hosszúhétvége általában egyenlő a kikapcsolódással és nyugalommal a legtöbbek számára. De nem nekünk! Hisz ebben a röpke 4 napban szó szerint a bőség zavarában szenvedtünk, kiváltképp hétfőn, április 30-án. Mondhatni, a lehető legpraktikusabbra ütemezték az eseményeket, ugyanis a tánc világnapja (ápr. 29.) és a munka ünnepe közé beékelődve ez hétfői nap egyfajta tetőpontja volt így a hosszúhétvégének.
Csak az A38-on egy kisebb feszt kerekedett a Nouvelle Vague, Joep Beving és Klangkarussel vezényletével. Ám a vonzó nevek ellenére mi mégis a Dürer Kert, majd pedig a Corvin Club felé vettük az irányt, hogy ellazuljunk a Tender-re, később pedig megőrüljünk Misanthrop-ra.
Fél 8 után pár perccel értünk oda az egykori Pártfőiskola bejáratához. Első útunk természetesen a pulthoz, majd a mindig hangulatos belső udvarhoz vezetett. Aztán egy húsz perc után megindultunk befelé, hogy a szokásos színpad előtti téren mozoghassunk majd. Ahogy átléptük a 9 órát, számomra meglepő módon, kezdett megtelni a Kisterem. És ekkor gondolkodóba estem. Nem tudtam eldönteni, hogy a nevetségesen olcsó, 1500 forintos belépő mellé járó indie-re hajazó elektro-pop vonzotta be a hallgatóságot vagy csak full house van a Városligetben Bódi Gusztiékon.
[AdSense-A]
Kisvártatva, 20 perc után, a közönség soraiból előtört a két londoni srác mögöttük a kamerással, aki a zenészek színpadra érkezést követően pont beállt elém. Ez csupán 10 percig volt zavaró, utána már én is átadtam magam a közel egy órás lassított tempós dülöngélésnek. Rögtön az Afternoon-nal kezdtek, ami igazából megalapozta és kicsit előre is vetítette a koncert további hangulatát, azt az ívet, ami a dalaik többségén megfigyelhető volt; érzelmes, hosszan kitartott, visszhangos akkordok, háttérben végig a falzett, majd a crescendo és a következő dal. Ami nagyon is működött. Körbenéztem és minden második ember a zenekar lelkesedésével felvértezve mormolta a sorokat és táncolt. A dobos is, ahogy tudta, paskolta (igen, furcsa, de valósággal, mintha egy fenék lett volna) a cintányérokat. A fiatal, Kinder bajszos énekes láttán pedig patakokban állt a tánctér (a hölgyek kiöntött söreitől természetesen). A koncert vége felé aztán bedobták legismertebb dalaikat; a Nadir-t és az Outside-ot. Összességében jól játszották a fiúk, élvezetes egy órának lehettünk részesei. Ami sikerük végső kulcsát jelentette, az a közvetlenség. Ugyanis a koncert után aláírásokat osztogattak, leálltak mindenkivel beszélgetni, fotózkodtak a rajongókkal és készségesen válaszoltak a „How old are you?” és a „Do you have a girlfriend?” típusú kérdésekre is. Mi ezen lehetőségek egyikével sem éltünk, csak elhoztuk a setlistet:
Kilépve az udvarra konstatáltuk, hogy az „aranyeső a szép kis házra” a Dürert is elérte, hiszen volt egy kisebb zápor, amiből nem sokat tapasztaltunk bentről.
Ezt követően buszra szálltunk, hogy a Blahára érve megnöveljük az eddigi BPM-ek számát.
Most voltam először Budapest egyik techno fellegvárában, ezért a bejutást követően alaposan felderítettük az épületet.
11-től, a kapunyitással egyidőben, MVRK és Incident pakolta a finom kis beateket a „villanyrezsóra”, kellően felmelegítve a Corvin közösségét. Aztán a B2B végéhez közeledve a staffok jófejségének köszönhetően leugrottunk a mekibe egy kis csibeburger utánpótlásért. A felfelé tartó lépcsőzést követően visszaértünk Halogenix-re és nagy meglepődésünkre az első pár sort leszámítva nem nagyon volt mozgás. Nagyrészt egyhelyben álltak az emberek és a fejük felett futó karácsonyi égősorra emlékeztető díszen akadt meg a tekintetük, vagy kint a tetőn voltak és beszélgettek, pöfékeltek, söröztek. És sajnos, mi is a többséghez tartoztunk. Voltak kifejezetten pattogós részek, de a remek mixelés mellett sokszor átment monotonba a szett így a másfél óra alatt.
A Bladerunnaz profizmusának köszönhetően sikerült pár óra alatt pótlást találni a kórházba került Emperor helyére az egyik hazai közönségkedvenc, Misanthrop személyében. Az ő színrelépése gyakorlatilag mintha kicserélte volna az addig – valószínűleg a sörtől – padlóhoz ragadt embereket. Már az első pár perc után érezni lehetett, hogy ez kellett mindenkinek, ezért jöttek ma; a neurofunk miatt. Nevéhez hűen pedig egyből az idegrendszerre hatott és mindenkit megőrjített. Jól bevált recepttel dolgozott a Neosignal társtulaja: olykor eszeveszett darálás, néhol egy-két trap-es átkötés, eufórikus, jól felépített drop, de lényeg, hogy egy kiéhezett közönséget jóllakatott egy nagy adag neuroval.
És bár néhányan talán kicsit csalódottan és szomorúan érkeztek a headliner, Emperor kiesése miatt, de a szervezők a tőlük telhetőt hozták ki a buliból és a végére azért egy jó kis veretés kerekedett az estéből.
Igaz, még hátra volt Jade és SiN, de kellően fáradtak voltunk ahhoz, hogy akár állva elaludjunk, szóval megelőzve a bajt inkább nyugovóra tértünk.
