Ebbe még a Duna is beleremegett!

Pénteken tartotta a tavalyihoz hasonló tavaszi évadzáró buliját a Bladerunnaz, melyre nem kisebb nevet hívtak el, mint a neuro egyik nagy ászát, Mefjus-t, aki egy hónapja megjelent albumát, a Manifest-et mutatta be nekünk. Mivel nemcsak a hazai közönség, de az én egyik kedvencem is, ezért mindenképp ott volt a helyünk és ha már arra jártunk, be is számolunk a történtekről.

Szép kis d’n’b délutánban lehetett része pénteken az A38-ra látogatóknak, ugyanis a szóban forgó event előtt a két hete indult és minden pénteken 5-kor kezdődő Friday általi lágy törtütemekre ringatózhattunk a Duna hullámain. Múlt péntek délután MVRK után Statik, majd Incident uralta a pultot, majd 23:30-kor a koncertterem ajtajai is megnyíltak, ahol Dub Personal hangolta át a korán érkezőket.

Az előbb leírtakból sajnos én semmit nem tudtam megtapasztalni, mivel 11-ig még meg kellett írnom és el kellett küldenem a szemeszter utolsó beadandóját, így csak jóval utána tudtunk megindulni. Egy utcai verekedés és néhány kéregető után el is értük célunkat és a parton megpihenve elfogyasztottuk folyékony kenyerünket. Ezt követően jutottunk fel a hajóra, ahol basszusszerető társaink tömkelegével találkozhattunk szembe.
A tömeg ellenére sokan még így sem jutottak fel, ugyanis közvetlen a kapunyitás előtt már kint volt a ’sold out’ tábla.

A terembe érkezve Mindscape szettje csapja meg a fülünket és kényszerít heves fej- és lábrázásokba. Ekkorra már szép számban gyűltünk össze. A spinback-ekben és a katartikus dropokban sem szűkölködő egyveleg elérte a hatását; a tánctér csordultig megtelt, az embereket pedig úgy felpörgette, hogyha a hajó nem lett volna kikötve, akkor az Artemovszk 38 már rég Belgrádnál járt volna.

Mefjus pult mögötti megjelenése után pedig már valószínűleg a Fekete-tengernél kebabozna. Várható volt, de a tavalyi akváriumos bulijához hasonlóan most is egy szép hering-party kerekedett, aminek közepén ismét egy átjárót képeztünk az előre tolakodók és a távozók közt. Az őrületes csörömpölés viszont nem állt meg, sőt!  Az album, amin nagyon érződik a Noisia-hatás, legkedveltebb trackje, az If I Could már viszonylag korán lement, de a régi kedvencek, mint például a Blitz, a Pulsation, a Sunday Crunk-es remixe vagy a himnusszá vált Suicide Bassline is felcsendültek. Viszont lehet, hogy velem van a baj, de Maksim MC és alapjáraton az „emszík” jelenléte nem különösebben befolyásolják egy buli megítélését számomra. Ez most is így történt. Ellenben Mefjussal, akit végig felszabadultnak láttam és szemmel láthatóan élvezte is a mixelést. Ez lehet, hogy az új albumának a hatása, ami saját bevallás szerint egy kaland volt és megírása alatt térképezte fel a zeneírás más területeit. Mindenesetre tényleg sokszínűre és nem utolsó sorban nagyon darálósra sikeredett ez az album és a hazai közönséget is áthatotta.

Bő egy óra után következett a váltás; Phazer és Cybershot váltogatták egymást, amit már nem vártunk meg, mivel már nagyon fáradtak voltunk akkorra. Ami viszont megnyugtató volt, hogy nem mi voltunk ezzel egyedül így. Jó néhányan már a villamos váróban elaludtak.

Összeségében nagyon jól éreztük magunkat és várjuk a BLZ nyári open air folytatásait.