Világegyetemista bálba volt meghívójuk az alternatív zene régi és új szerelmeseinek június első napján a Kobuci kertbe. Müller Péter Sziámi és barátainak műsorára rengetegen felvették hát „báli” ruhájukat, pár évtizeddel fiatalabb énjüket és végigtáncolták a nyolcvanas évek legnagyobb underground slágereit.
Nyolc előtt pár perccel érkezünk Óbudára, ahol egy laza eső utáni friss hangulat, a Kobuci kertbe lépve pedig tombolajegy és rengeteg ember fogad. Beállunk gyorsan sörért, meg Kobuci szendvicsért a sorba, de kapkodni nem kell, az est főszereplője rendeli még előttünk éppen a vacsorának valót. Mindenki kényelmesen iszogat, beszélget, kiváló az aurája a kertnek, már az elején érezni, hogy jó helyen leszünk ma este.
Hát még akkor, amikor rögtön a „Ha (Előrelátó csecsemő)” dallamai csendülnek fel elsőként, amire a leghátul fröccsöző ötvenesek is rögtön a színpad felé veszik az irányt. Mélyről építkező, sötétből a fény felé mutató szövegek, baljós, egyre határozottabb tempójú zenei extázis katartikus mélységekkel.
Nyitánynak elég ütős is, úgyhogy a kellő szarkazmussal rendszerkritikus „államosítani kéne” perdíti táncra inkább a népet először, majd lassan érkeznek a bál meghívott díszvendégei.
Az örökké fiatal, kortalan Bárdos-Deák Ági lép színpadra, hogy elénekelje, vagy inkább elüvöltse nekünk az egyik URH gyöngyszemet, a „Vigyetek el-t”.
„El akarok tűnni
De nem innen
Hülyeség volna szerintem
Itt, ha vesztettem is
Jól jártam
Itt van egy híd a folyón
Hosszában”
Majd jönnek szép sorban az underground meghatározó alakjai: Másik János, Kiss Laci és Pajor Tamás, akik saját, illetve Sziámi/URH/Kontroll dalokat is játszanak végig az est folyamán.
Tamás jelenléte a színpadon számomra kiemelkedő része a koncertnek. A Neurotic lázadója? Az Ámen frontembere? Egy megtért, zseniális dalszövegíró? Mindet láthatjuk és hallhatjuk benne egyszerre. Sajnos, azért ahogy „jó” magyar szokáshoz illik, most sem kapja meg a kellő csendet, amikor egy dalszövegének részletét versként elszavalva egy kicsit intimebb teret teremtene, de hát ez van. Mindenesetre a „Szeretem Pestet” és a „Mesterséges Ember” különleges pillanatai az estnek.
Izgalmas hallani az egyik legszebb Sziámi dalt a zenekar vonósa, Roszik Hella előadásában. A „Kicsi kicsiszolt kő” újragondolása remekül sikerült, amit a kocsiban újra is játszunk rögtön a Nevess magadra! című vadiúj CD-ről, ugyanis a tombolán a mi számunk is kisorsolásra kerül. J
Az átlag negyvenesnek saccolt közönség aztán Müller Péter visszatértével ismét nekilendül, az „Apokalipszis” kultikus szövegeit mindenki hangosan énekli, ahogy a „Száz bolha” is hatalmas ovációban részesül.
Innen aztán már nincs visszaút.
Az Európa kiadó 3 számos blokkja a „Minden szinten rock and rollal” éri el a csúcspontot, majd a koncert záróakkordja, a „Bon Bon Si Bon Bon” végleg elrepít minket az alternatív rockzene hőskorába, hogy a bál igazi underground őrülettel érjen véget.
Nagy respekt Müller Péter Sziáminak, hogy ennyi év után is alkot, szervez és összehozza ennek a szubkultúrának a zenészeit csakúgy, mint a közönségét, akik ugyan testben öregszenek, de lélekben látszólag örök fiatalként léteznek 2018-ban is!
Remek este volt, köszönjük!