Sziget-szombat, az első teltházas nap. A tömeg ennek ellenére nem érződött nagyobbnak, mint a korábbi napokon, de a sold out az sold out, ezen kár vitatkozni. Ezt a napot a Mumford and Sons, a Bastille és a Sofi Tukker nevek díszítették, vágjunk is bele!
Ez már a negyedik nap az idei Szigeten, így már túl vagyunk a fesztivál felén – legyen ez kinek öröm, kinek bánat -, viszont ideje pár konklúziót levonni a Szigetről, csak úgy ömlesztve:
- „Az A38 sátrat körbekerítenetek nem kell félnetek jó lesz!” – de még milyen jó lett! Sokkal szabadabban lehet közlekedni a színpadok között, a Nagyszínpad-A38 távolság is lecsökkent majd’ a felére, köszönhetően annak, hogy nem kell mindent megkerülni
- A Nagy Utcaszínház idén teljes mértékben kihagyható. Már az első napokban csekkoltuk (csak elfelejtettük megírni, sorry), hogy a nyomába se ér az elmúlt évek produkcióinak az idei performansz. Gyakorlatilag artistákról volt szó, de az előadás története nem teljesen követhető, eléggé zavaros. Ehhez hasonló artistás produkciót pedig tonnaszám látni az amúgy remek Cirkusz helyszínen
- Repohár. Így van értelme a dolognak, hogy már a fröccsöt is csak repohárba adják! Viszont nem vagyunk kibékülve a dologgal, miszerint nem lehet azt visszaváltani. Akkor így mi lesz azzal, amit nem viszünk haza emlékbe, csak nem a szemétbe kerül? Nem ezt kellet volna erkerülni? Persze az is megvan, hogy ne legyenek poharakat gyűjtögető leleményesek, akik abból isznak egész este, hogy más poharát visszaváltják (amúgy, kit zavar ez?), de más fesztiválokon ezt is megoldották: kaptál a pohár mellé egy kupont, csak azzal együtt adták vissza a pénzt, így mindenki csak a sajátját tudta visszaváltani.
- A Valóságos Tinder bódé az egyik legviccesebb dolog, ami a Szigetre került az utóbbi években. Nem is lőném le a poént, csekkoljátok a Világzenei Színpad bal oldalán a Match Pointot!
Öregember, nem gyorsvonat – mondogatta nagyapám mindig, a negyedik Sziget napon pedig kezdem megérteni, mire gondolhatott. Gyakorlatilag a képlet egyszerű: ahányadik Sziget nap van, annyival szorozd meg az éppen aktuális életkorodat, na, legalább annyinak érzed magad a folyamatos fesztiválozás után.
Visszatérve a mondásra, ehhez alkalmazkodva szombaton sem kapkodtuk el az érkezést, a Flag Party vs. Everything Everything játszmából kellett választanunk résztvevőt – naná, hogy az utóbbira tettük a voksunkat az A38 színpadon.
https://www.instagram.com/p/BmWs64Lgv9N/?taken-by=fesztblog
Egy délutáni koncert az A38-on elég sok sebből tud vérezni: egyrészt dögmeleg is lehet a sátorban (szerencsére tegnap nem volt), másrészt pedig, ha nem 110%-os a produkció, akkor sokan hajlamosak beszélgetni a sátor alatt. Ez utóbbi persze alapvetően nem baj, a Szigetre ezért (is) járnak az emberek, de a sátor úgy visszaveri a hangzavart, mintha egy közepes méretűméhraj duruzsolna mindenki fülébe közvetlen közelről.
A koncert egy tisztességes produkció volt, amennyit ez a délutáni műsorsáv megenged. Sajnos a hangosítás továbbra sem az igazi itt, így ezt vegyítve a méhrajjal, rövidesen menekülőre fogtuk a dolgot, irány a Borfalu!
750 egy kisfröccs. HUH. Egye fene!
Közben a Nagyszínpadon belekezdett a Bastille, és erről nem is írnék többet engedelmeddel, Kedves Olvasó, mert megint megkapom azt, amit pár éve a 30 Seconds to Mars lehúzás után is, így csak maradjunk annyiban: nem az én zeném ez.
Inkább elindultunk a Nagyszínpadot jóóóó nagy ívben elkerülve (bocs) a Világzeneihez, ahol a Jewish Monkeys táncoltatta a nagyérdeműt. És öcsém, milyen jól tette ezt! Magát a Világzeneit is nagyon szeretjük, mint helyszín, mert itt a legnormálisabbak az emberek. Itt mindenki csak táncolni szeretne, jól érezni magát és mindenki cimbije mindenkinek.
A Jewish Monkeys pedig egy számunkra tök ismeretlen banda volt, ám most megjegyeztük a nevüket: a dallamos, táncolható dalokat a két frontember szövege, személyisége emelte egészen 10/10-es produkcióra, volt itt minden: PC-ekézés, Orbánozás, Trumpozás és persze bevallották, hogy ők leginkább azért jöttek a Szigetre, hogy a lányokat megdugják. Simán elhiszem, ahogyan ti higgyétek el, ez a Sziget eddigi egyik legjobb koncertje volt!
https://www.instagram.com/p/BmWSKwngrOs/?taken-by=fesztblog
Mindjárt 21:30, irány a Nagyszínpad! Legutóbb 2013-ban, egy meghittebb körű koncerten láttuk őket Budapesten, azóta pedig sok minden változott Marcusékkal. Egyrészt a csávóra felszalad vagy 15-20 kiló, másrészt a zenekar is átesett pár stílusváltáson. A koncert most is közvetlen, meghitt zenéléssel indult (már ha lehet ezt így nevezni, amikor 40 ezren jelen vannak): az összes hangszert kicipelték a kifutó végére és az első pár dalt ott adták elő. Itt egy új dallal kezdtek (See a Sign), majd jött a Little Lion Man és a konfetti, ezzel zsebre vágva az egész Szigetet. Az első két szám után kérdezgettük is: ezek tényleg a ráadással kezdtek?
Mivel az 5 évvel ezelőtti PeCsás koncert katartikusságát úgysem fogják felülmúlni (bocs), lassan mi is új élmények után néztünk az A38 felé, Sofi Tukker volt a program.
Ők egy New York-i páros, akik 2014 óta űzik az ipart, többek között már a FIFÁnak is, illetve az iPhone X bemutatónak is kölcsönöztek zenét. Egész tisztességesen megtelt a sátor a párhuzamos Mumfordék koncertje ellenére, a produkcióra is valami hasonlót lehet mondani: egész tisztességes. Bár szinte biztosak vagyunk benne, hogy nem volt az összes hangszer bekötve, volt egy kis rásegítés, ennek ellenére végig élvezetes volt a koncert, a páros megnyerő személyiségének is köszönhetően. Zenéjükhöz élőben sokkal több elektronikai elemet és basszust használnak, de ez nem probléma, sőt, legközelebb akár a Sound délutáni műsorsávjában is el tudnám képzelni őket.
Nagyjából itt is ért véget az este, hiszen holnap is van nap (de még milyen, Liam, már nagyon várunk a Nagyszínpadra), és visszatér a 35 fok is, ideje lepihenni. Hazafelé azért még betolom Spotifyról a Jewish Monkeyst és olyan vigyorral az arcomon hagyom el a K-hídat, mint ritkán szoktam.
