A fingerstyle stílussal 2009-ben találkoztam először, amikor Hollandiában voltam egy cserediák programon. Az egyik francia srác Andy Mckee dalokat játszott, ami teljesen lenyűgözött, és azóta is nagyon kedvelem ezt az irányzatot. Így amikor meghallottam, hogy Magyarországra jön a műfaj egyik ismert művelője, Trace Bundy, úgy döntöttem, elmegyek és meghallgatom.
Forrás: www.tracebundy.com
A fingerstyle magyarul annyit tesz, hogy ujjal pengetős technika. Ez alapján bárki lehetne fingerstyle gitáros, akinél épp nincs pengető, de ez persze nem igaz, sokkal inkább egy virtuóz, magas technikai képzettséget igénylő irányzatról van szó, ahol jellemzően akusztikus gitáron játszanak, és annak minden zegét-zugát kihasználják zenéléskor.
„A fingerstyle, vagy magyarul ujjal pengetős gitárjáték technika során a gitárosok a húrok megszólaltatását közvetlenül kézzel végzik. Ez alatt értsük azt, hogy puszta kézzel, körmökkel, vagy ujjra, esetleg ujjakra húzott pengető segítségével pengetik a húrokat. Ilyen módon az egymástól független ujjak mozgása sokkal kifejezőbb összhatásra és összhangzatok megszólaltatására képes, szemben a flatpicking (hagyományos hüvelyk és mutatóujj közé fogott pengető) technikával.
[Forrás: Gitarpengeto.hu]
Ennek az irányzatnak az ismert arcai (a teljesség igénye nélkül) a már fent említett Andy Mckee, John Butler, Tommy Emmanuel, Antoine Dufour, Sungha Jung és az a Trace Bundy, aki szeptember 17-én a Budapest Jazz Clubban lépett fel.
Trace Bundy-t nagyjából egy hete ismertem meg, amikor láttam, hogy Demény Gergő lesz a felvezető előtte. Gergő Magyarország kevés fingerstyle gitárosainak egyike, aki 2015-ben adta ki első albumát Blackbird Beneath the Snow címmel, amin 7 saját szerzemény hallható, és ősszel tervezi megjelentetni a második lemezt. Kedvelem Gergő világát, a dallamait, ahogy játszik a vidám és melankolikus témákkal, felpörgeti és lelassítja a dalokat, és közben a virtuóz technikák, vagy a gitáron való dobolás sem marad el.
Forrás: Demény Gergely Facebook
Gergő ezen az estén 15 percet kapott Trace Bundy előtt, ami nagy szó, mert az amerikai gitáros egyébként nem szokott felvezetőként másokat maga elé engedni, most viszont kivételt tett. A 15 perces felvezető után pedig nem kellett tovább várnunk, jött Trace Bundy, aki egy frissen vásárolt piros Tisza cipőben jelent meg, ami láthatóan nagyon tetszett neki (bár többször megjegyezte, hogy talán egy kicsit túl piros). A Budapest Jazz Club teljesen megtelt, ő pedig igyekezett meghálálni a bizalmat.
A koncertet saját szerzeményekkel kezdte, amik az elejétől kezdve nagyon jól működtek. Sokszor használt loop pedált, volt, hogy egyszerre 3 capo volt a gitár nyakán, amiket folyamatosan rakosgatott fel és le, sőt, az is előfordult, hogy két gitáron felváltva játszott, egyszóval megmutatta nekünk, hogy mit is tud. Mi, a közönség, pedig csak élveztük. Többször gondoltam arra, hogy ez a műfaj (is?) csak élőben tud igazán működni. Ilyenkor látjuk és halljuk igazán létrejönni a dalt, ahogy egészen lehetetlen dolgokat fog le a gitáron, vagy éppen amikor 3 capot használ egyszerre. Ezek csak élőben jönnek át, a fülhallgatón nem.
Bundy a számok között mesélt arról, hogy mi fog következni, vagy hogy technikailag éppen mitől érdekes az, amit majd hallani fogunk. Emellett sztorikkal és jól időzített poénokkal is emelte a hangulatot, ami kifejezetten jól sikerült, hiszen nem egyszer zengett az egész Jazz Club a nevetéstől. Egyszóval nem csak kiváló zenész, hanem remek előadó is, hiszen a műsor így volt kerek: a zenével és az átkötésekkel.
Forrás: www.tracebundy.com
A repertoárban több feldolgozás is helyet kapott (pl. Beatles, U2, Guns n’ Roses), ami nekem arányaiban egy kicsit sok volt, szívesebben hallgattam volna többet a saját dalait, szívesebben vesztem volna el az ő dallamaiban. A szünet mellett (két 45 perces blokk között soknak éreztem a fél órát) ez az egyetlen negatívum, amit az esttel kapcsolatban fel tudok hozni, mert egyébként rettentő jól szórakoztam, és nem csak én, hanem a közönség és maga Trace is, akinek elmondása szerint Budapest az egyik kedvenc helyszíne. A koncert végén háromszor tapsoltuk vissza, láthatóan meg is volt hatódva, és azt mondta, hogy mindenképpen visszajön jövőre is. Miután lejött a színpadról, az előtérben mindenkivel lepacsizott, fotózkodott és váltott pár szót, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Trace Bundy-t végtelenül szimpatikus embernek ismertem meg, aki mindenféle sztárallűrtől mentes, kiváló előadó. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a munkásságát alig ismerve mentem el a koncertre, sőt, eldöntöttem, ha jön legközelebb, ismét ott leszek.
