Egy hónapja megjelent, Only Now Forever-re keresztelt lemezük bemutatóját tartotta kedd este a The KVB. Nem mindennapi, hogy ők vagy a műfaj bármely képviselője hazánkba látogatna, ezt igazolja, hogy a páros legutóbb 2012-ben lépett fel Budapesten. Ez most a New Beats szervezésével valósulhatott meg. És hogy ezen kívül milyen kapcsolatban áll a brit duó a fővárossal? Jelen beszámolónkból ez is kiderül.
A The KVB neve számomra is ismeretlenül csengett egészen szeptemberig, amikor a Dürer programkínálatában szembe jött velem a nevük. Érdekesnek találtam a nevüket, plusz láttam, hogy az általuk játszott és az általam kedvelt zenei stílus egyezik, így egyenes út vezetett a Spotify profiljukra. Első, második, harmadik és végtelenedik hallásra is a Slowdive zenéjére emlékeztetett az övéké, ami az ún. shoegaze (hasonló, mint a dream pop) műfajhoz sorolható. A The KVB zenéje annyival másabb, hogy több pszichedeliat tartalmaz.
Kedden, kora délután derült ki, hogy ki mikor kezd. Gondoltam magamban, hogy majd kényelmesen odaérek a koncertre és ha már ott vagyok, meghallgatom M!R!M-et, az előzenakart.
Hát, nem így lett..
A koncertet megelőző baráti sörözgetés kicsit elhúzódott, így a The KVB kezdését követő második percében toppantam be a Room 041-be, ahol kifejezetten meglepetésként ért a teremben elterülő embertömeg. Nem voltunk olyan sokan, de a várakozásaimat mindenképpen felülmúlta.
Az album címadó dalával kezdtek, az Only Now Forever-rel, majd meglepő gyorsasággal lőtték el az aduásznak mondható személyes kedvencemet, az Always Then-t.
Szépen mentek előre a dalok, egy kevés az új albumról -számszerűen 5-öt játszottak el a 10-ből. Féltávon jött a második kedvenc számom tőlük, az On My Skin, melynek klipje nem régen jött ki és többek közt azt is vetítették ki.
A következő kiemelndő momentum, amivel egyben válaszolok a bevezetésben feltett kérdésemre is, a Never Enough című dalnál volt, amikor is megtudtam, hogy a dalhoz tartozó videóklipet Budapesten forgatták, irónikus módon, az egészségügy témájában.
Kicsit klisésen, -de hát mit lehet tenni, ha az embert éltetik?- a visszataps után még letoltak két számot és láthatóan ők maguk is élvezték a fellépést, de akkor már tényleg menniük kellett.
A koncert legnagyobb erénye talán az volt, hogy a körülmények baromira összefüggtek.
Adott volt egy fasza hely, a Dürer. Ehhez társult a borús, szürke időjárás. Hozzá egy zenakar aki pszichedelikus, punkos zenét játszik. Körítésként pedig egy egyszerű vizuál, ami tökéletesen passzolt mind a helyhez, mind az időjáráshoz, mind pedig a zenéhez; hol életképekkel, hol grafikákkal, hol animációkkal tarkítva, egy kis VHS-effekttel színesítve, jobban mondva, szürkésítve.
Elhangzott dalok:
