Nem sűrűn rendez olyan nagyobb szabású eseményt a Bladerunnaz, amely már inkább tekinthető egy egyéjszakás fesztiválnak, mintsem egy egyszerű bulinak. Ez tetten érhető mind a beléptető rendszeren, mind a fénytechnikán, a lineup-on vagy éppen az érdeklődők számán. Ilyen volt a 2016-os Noisia Invites, a 2017-es Blackout Night vagy éppen a szombati Bladerunnaz XX Birthday.
Fotó: Saját
3 kávéval, rongyosra hallgatott Spotif-playlisttel és Illyés Gyulával a villamoson készültem a jubileumi születésnapi partyra.
Nem tudom, mennyire nevezhető rossz szokásnak, de ahogy általában, úgy most is éjfélkor érkeztünk be a Deákra. Így kihagytuk a közönségkedvenc, Wilkinson és Changing Faces warm-upját, amit a képek és a videók láttán némileg azért megbántam.
De hát, oda se neki! Majd legközelebb. Csak hónapok kérdése.
Az első megdöbbenés akkor ért, amikor megláttam, hogy a beléptetést milyen hatékonyan oldották meg; kordonokkal elkerítve, több biztonságival, több ponton történt a jegybeváltás. Igaz, így is csak harmadik nekifutásra sikerült bejutnunk, ami azért részben a mi szegénységi bizonyítványunk.
Nem sokkal később ért a második meglepetés, amire az élénk színű molinó hívta fel a figyelmünk. Rajta, hogy április 27-én London Elektricity, Randall és LTJ Bukem vendégszereplésével nemsokára újabb legendákat köszönthetünk majd az Akváriumban. (Erősen ajánlatos.)
Ezután nem is volt kérdéses, hogy a NagyHall-ban a helyünk, ahol ekkortájt kezdődött Dj Lee szettje. Őszintén bevallom, a felgyorsult és impulzus-hajhász generáció szülöttjeként eddig nem voltam még olyan bulin, ahol tényleg a lassan építkező, kissé már repetitív, de annál eufórikusabb, mondhatni klasszikus dnb-szetteket játszottak volna. Egészen ezidáig.
Háromnegyed egy előtt átballagtunk a Room 2-be, vagyis a KisHall-ba, hogy a programváltozás következtében akkor jelenő Feint-et elcsípjük. Legnagyobb szerencsénkre, mire beértünk, akkor még javában Ian Autorun állt a lejátszók mögött és jobbnál-jobb számokat pörgetett, amik talán nagyobb sikert arattak, mint később a brit srác érkezése.
Számunkra legalábbis biztosan, ugyanis Ian távozása után, olyan doboz-hangzás lett úrrá, hogy muszáj volt kimennünk, mert valósággal sípolt tőle a fülünk.
Kíváncsiságtól vezérlve látogattuk meg a Room 3-ra keresztelt Volt Lokál-t, ahol éppen Icident és Markov játszottak felváltva. Legjobb emlékeim szerint éppen Dub Fx szólt, ezért egy keveset maradtunk.
Folytatódott az ingázás; visszamentünk a NagyHall-ba, ahol még Lee mixelte az utolsókat, majd kisvártatva megjelent Matrix is folytatva ezzel a klasszikusok sorozatát.
Ahogyan azt a bevezetőben is említettem, az ilyen nagyobb szabású bulik esetében a BLZ mindig figyel a fénytechnikára. Nos, ez most sem volt másként, sőt! A kisebb lézershow vagy a szivárvány színeiben hömpölygő füsttenger már-már Sziget közeli élményt kölcsönzött számunkra.
Mielőtt visszanéztünk volna a Room 2-be, még kint találkoztunk Logistics-szel. Aztán egy hívogató dallam a fülünknél fogva csalogatott vissza Feint-re. A dallam neve: Tour Macky Gee-től. Ezután pedig pont mint Ian esetében, itt is úgy megtolta a végét Feint, hogy csak ámultunk. Még a doboz-hangzás is eltűnt! Vagy csak mi lettünk annyira halláskárosultak, hogy már nem éreztük.
Az élet viszont nem habostorta, ugyanis sokszor áldozatokat kell hozni. A szervezők rendesen feladták a leckét, amikor láttuk, hogy Logistics és a Noisia egy időben lesz. Aztán végül eldöntöttük, hogy maradunk félórát Matt szettjén, aztán ha az a 30 perc meggyőző lesz (ebben nagy szerepet játszott VOLNA, ha berakja a Lotus Flower-t), akkor kihagyjuk Noisiát.
Hát sajnos vagy nem, követtük a fehér nyulat és utunk ismét a Room 1-be, azon belül is Matrix-hoz vezetett. Majd mire csordultig megtelt a terem, a Noisia képviseletében megérkezett Martijn is. Tőlünk balra, az oszlopok mögött, szokásosan megalakultak táncos klikkek és mindenki, mindenkivel és mindenki ellen tolta. Hát, volt is mire. Kronológiailag képtelen lennék felsorolni, mi és mikor hangzott el, de ami konkrétan megmaradt, a buli közepe felé: Dead Limit-kezdés, ami először a minden buli alapkellékeként szolgáló, az elmaradhatatlan Mr. Happy dropjában teljesedett ki, majd másodjára a Voodo People-lel csapott le ránk.
Lement még gyakorlatilag a teljes Outer Edges album, néhány importcikk, mint például a Mefjus-féle Together vagy az előző Noisia buli nyitánya, a That Smile Current Value nevével fémjelezve. A buli végén pedig egy exklúzív teasert adott nekünk Martijn egy készülő Noisia-számból.
Összességében úgy gondolom, hogy méltóképpen lett megünnepelve az elmúlt 20 év és az az elgondolás, hogy megpróbálnak minden stílusból egy-egy főszereplőt meghívni, aki meghatározta az elmúlt két évtized dnb világát, kifejezetten kedvesnak tartom. Illetve, azon kívül, amit a bevezetőben is írtam voltak olyan apróságok, mint például a textilkarszalag az „All Room-jeggyel” rendelkezőknek vagy a gördülékenységet elősegítő kis mértű bár a közvetlen bejárattal szembe, ahol úgyszintén lehetett kártyával fizetni. Ilyen és ehhez hasonló apróságokat tapasztalva megintcsak oda lyukadtam ki, hogy tényleg mindenre odafigyeltek.
Számomra az egyedüli fájó pont az estével kapcsolatban a sűrű timeline (Logistics vs. Noisia) volt, amit viszont meg tudok érteni, hisz jól belegondolva 6 headliner(!) és a sok hazai dj szettjét összehangolni nem piskóta. No meg az embertömeg, amivel meg már az esemény meghirdetésekor számoltunk.