Újra Budapesten a Muse!
Ennek talán elég is kellene lennie kedvcsinálónak, de azt hiszem egy picit jobban meg fogom magam erőltetni, hogy rávegyelek Titeket: gyerek el május 28-án a Sportarénába, jó lesz!
Pörgessük végig
Az 1994-ben alakult Muse hatodik alkalommal fog fellépni Budapesten. A Sziget-Sportaréna sorminta adta magát, hogy újra a BS legyen a helyszín, ahol színpadra lépnek.
Szóval Múzsáék, ’94-ben kezdték a zenélést, de csak az első nagylemez megjelenése (1999 végén) hozta meg a szélesebb nyilvánosságot a csapatnak.
A Showbiz nem ütötte ki a mennyezetet, de megmutatta az irányt, hogy mire is számíthatunk a zenekartól. Világszerte ismerek lettek, és így természetesen szerte a Föld kerekén turnéztak és turnéztak és azóta is turnéznak.
A következő lemez lett az, amit sokan még most is A Muse lemeznek emlegetnek. A furcsa hangzás, a különleges slágerek sorozata. Az Origin of Symmetry 2001 nyarán alaposan ránk rúgta az ajtót.
Azt is írhatnám, hogy a közönség- és a kritikai siker egyöntetű volt, de ott volt a The Guardian . Nekik nem jött be a korong. Nagyon nem.
2002 nyarára a legnagyobb európai fesztiválok headline-re lett a Muse, ebben a státusában láthattuk augusztusban a Szigeten.
Rögtön leborotválták a koponyánkat a New Bornnal, majd egy feszes, erős műsort toltak le a fiúk, tényleg friss, élvezetes zenei élmény volt ez a buli.
2003-ban következett az Absolution lemez. Szupersztár státusz, főidő a Glastunbury fesztiválion.
Ennek az albumnak a turnéja elkerült minket sajnos. Az utolsó lemezbemutató sorozat, amely nem jár felénk. Azért elég nagy ritkaság egy világszinten ennyire topon lévő zenekar szinte mindig bevegye a naptárba hazánkat.
2006 a Black Holes and Revelations megjelenésének éve. Nagy név már nagyon a Múzsa, nagy turné is jár a sikeralbum mellé, amely két év és három hónapon át zakatolt (2006 májusától 2008 augusztusáig, csak rövid megszakításokkal), a csúcsa a 2007 júniusában tartott dupla Wembley stadion koncert volt. Monumentális a látvány, színpadkép, show elemek tömkelege.
A Wembley koncerteket a H.A.A.R.P. koncertalbum örökíti meg.
Négy hónappal a londoni óriáshepaj után, október 10-én érkezett a Muse az Arénába. A hazai rajongókat akkor még nem kapta el a gépszíj, mint a világ többi részét, így egy lenegyedelt Papp László várta a Múzsát. Pedig a plakátok azt hirdették a városban, hogy „az év rockszenzációja Angliából”, mondjuk ez hazugság nem volt.
Két dolog miatt morogtunk rendesen előtte, míg pár nappal korábban Bukarestben Brett Anderson volt az előzenekar, nekünk be kellett érnünk az ép a csúcs felé tartó 30Y-al, a setlist pedig két számmal rövidebb lett a Balkánon, úgy látszik minket is odasoroltak.
Rövid, de velős, látványos koncertet kaptunk. Talán ez volt a legjobb budapesti buli. Jó számok, feszes setlist, jó színpadkép, nem hatalmas tömeg. Minden klappolt.
2009 őszén megjelenik a The Resistance. Jó fogadtatás — naná —, csak az albumzáró Exogenesis három részén emelgetik többen a szemöldöküket.
Több helyen már azt pedzegetik, hogy a Muse tökéletes, XXI. századi örököse a Queennek. Ebbe most nem megyünk bele, a vélemény szabad.
2010 nyarán javában dübörög a turné, ennek a csúcsa (megint) Glastonbury. Bono betegsége miatt nem a U2 lett az év fő attrakciója, hanem a Muse.
A ráadásblokkban viszont feltűnt The Edge a színpadon és megidézték a U2-t, elhangzik a Where The Streets Have No Name. A koncertben nem volt hiba, ez a gesztus tett róla, hogy aki nem volt ott, az is látni akarja.
Másfél hónap múlva egy picit rövidebben (és sajnos Edge nélkül) a Szigeten mi is láthattuk ezt a showt.
2012 szeptemberében megérkezik The 2nd Law, még szinte forró a korong, amikor már Budapesten a banda.
A leghosszabb magyarországi Muse koncert lett ez. Két ráadás, huszonhárom szám. Minden tekintetben rendben volt az élmény.
A monumentális turnénak a Live at Rome Olympic Stadium címmel kiadott koncertfelvétel állít emléket. Tényleg lenyűgöző a Stadio Olimpico 70+ ezer nézője, a látvány, a hang. Remek!
2015. júniusában kijön a Drones, indul az újabb turné, természetesen magyarországi állomás is volt a sorban, a 2016-os Sziget.
Valamiért az maradt meg nagyon, hogy a srácok váltottak az előre eltervezett setlisthez képest, a Butterflies & Hurricanes helyett a Map of the Problematique játszották el. Tudom, senkit nem érdekel, de én örültem ennek.
Tavaly jött ki a legutóbbi sorlemez, a Simulation Theory, novemberben. Az első single, a Dig Down már 2017. májusában kikerült, a soron következőre a Thought Contagion-ra 2018. februárjáig kellett várni.
A Muse felült a retróvonatra, a Stranger Things,a Ready Player One látványvilágát — és mindennek, ami cool volt a ’80-as években
— megidéző dizájnnal és hangulatvilággal.
A banda háromtagú és a kezdetektől ugyanaz a felállás. Matt Bellamy a frontember, nyúzza a gitárt, énekel, leül a zongora mögé. A legtöbben őt azonosítják a Múzsával.
A dobok mögött Dominic Howardot láthatjuk, aki ha kell, pötyögtet billentyűs hangszeren és vokálozik is.
Háttéréneket Chris Wolstenholme-ot is hallunk (sőt ő is püföli a billentyűzetet ha kell), de basszushangzás az ő területe (az már csak bónusz, hogy mennyire hasonlít Kabai Gergelyre a Hangmásból)
Nem tag (a lemezeken nem is játszik), de 2004 óta láthatjuk koncerteken Morgan Nichollst. Illetve nem csak a szintetizátor a hangszere, igazi multiinstrumentalista, amit épp kell, azt megszólaltatja a színpadon.
Ahogy már megszokhattuk az évek során, a Simulation Theory turnéja is elér hozzánk május 28-án, a Live Nation jóvoltából. Látványban, jó zenében, élményben nem lesz hiány.
A baráti árú ticketktől kezdve a kéznyújtásnyi élményt kínáló borsosabb jegyekig széles a választék, tessék kigondolni melyik a megfelelő és irány május végén a BS!