Ez már fesztivál! – Bánkitó beszámoló

Pár évvel ezelőtt (baszki, ez már tényleg öt éve volt?!) jártunk utoljára a Bánkitón, de idén újra Nógrád megye eldugottabb falvai felé vettük az irányt, hogy legalább egy napra, de újra átélhessük az egyik legbarátságosabb hazai fesztivált.

Tekintsünk el a szombati utazás értékelésétől (egyrészt ez mégis kit érdekel, másrészt pedig az M2-es évek óta tartó felújítása a vicc kategória, valljuk be), térjünk át egyből a fesztiválra: a bejutás zökkenőmentes, még motozás is csak amolyan tessék-lássék módon volt. A helyszín még mindig meseszép és szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, leszámítva egy mindössze tíz perces kis záport. 

A Tószínpad még mindig az egyik leghangulatosabb koncerthelyszín a hazai fesztiválok és zenei rendezvények színpadai közül, e mellé ültünk le a legközelebbi stégre az első sörünkkel. Innen, a tökéletesen Instagram-fotó kompatibilis helyről hallgattuk meg Egyedi Péter egyszálgitáros előadását. Túl sok okosságot ezzel kapcsolatban nem lehet mondani, de a repertoárban elhangzott Ganxsta dal mindenképp örök emlék marad: a délutáni napfényben, az egyik legnyugisabb helyszínen pinázni, faszozni és bazmegezni egyszál gitárral inkább tűnt szürreális élménynek, mint bármi másnak.

https://www.facebook.com/bankitofeszt/photos/a.2281571478547360/2281574825213692/?type=3&theater

Örömmel láttuk, hogy az öt évvel ezelőttihez képest számos kajás bódé, kitelepülés volt, illetve mintha sokkal több fröccs/sörlelőhely is kinőtt volna a földből, így sorban állni szinte sehol sem kellett piáért. Az árak sem voltak vészesen, hozott repohárba 750.- volt a hidegkomlós Dreher, illetve ezres körül a rövidek.

A korábbihoz képest mintha egy fokkal ésszerűbben lettek volna összerakva a programok is. Mivel gondolom a falubeliek nem nagyon díjazzák a hajnalig tartó veretést, így amikor a lakókhoz közelebb esőt Tószínpadnál este tíz körül befejeződik az utolsó koncert, akkor indul be az élet igazán a távolabb eső többi színpadon. 

https://www.facebook.com/bankitofeszt/photos/a.2281571478547360/2281575995213575/?type=3&theater

Mi még a meglepően jó Carson Coma koncertje után elhagytuk szeretett stégünket és a többi színpad felé vettük az irányt. Kis idő múlva itt futottunk bele az este legjobb koncertjébe, az orosz Sado Opera koncertjébe. A korábban a Pride-on is koncertező, kimaszkírozott queer performansz valami olyan élvezettel zenélt a szép számú közönségnek, hogy azt tanítani kellett. Lehet, hogy itt már bennem is működött az Unicum, de remek hangulatú, ki- és beszólogatásoktól sem mentes koncertet láthattunk. Király volt!

https://www.facebook.com/bankitofeszt/photos/a.2285419628162545/2285419758162532/?type=3&theater

A következő programpont a Middlemist Red + Fran Palermo közös koncert volt a cirkuszi sátorban. Ha van olyan, hogy a közönség minden egyes tagja áhitattal várja, hogy a zenészek mit csinálnak a színpadon, akkor ez itt megtörtént. Akár kijöhettek volna a srácok és egy boci boci tarkát is elnyomhattak volna fejen állva, akkor is megőrültek volna értük az emberek. A koncert energikus, kreatív és rendkívül szórakoztató volt. 

Az este további alakulására nagy hatással voltak az erdőben itt-ott elhelyezett szeletelő-oázisok, ahol az erdőbe vetített fényekkel és minimal technoval lehetett jóllakni és mi bizony falatoztunk is rendesen. Mondjuk ha kést szorítanának a torkomhoz, akkor sem tudnám felidézni, milyen helyeken jártunk (kösz, Unicum!), de ezek a helyek rendkívül hangulatosak voltak, a célját pedig elérte a foglalkozás.

https://www.facebook.com/bankitofeszt/photos/a.2281571478547360/2281574561880385/?type=3&theater

Az estének abban a pillanatban lett vége, amikor hajnalban valamikor észrevettük, hogy látszódik a leheletünk, mi pedig egy szál rövidgatyában állunk az erdő közepén, így egy (meglepően jó) hamburger kíséretében a sátor felé vettük az irányt. 

https://www.facebook.com/bankitofeszt/photos/a.2277054785665696/2278303162207525/?type=3&theater

Mit is mondhatnék a fesztiválról összefoglalásképp? Rendkívül sokat fejlődött a fesztivál az évek alatt, jövőre is tuti jövünk, több napra is. A helyszínek és a programok elrendezése, koncepciója nagyon tetszik,  a fesztivál maga pedig továbbra is az egyik legszimpatikusabb a hazai felhozatalból. Jah és nagyon fontos: végre nem haltunk éhen!