A hétfői napunk első fele úgy alakult, hogy olyan előadókat néztünk meg, ahol az énekes-dalszerző adja a formáció nevét, vagy legalábbis az ő személyük nélkül a többi zenész nem igen kerülne színpadra.
A Boy Pablo az a zenekar, aki a 19 éves frontember nevét viseli. Pályafutásuk már így is négy éves. Ezt meg hogy? A mostanában szokásosos módon: kitesznek egy videót este a tube-ra és reggelre robban az internet. Az szinti-indie-t játszó norvég zenekar, olyan nívós fesztiválokat járt meg idén, mint a Coachella, Lollapalooza, Pitchfork vagy a mi Szigetünk. Zenéjük a műfaj és a színpadkép alapján joggal hívja belőlünk elő a kanadai közönségkedvenc, ügyeletes bohócot, Mac Demarcot. A különbség annyi, hogy a srácok a színpadon nem seggrészegek, és dalaik inkább vidámabbak, de a szoftpornós, gyerekcsinálós zene az stimmel. Kinézetre van némi Che Sudaka beütésük, a koncert felénél már félmeztelenek voltak, még kicsit pocakosak is, annyi eltéréssel, hogy szőkék és még nincs (de valószínűleg nem is lesz) mellszőrzetük.
https://www.instagram.com/p/B1EmbMyhaB2/?utm_source=ig_web_copy_link
Pablo még a földből is alig nőtt ki, de nagyon tudja, hogyan kell a közönséggel kapcsolatot találni. Két mini albumuk jelent meg, de teljes értékű koncertet adtak, nem rosáltak be a tömegtől, végig mosolyogták az egészet, mintha csak haverok előtt zenélnék a helyi pinceklubban. A karibi hangulatot, előre betanult koregoráfiával is fűszerezték, elköszönésük is egyfajta maguk ünnepeltetése volt egyszemélyes produkciókkal, mintha csak a manézsban a nevettetők köszönnének el. Szóval a recept úgy tűnik az ő esetükben is egyszerű: vegyél egy chilei származású, de Bergenben felnőtt srácot tegyél hozzá pár echte norvégot és kész a vidámság. Várjuk őket szeretettel máskor is! 10/10
A brit Tom Odell elsősorban nagyívű, romantikus, néha már giccsbe forduló balladáiról ismert, poposított Another Love-ját a rádiók is szétjátszották, Cindy Lauper egykori sikere is szépen ment a neten, a Can’t Pretend-et meg jó hogy ő írta meg, mert olyan hangja van, hogy bármilyen himnusz jól áll neki.
https://www.instagram.com/p/B1Eh2f4B9OW/
Szigetes fellépését is ezekkel kezdte, hagyta hogy mozdulatlanul egyoldalúan barnuljunk le a tűző Napban. Aztán jó félóra elteltével kijött a kifutóra, megszemlélhettük szétizzadt bézs, len öltönyét, egy rajongótól csórt egy kalapot, de nem a zongorájához, hanem annak tetejére érkezett vissza. Integetett, majd hátra dobta székét és állva játszott tovább. Olyan igazi rockos, ütemes műsorral folytatta, hogy nem kellett a szomorúvá hangolt szétszéledő nézelődőket számolnia, hanem ott tudta tartani őket. Egy teljesen más hangulatú műsorral folytatta, a második blokkban minden hangszer teljes hangerővel játszott. Aztán bedobta a könnyűzene egyik leggyönyörűbb dalát, amit szerintem még sosem hallottam a nagyszínpadon. Lennon Imagine-jének egy strófáját játszotta el, de ezek közé a dalok közé ott és akkor beleillett. Jókor volt jó helyen, amit tervezett átjött és működött. 10/7
https://www.instagram.com/p/B1Ell0rhq1h/
borítókép: sziget fb