Az utolsó napon igazi sztárparádéban lehetett részünk, a Sziget ismét csurig megtelt napijegyesekkel is, már délután óriási sorok várták, hogy láthassák a headlinereket.
A Twenty One Pilots bő másfél órával előbb kezdett, mint azt általában esti műszakban megszokhattuk. Mivel a beengedés folyamatos volt, a kezdés után húsz perccel egy gombostűt is alig lehetett volna bedobni a heringek közé.
A 2009-ben alapított, mostani formáját ’11-ben elnyerő columbus-i zenekar sok műfajban jeleskedik rock, emo, rock rap. Spotify hallgatottsága még az őket követő Foo Fighters-ét is veri. A zenekar mivel két jóképű fiúból áll és dallamos tételekre építkeznek, így hölgy rajongótáborának létszáma jóval eltér egy szimpla rock együttesétől.
A srácok pedig ennek megfelelően igyekeznek zenéjük mellett magukra is portékaként tekinteni. Tyler Joseph széldzsekiben, halászsapkában, míg a dobos Josh Dun, kendővel arcát eltakarva szólaltatták meg az első taktusokat. A kivetítőn látványos piros kontúrban úszott a sziluettjük, olykor elektronikus dj-kre emlékeztető, előre felvett, mélyhangú felkonfokkal mentek át egyik számból a másikba. Külön showelem volt, mikor arcukat is végre megtekinthettük, – Tyler először csak kukucsolt egyet ingje mögül, aztán hagyta hogy szemügyre vegyük – de az igazi csúcspont ToveLo-hoz hasonlóan – , mikor a Josh megmutatta Baywatch-ba is beillő, gyantázott felsőtestét.
https://www.instagram.com/p/B1HEWfPBjNM/?utm_source=ig_web_copy_link
Előadásukban bőven ott van a kivagyi jampi, és ha kiscsajok meg vannak értünk örülve -gondolhatják, akkor rezignáltan, magukat halál komolyan adják elő. Bármelyik pillanata a programnak a zenekari tagok arcát elnézve, lehetett volna egy jól beállított Hugo Boss after shave reklám. Akinek ez a zene és az mód fekszik, élete legjobb koncertjét láthatta, akinek ez meg sok volt, fanyalogva jött el a nézőtérről. 10/6
A Sziget team-nek kábé év eleje óta rinyáljuk, hogy hozzák el a brit punk-rock bandát az IDLES-t (bár ők tiltakoznak eme kategorizálásért). Megnyerték a Kerrang! magazin legjobb új brit bandának járó díját, jelölték az idei Brit Awawrds-ra, idén felléptek Glastonburyn és a Lollapalooza-n. Szóval friss husik. ’17-ben és 18-ban adtak ki egymásutánjában két studióalbumokat és azóta koncerteznek. Nem kevesen gyűltünk össze, de nem is volt teltház. A hangerő a műfajhoz méltóan csumára volt tekerve, többször hittem azt, hogy telefonon keresnek, pedig csak az egész ruházatom rezgett. Joe Talbot és bandája úgy néz ki, mint brit kikötői rakodómunkások. Azok a fajta szőrös csávók, akik nincsnek szépen kigyúrva, de ha a pultnál melletted kérnek italt, és Te hamarabb érkeztél volna, biztos nem fogod emlékeztetni őket, hogy hol a sor vége. A dobos az egyetlen kakukktojás, ő egy kedves maci ábrázatú rendszergazdának tűnik szemüvegében. Nagyjából mindenki rövid- vagy alsógatyeszban tolta, magasszárú zokniban, mintha épp csak a bristoli öregfiúk foci öltözőjében találtuk volna magunkat.
https://www.instagram.com/p/B1HnnYjhW4y/
A biztonságiaknak itt is jutott szerep és nem a legkellemesebb, már a második szám után – nem nagyon szarozva – Mark Bowen és Lee Kiernan jobbról és balról is a közönség soraiba ugrott, amit többször elsütöttek az este. Úgy kellett őket többször kihalászni majd visszacsévélni kábeleiket. Aki úgy érezte kezdő légdobos, egy óra múlva profinak mondhatta magát. Ez első olyan koncert volt az idei Szigeten, ahol fellépő és néző egyaránt megizzadt. Kifejezetten adták a lovat alánk, a szemfülesebbek meg is pengethették gitárjaikat. Őrültek voltak az első perctől kezdve, olyat tempót diktáltak, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Ebben a műfajban nem könnyű slágereket írni, de majd minden dal kábé ez a szint. Rövid soros verzékkel operálnak, ami nagyon ritmusos és könnyen énekelhető, a zúzás mellett pedig dallamosak is számaik. Aktuális baloldali üzeneteikkel, rendszerkritikájukkal pedig rezonálnak a körülöttünk lévő politikai változásokra. A meghirdetetthez képest pedig ráhúztak még tíz percet. Megköszönték, hogy a Sziget gondolt rájuk, mi pedig azt, hogy kilóra megvettek minket. 10/11
https://scontent-vie1-1.cdninstagram.com/vp/5ee81f9927e1580db6be3bbc52227ff4/5DDFE4C8/t51.2885-15/e35/s1080x1080/66440840_139288320620843_2426720854984154712_n.jpg?_nc_ht=scontent-vie1-1.cdninstagram.com
Külön öröm, hogy immár két éve nem kell brit vagy holland elektronikus szettre és lézershowra érzéketlen búcsút venni a Szigettől. Ez a fesztivál pedig végképp kezdte visszahozni a hangszeres élőzenét, ezalól még Post Malone sem volt kivétel, igaz csak két perc erejéig. A Foo Fighters két és fél órás műsorával kapcsolatban volt némi aggodalmam: fenn tudják-e tartani a közönség figyelmét egy ilyen kvázi életmű koncerttel? A számtalan Grammy-vel rendelkező 25 éves zenekar kilenc albumáról hozott dalokat. Dave Grohl jófejségéből szintén két és fél órás dokumentumfilmet is lehetne forgatni. Már nemcsak legendák, mendemondák terjengenek közönségszeretetéről, hanem tele a tube vele. Sokan el is kezdtek hozzá hasonlóan viselkedni, de nála ez láthatóan szívből jön. Ez most sem maradt el. Most egy tolószékes fiúnak és gitárjának okozott életre szóló élményt. Aki pedig mostanában csak egy kicsit is bunkó színpadon vagy azon kívül, évekig ráb@szhat, és kapja a hideget-meleget kommentekben (pl. Josh Homme, Adam Levine vagy a Bieber gyerek).
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/68270485_10158890345933975_8800287431434698752_o.jpg?_nc_cat=106&_nc_oc=AQlfKhemMRSNwqQ0uHgz6SwXGG3M06Jxg6RVdGmfrtvU0CPi5Z6jBRqRWSpsGF3cCv0&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=79e73c2909cd902088240ac7fe27a27e&oe=5DDA3100
A hangosítás tegnap minden várakozásomnak megfelelt, feledtette a Papp Laci erre alkalmatlan miliőjét. Aki a söréért való sorban állással, majd barátai újbóli megkeresésével bíbelődött az első percekben, olyan számokról maradhatott le, vagy nézhette sorstársa hátát, mint a Learn To Fly, The Pretender vagy az All My Life. Senkinek egy szava sem lehetett mert minden kedvenc lement, az enyémek is elhangoztak a These Days és a Monkey Wrench. Elhangzott a Queen klasszikusa amit még Mercury Bowie-val tett híressé. Egy olyan számot énekelt el Taylor Hawkins a mikrofonnál és Dave Grohl a doboknál, ami tisztelgés két ikon előtt, nem mellesleg benne van a rocktörténelem TOP20-ában. A régi idők nagy stadionzenekara között talán a Foo tagjai az utolsók, aki még láthatták élőben is, vagy akár találkozhattak velük, így nekik ehhez volt joguk. Engem a helycserés produkció annyira azért nem varázsolt el, mert jobbat nyilván nem, de hasonlót sem hoztak ki a számból sem hangilag, sem hangulatilag. Volt pár pillanat amikor tényleg igazoltan el lehetett menni sörért, de az ember ezeket a perceket utólag már bánja. Akkora show-t csináltak mindenféle faxni és látványelem nélkül – oké a dobost kiemelték plafonig -, hogy bánjuk, hogy eddig nem tudta a Sziget megfizetni őket. Ha egy vagy másfél órára is, de jó lenne őket viszont látni minél előbb. 10/10
https://www.instagram.com/p/B1HW6P5hu3z/?utm_source=ig_web_copy_link
Némi mini összefoglalásként a legjobb koncertek az elmúlt egy hétben a következők voltak:
Charlie Winston: Volt-Telekom Színpad
The National – Dan Panaitescu Nagyszínpad
IDLES- A38 Sátor
Foo Fighters – Dan Panaitescu Nagyszínpad
fotók: sziget fb